Eperspenót, az indiánok egzotikus gyógynövénye

Főleg a szépsége és érdekessége okán. Amúgy meg is kóstoltam, azt mondják, az íze az eperfa - mások szerint a szamóca - termésére hasonlít, szerintem egyikre sem igazán, nem is gyümölcs, inkább zöldség íze van. Ami amúgy nem baj, a lényeg, hogy a leveleivel együtt tápláló és tele van értékes ásványi anyagokkal, nyomelemekkel s ezek mellett bővelkedik A-, és C-vitaminban is.

Nem sokat tévedtem, amikor kapásból a cukorrépa jutott az ízéről az eszembe, kiderült, az egyik angol elnevezése éppen „beetberry”, azaz cukorrépabogyó. Persze a csinos kis zöldség csak nekünk, mezítlábas kertésztanoncoknak újdonság, a szerzetesek már pár száz éve befogadták a gyógynövénykertjükbe, s a kolostorokban máig sem ment ki a divatból. Eredendően indián gyógynövény, Kanadában és az Egyesült Államok északi részén őshonos.

A rézbőrű harcosok a gyümölcsöt mágikus erejű vörös festékként használták, leginkább a csatasminkjüket ékítették vele. Manapság a szépségipar is belekeveri az arckrémekbe, a testápolókba, az élelmiszerágazat pedig borok, dzsemek, mártások, süteménykrémek természetes színezésére alkalmazza.

Eperspenót - dísznövényként a virágoskertben is megállja a helyét

A fiatal, zsenge leveleit salátákba, köretekbe, levesekbe, főzelékekbe tehetjük. A termését előkelő éttermekben nem önálló gyümölcsként, inkább salátákban láthatjuk viszont. Oxálsavat tartalmaz, akárcsak az „igazi” spenót, ezért nyersen mértékkel fogyasszuk. A főzés csökkenti ugyan a „mérgét”, de a reumában, ízületi gyulladásban szenvedők, a vesekőre, gyomorsavtúltengésre hajlamosak ne vigyék túlzásba az eperspenótozást.

A nemzetség minden tagjának a gyökere, a levele és a termése is ehető, s bár kisebb-nagyobb mennyiségben duzzognak benne a szaponinok, de hő hatására ezek is nagyrészt elbomlanak. A nem éppen veszélytelen toxikus anyagot egyébként több zöldségünk, például a bab is tartalmazza, de ugyebár azt sem nassolgatjuk nyersen.

A „beetberry”, alias „strawberry spinach” már 1860-ban felkerült a hivatalos amerikai herbalistára, elismerve ezzel, hogy számos fitokemikáliát, az ember egészségére kedvező hatást kifejtő bioaktív vegyületet tartalmaz. Legismertebbek közülük a flavonoidok, glükozinolátok és a fitoösztrogének.

Mindezek mellett újsütetű kedvencünk dúskál a luteinben is, amely hatékonyan közreműködik a szem idő előtti öregedésének megelőzésében. A lutein elnyeli a nap káros ibolyántúli sugarait és semlegesíti a retinában lévő szabadgyököket, csökkentve ezzel a sárgafolt-degeneráció veszélyét, az öregkori szembetegségek és látásvesztések okát.

Az eperspenót vegyszer nélkül is könnyen termeszthető, a biokertészek számára ideális növény. A legtöbb talajon megél, de napimádó, az árnyékban elpusztul vagy satnya marad. Kapálgatni nem nagyon kell, mert a legádázabb gyomot is legyűri, a hernyóknak és egyéb kerti haramiáknak nem ízlik, a növénybetegségekkel szemben ellenálló, vegyszerrel permetezni felesleges, öntözni viszont muszáj, nagy a vízigénye. A fagyra érzékeny, sőt, kimondottan melegigényes, palántaként viszont előnevelhetjük.

A magot jó korán, március elején érdemes elvetni, kell neki 2-3 hét, mire kikel. A fagyok elmúltával ültethetjük ki, így július közepén már terem, a bogyója pici, nincs egy centi átmérőjű sem, de számos apró, lencse alakú fekete mag kucorog a belsejében. Április végén, május elején a helyére is vethetjük.

Érdemes meghagyni egy tövet, hogy szétszórhassa a magját és végleg letelepedjen a kertünkben. Napsütötte erkélyen, teraszon dézsában is nevelhető.