Závodszky István sorsa

A díszpolgári cím átadási ceremóniájának egyik pillanata: Závodszky István arcképe, mellette unokája, Bódis Péter, karján Milánnal a dédunokával. A leszármazottak ma Lengyelországban élnek

A honvéd százados, az 1942-ben a  Donhoz vezényelt magyar 2. hadsereg 17. honvéd gyalogezredének III. zászlóalja zalaegerszegi géppuskás századának parancsnoka, Závodszky István ugyanaz a Závodszky István, aki 1956-ban mindössze négy napra vállalja, hogy megszervezi  a Zalaegerszeg város nemzetőrségét, s védelmi tervet készít. (Úgy, hogy valójában biztosan tudta, egy orosz támadással szemben nincs esélyük.) Ezért a négy napért három börtönben töltött évvel fizet. A   neves zalaegerszegi előd életútját a megyei levéltár történészeivel, Molnár András igazgatóval, a doni katasztrófát elszenvedett zalai alakulatok  kutatójával és Csomor Erzsébettel, az '56-os  események feltérképezőjével vettük számba.

- 1903-ban született, Nógrád megyéből került Zalába-  idézte a kezdeteket a levéltár vezetője.  - Bár mezőgazdasági akadémiát végzett, a világgazdasági válság miatt munka híján nemzedékének számos tagjával együtt kénytelen volt katonai pályára lépni. 1925-ben a kanizsai gyalogezredben kezdte a pályafutását, még nem  hivatásosként.  1929-ben vámtisztképző tanfolyam után felveszik a hivatásos állományba. 
(A vámtiszti tanfolyam fedőképzés volt, a  trianoni szankciók nem engedték a teljes hivatásos tiszti képzést.)

Doni téli pillanat 1943 februárjában. Kéthetes szakállal, írta a fényképfelvétel hátlapjára

- Egerben szolgált, azután került Egerszegre, részt vett a felvidéki és az erdélyi  területvisszacsatolás utáni bevonulásban, sőt, a délvidéki hadműveletben is  - folytatta az életrajzot a kutató.   1942. május 4-én vonult a keleti hadszíntérre.

Molnár András hangsúlyozta,  a beosztottjai visszaemlékezéseiből kiderül, emberséges, baráti viszonyt ápolt mindenkivel, nem véletlen nevezték sokan "Závodszky apánknak" . A doni fronton védte alakulatát, amennyire lehetett, a legkilátástalanabb bevetések alkalmával is. Emberileg közelebb állt a tartalékos katonai állományhoz,   mint a hivatásos tisztekhez, talán oka lehet ennek az is, hogy  nem  Ludovikát végzett, ezért a tiszttársai sem fogadták be teljes mértékben maguk közé. Elöljárói szociálisan és  demokratikusan gondolkodónak jellemezték, jegyzi meg Závodszky önéletrajzában.

A Donnál 1942 nyarán a  Tyim városa melletti, súlyos áldozatokat követelő áttörésnél  már zászlóaljparancsnok volt. Egy hajdani országgyűlési képviselő  aki meglátogatta a harcolókat  korabeli újságcikk tanúsága szerint megállapította, hogy "a legteljesebb szeretetteli kapcsolatot alakította ki a vezetők és a vezetettek között. A honvédek hajlandók értük a pokol tüzére menni".

Előfordult, hogy az elfoglalt ellenséges bunker tetején állva vezényelte a támadást, miközben mindenki hasalt körülötte. De nem  hősködött feleslegesen, s a rá bízottakat is védte az oktalan veszteségektől, főleg a visszavonulás közben.  A visszatérés utáni kanizsai díszszemlén is ő vezette a hazatérteket, s feltűnik a korabeli filmhíradó tudósításában is.

