Inkább a darázspók, mint a krumplibogár

Igaz, javasolták, hogy fojtsam vízbe a zsákmányt, hagyjam, hogy büdösödjön, hígítsam a lét és permetezzem vele a növényeket, vagy égessem el őket és a hamujukat keverjem a krumpli földjébe - ez elriasztja majd a többieket. Próbálkoztam, de feladtam, már a szaguktól is felfordult a gyomrom. Valaki azt írta a blogjában, hogy ő bársonyvirágot ültetett a krumpli közé, s alig volt rajta bogár. Ezt elhiszem. A bársonyvirágon nálam sem volt. Sőt, a körömvirágon és a spenóton sem, pedig azok is a burgonyával élnek társbérletben. Szóval marad a kézi szedegetés, de még sohasem sikerült olyan alapos munkát végeznem, hogy másnap ne találtam volna néhány dezertőrt. Annyit értem el, hogy nem legelték tarrá az ültetvényt. Igaz, vigasztalódhatnánk azzal, hogy nem a lombját esszük a krumplinak, viszont a növénynek szüksége van rá, hogy a gumóját kifejlessze. Azt hittem, hogy így ősz felé közeledvén, ahogy fokozatosan szárad el a krumpli levele, alább hagy majd a bogárinvázió is, de nem. Az utóbbi napokban inkább egyre több a kifejlett rovar - valószínűleg most bábozódnak be és alakulnak át bogárrá a megmenekült és földbe bújt lárvák. Ne legyintsünk, hogy már megnőttek a burgonyagumók, szedegessük össze szorgalmasan a csíkos hátú zsiványokat, amennyivel kevesebb bújik téli fedezékbe, annyival könnyebb lesz a dolgunk jövő tavasszal.

De nem ez bosszantott fel igazán, az évek során beletörődtem, ha méregmentes biokrumplit akarok, meg kell érte dolgoznom. Múlt héten mégis sikerült kihozniuk a sodromból, a kolompérra szakosodott haramiák áttették a főhadiszállásukat a padlizsánültetvényre. Mire észrevettem, tucatszám masíroztak, rostosra rágták a leveleket, s már a szép lila virágokat csócsálták. Azóta naponta négyszer-ötször, ha tehetem többször is kirontok a kertbe, de eddig még egyszer sem jártam eredménytelenül. Persze, tudtam róla, hogy féltett tojásgyümölcseim ki voltak téve a kolorádóbogár-veszélynek, a paradicsommal együtt ezért is ültettem őket távol a krumpliföldtől. Úgy látszik, ott már nincs elég rágnivaló, így kiszagolták az új áldozatokat.

Pedig én pártolom a "rovarbarát kert" mozgalmat. Nálam családot alapíthatnak a katicabogarak, a bodobácsok, a futrinkák, virágokat ültetek direkt a lebegőlegyeknek, a fürkészdarazsaknak. Tőlem a pókok is letelepedési engedélyt kapnak, a paradicsom ágyásban például egy darázspók asszonyság vetette ki a hálóját. Olyan gyönyörű... Mintha bársonyból lenne a sárgacsíkos dolmánya, már nyúlnék is feléje, hogy megsimogassam. Persze nem ajánlatos, nem mérges , de dühében megharaphatna, ami nem halálos, csak fájdalmas. Megfigyelni viszont érdemes. A csíkos kabátja ellenére keresztes pók, gyönyörű kerek hálót sző, a középső felében lefele irányuló, cikcakkos sűrű szövésű fényvisszaverő mintával, ami vonzza a vacsoraként szóba jöhető rovarokat és legyeket. A "hímzőfonal" összetétele eltér a pókháló selyemanyagától, s rejtély, hogyan állítja elő az ízeltlábú. A darázspókok másik érdekessége, hogy a fiúknak két ivarszervük van és csak kétszer tudnak párosodni, a szerszámukat ugyanis mindig a nőstény ivarnyílásában hagyják. Persze, ha nem igyekeznek, áldozati vacsoraként végzik a szerelem oltárán. Viszont a pókanyák sem húzzák sokáig, petézés után elpusztulnak.