Zalai vélemények a Kiss László-ügyről

Az FTC korábbi pillangóúszó bajnoka, a magyar úszóválogatottat évtizedeken keresztül sikeresen vezető, s azóta már lemondó szakember (posztját Hargitay András vette át) és két úszótársa 1961-ben az ítélet szerint nemi erőszakot követett el. Kisst tettéért jogerősen három év büntetésre ítéltek. Az, hogy ezt az ügyet éppen most „robbantották ki”, amikor a magyar úszószövetség vezetése és legsikeresebb úszója, Hosszú Katinka között korántsem felhőtlen a viszony, rengeteg kérdést vet fel. Éppen ezért voltunk kíváncsiak arra, hogy mit gondol erről az „utca embere”.

Első interjúalanyunk Gál Győző volt. „Engem személy szerint megdöbbentett Kiss László erőszakolási ügye. Ha valaki azt kérdezné, hogy egy ilyen előéletű ember hogyan lehet hosszú évtizedek óta a MÚSZ egyik legmeghatározóbb vezetője, hát komoly gondban lennék a válasszal. Értem én, hogy ha egy bűnt elkövetünk, és azért letöltjük a kiszabott büntetésünket, akkor „tiszta lap van”. Ennek ellenére, bármennyire is megbűnhődött gyalázatos tettéért, én nem választottam volna soha ilyen magas pozícióba! Egy „kirakatban levő sportág vezetője” nézeteim szerint csak makulátlan erkölcsi múlttal rendelkező ember lehet! Magyarország egy sportnagyhatalom, ha lakosságarányosan nézzük a világversenyeken elért eredményeinket, akkor meg különösen az! Amint azt tudjuk, a legutóbbi olimpián ebben a megközelítésben magasan világelsők lettünk! Nos, a magyar úszósport még ezen belül is húzósportág hosszú évtizedek óta, így – ha már egyszer kinevezték - Kiss Lászlóstól, ahogy van. A rábízott munkát becsülettel, eredményesen végezte, tevékeny része volt a Magyarországnak szerzett sok-sok sportsikerben, dicsőségben. És pont! Ami ennél komolyabban foglalkoztat ez ügyben, az nem más, mint hogy ki, milyen szándéktól vezéreltetve, miért éppen most robbantotta a „Kiss-bombát”? Számomra egy percig sem kérdéses, hogy ezt nem az országhatárokon belülről szervezték! Ne legyen igazam, de tartok tőle, hogy Hosszú Katinkáért rövid időn belül bejelentkezik az Egyesült Államok!

Bita Milán és barátnője

Következő beszélgetőtársunk Bita Milán volt. Véleményében elítéli az erőszak tettét, de kiáll Kiss László munkássága mellett. „Amit az úszó sportban elért, mint edző, azt hiszem, hogy önmagáért beszél. Nem tudom, milyen eredményei voltak úszóként, de mint kapitány úgy egészen zseniális munkát folytatott. A nemrég robbant bomba, hogy 1961-ben nemi erőszak miatt börtönbüntetést kapott, természetesen egy rendkívül súlyos bűn, az egyik legnagyobb! Az én személyes véleményem, hogy aki nőt, nőket bánt, erőszakot alkalmaz, az nem férfi! Viszont mindenki követ, követhet el hibát. Ki kisebbet, ki nagyobbat. Az emberi megbocsátás egy nagyon nagy emberi erény! Persze egy bizonyos pontig... Ő megbűnhődött az akkori tettéért, és azóta, az úszósportban abszolút nagyot alkot! A kirótt büntetését letöltötte, most már abszolút a jó oldalon áll! Az, hogy ennek az ügynek kapcsán mondott le, nagy kár, hisz a sikersorozatot folytatni kellett volna! Remélem, meggondolja magát és visszatér sikerei színterére! Jó egészséget, és ha lehet, még megannyi sikert kívánok neki!

Rajnai Barbara

Utolsó interjúalanyunk Rajnai Barbara volt. A legkeményebb kritikát talán ő fogalmazta meg Kiss Lászlóval, és a magyar úszósport vezetésével kapcsoltban. „Megbűnhődtem azért, amiért elítéltek, aztán kaptam az élettől egy új lehetőséget, és én éltem vele" – nyilatkozta az eset kapcsán Kiss László, majd kiadott egy közleményt, melyben úgy fogalmazott, hogy „1961-ben koholt vádak alapján, koncepciós perben született meg az a döntés” hangsúlyozván, hogy az ítéletben foglalt cselekményt soha, semmilyen körülmények között nem követte el. Kettősség sugárzik az összefoglalásból. Ha valamit nem követtem el, nincs mit megbánnom, pláne nem bűnhődnöm érte. Dicséretes sport- és edzői pályafutás van mögötte, ez vitathatatlan, ugyanakkor nem tudok elvonatkoztatni a csoportosan elkövetett erőszak tényétől. „Habzsolta az életet” - olvastam egy szalagcímben. Ez lenne a mentség? Nem kell nagy fantázia hozzá, hogy elképzeljük, mit érezhetett a nő: nemcsak a férfiakban, hanem az igazságszolgáltatásban is meginoghatott a bizalma. Az egyetlen, aki feloldozást adhatna, megbocsátást gyakorolhatna: az, az áldozat lehetne. Arról is cikkeztek már, hogy mindez köztudott volt. Én ezt kétlem! Csupán van, ami fölött a magasabb hatalom inkább szemet hunyt. Az úszótársadalmat kevésbé értem, nem olvastam még arról, hogy bárki elítélő választ adott volna ebben az ügyben. (Azóta megjelent már Sárdi Ákos úszóedző nyilatkozata, mely szerint szövetségi nyomásra álltak ki az akkor még kapitány posztot betöltő Kiss mellett.) Milyen magatartás ez? Sikerorientáltság? Megbocsátás? Baráti, kollegiális, lojalitás? Feloldozás, vagy gyávaság? Bárhogy is, úgy érzem, nem kell sokat várnunk rá, hogy egy újabb Szepesi Niki féle botránykönyvvel találkozzunk a boltok polcán!