- Hazatérve, még részt vett az 1944-es harcokban, majd angol hadifogságba esett. 1945 után mint hortysta katonatiszt került nehéz helyzetbe, elbocsátották a szolgálatból. Ekkor dr. Mike Géza  segített neki elhelyezkedni  - mesélte Molnár András, aki a két férfi közti különleges kapcsolatról már beszámolt lapunk hasábjain. (Jobbra olvasható kisebb írásunkban idézzük.) 
A zalaegerszegi közkórház élelmező tisztjeként, majd a Tüzép pénztárosaként dolgozott. Családot alapított, egy leánya született.

- És a történelem aztán ismét rá gondolt...

- Így van  - vette át a szót Csomor Erzsébet.  - Számon tartották Závodszky Istvánt a városban. 1956 október 31-én a megyei forradalmi bizottsági ülésen merült fel, hogy őt kérjék fel a megyei nemzetőrség parancsnokának, mint katonaviselt embert, amit ő el is vállalt. A katonasággal nem volt nehéz együttműködni, hiszen a laktanyában állomásozó helyőrség  átállt a forradalmárok oldalára. A nemzetőrség védelmi tervet készített, mely öt védelmi pontot állított fel: Kaszaházán, az olai téglagyárnál, a vasútállomáson, a nagytemetőnél  és a csácsi bevezetőnél. Jó kapcsolatban állt a kanizsai parancsnokkal, Orbán Nándorral is, hiszen a sorsuk is azonos, lévén, mindkettő második világháborús katonatiszt volt.

- A Donnál is alig pár kilométerre voltak egymástól  -vetette közbe Molnár András.

Závodszky hamar megismerte a várható szovjet támadás nagyságrendjét. November 3-án tartották az utolsó ülésüket, de már tudták, hogy Egervár felől jönnek a szovjetek.

1958-ban fogták perbe. Mike doktoron kívül tanúskodott mellette többek között Krizmanics Jenő, mint volt katonája: "én kimondottan demokratikus embernek ismertem..."

Elsőfokon öt, másodfokon három év börtönbüntetésre ítélték a kaposvári katonai bíróságon, s megfosztották századosi rangjától.   1961-ben szabadult,  mindössze  két évet élt azután.

A százados és az orvos

Sikerült haza csempészniük a város orvosát, dr. Mike Gézát. A sebész a kőszegi zászlóaljjal munkaszolgálatosként került a frontra, az alakulata szinte teljesen elpusztult. Závodszky István  és társai a visszavonulás során vállalták, hogy hazahozzák a doktort, akit, ha kellett tiszti egyenruhába öltöztetve bújtattak. Menet közben a visszavonuló zászlóalj orvosa is lett: sok sebesültet, beteget, legyengült, végtagfagyással küzdő katonát ápolt és mentett meg. 

Olvashatták már itt a fenti sorokat. A történet rávilágít arra, hogy a karakán  emberek tisztessége mindig életben marad a történelmi zűrzavarban. Ami bizakodásra ad okot. Mike doktor és Závodszky István ugyanis az akkori kurzusok ideológai metszetében enyhén szólva nem állhattak volna egy oldalon. A hortysta katonatiszt megmenti a zsidó munkaszolgálatos életét, aki ezért ’56 után a félelmes időszakban védelmezi a fennállóval szemben az ellenforradalmárt. Azután, hogy tudható, a zsidók ambivalens érzésekkel viseltettek ş56-tal szemben, tartottak attól, hogy visszatér az őket diszkrimináló kurzus. De hőseinket nem a változékony aktuálpolitika vezérelte, hanem az az emberi tartás, ami erősebb a  homályos érdekből uszító ideológiáknál.  

Závodszky István  1992-ben ugyan kapott 1956-os posztumusz emlékérmet, katonai rehabilitációja azonban még mindig hátravan.
Egyébként a zalaegerszegi díszpolgári címre  Kocsis Gyula mellett javaslatot tevő  Balaicz Zoltán alpolgármester nagyapjának,  vitéz Balaicz Vendelnek  közvetlen parancsnoka volt,  együtt voltak  1940-ben az erdélyi és 1941-ben a délvidéki bevonulásban, 1942-43-ban az oroszországi és 1944-45-ben az erdélyi és magyarországi harcokban.