Mi legyen az öreg kukoricaszemekkel?

A balkáni gerlék jelentkeztek: majd ők megeszik! Rátaláltak a fészerben, de láttam, nehézkesen szedték ki a szemeket a torzsából, ezért segítek nekik, naponta lemorzsolok egy-két marékra valót és kiszórom a madáretető alá.

A csinos, barnásszürke tollazaton fehérrel szegélyezett gallért viselő gerlék nem tévesztendők össze a mindent összepiszkító, az utcákon koordinálatlanul élő és szaporodó, esetleg betegséget is terjesztő városi galambokkal. Szimpatikus tulajdonságuk, hogy párban élnek, s nem csak költéskor bútoroznak össze - nem véletlenül nevezik a szerelmeseket gerlepárnak. Olvastam, hogy könnyen szelídíthetők - már szinte el sem repülnek, amikor viszem az utánpótlást a madármenzára.

Úgy emlékszem, a nagyszüleim anno az öreg kukoricát is megfőzték. Némi közvéleménykutatással kiderítettem, a lemorzsolt szemeket ajánlott legalább 24 órán át áztatni, majd szép lassan, fokozatosan melegítve 8-10 órán át főzni. Az egyik ismerősöm jól kinevetett, mondván, ők azért főzik meg, hogy bele tudják akasztani a horgot, merthogy pecáznak vele.

Az érett kukoricaszemet a városi háztartásokban legfeljebb csíráztathatjuk, de megkínálhatjuk vele a gerléket is
Fotó: Fincza Zsuzsa

Zsenge tengerit amúgy bármikor ehetünk, hiszen kapható fagyasztva és konzervként is. Az utóbbiak között a bőség zavarát leküzdve igyekezzünk megtalálni a megfelelőt, mert a többségük inkább sertésnek, mint embernek való. Amúgy mi magunk is tehetünk el télire főtt kukoricát - persze még zsenge korában.

A recept pofonegyszerű: a csöves termést enyhén sós vízben félig megfőzzük, kiszedjük a forró vízből és lehűtjük. A szemeket éles késsel levágjuk a csövekről, üvegekbe rakjuk, merünk rá a főzővízből annyit, hogy jól ellepje, teszünk a tetejére egy kevés tartósítószert, a tetejét rácsavarjuk az üvegre és 1 órán keresztül kigőzöljük. Amúgy a megfőzött és késsel levágott szemeket egy kevés lével zacskóba is rakhatjuk és lefagyaszthatjuk. Mirelit kukoricát vehetünk a boltban is, de magunk is fagyaszthatunk le.

A kukoricalisztet és a darát házilag is elő lehet állítani, de a kis háztartásokban pár kiló kedvéért nem érdemes terménydarálót beszerezni, a konyhai robotgépek pedig túl sérülékenyek hozzá. Ha boltban vesszük, ne halmozzunk fel több kilót, mert gyorsan megmolyosodik.

A kukoricából régen többféle ételt készítettek, mint manapság, bár a nosztalgiahullámmal újra kezd divatba jönni. Lássunk hát egy régi jó kukoricaprósza receptet! A „kis tepsis” adaghoz 16 deka kukoricaliszt kell, adjunk hozzá egy mokkáskanál szódabikarbónát, ugyanannyi sót, 1 evőkanál kristálycukrot (vagy barnát, esetleg nyírfacukrot), keverjünk bele 2 kispoharas kefirt, 2 evőkanál tejfölt, öntsük zsírozott és lisztezett, vagy sütőpapírral bélelt tepsibe. Ha kicsit sült, pötyögtessünk a tetejére szilvalekvárt, de magozott meggyel is finom.

Jut eszembe! A kukoricát a többi gabonához hasonlóan csíráztathatjuk is - 24 órás áztatás után indul be a kemény mag. Érdemes felvenni az étlapra, hiszen B1-, B2-, B3- és E-vitamint, valamint sok kalciumot, foszfort, káliumot és számottevő mennyiségű vasat tartalmaz. Maga a konok, kemény mag is gazdag E- és B-vitaminban, megtalálhatjuk benne a szép sárga színét adó A-vitamint és nyomokban a K-vitamint is. Ásványianyag-tartalma is hasonló a csíráéhoz, a nyomelemek közül sok vasat, cinket, rezet és mangánt tartalmaz. Teljesen gluténmentes, így a lisztérzékenyek is fogyaszthatják.