Nem kell pironkodni a biokrumplival

Főleg, ha olyan kánikulában kell rá sort keríteni, mint amilyen az ősz első napjaiban volt. Meg is néztem gyorsan a neten, hány kalóriát égetek el így egy óra alatt, de elkeserítettek. Állítólag szinte semmit. Pár „okostojás” szerint nem lehet túl nagy erőfeszítés krumplival teleszedni egy kosarat. Megáll az eszem! Azt hiszik, a gumókat ki lehet imádkozni a földből? Nekem ásó kell hozzá. Nusi szomszédék profi módon kapával körbevágják a bokrot, felfordítják és máris kapkodják a termést.

Ez ugyan nekem is megy, de így sok a sebesült. Ásóval viszont száz bokorra számítva csak egy ebédre valót kaszaboltam össze. Előre elhatároztam, hogy kicsit szabadkozom majd, hogy a biokrumpli kisebb és kevesebbet is terem, mint a hagyományos, műtrágyával táplált, vegyszerekkel védelmezett burgonya, de jól megmagyarázom, hogy a kis mokány, tömör gumók sokkal értékesebbek, mint a nitrogénnel felpumpált lazaszövetű góliátok. Szedés közben kiderült, nincs okom a pironkodásra, az ”öko” módon nevelt krumpli is nagyra nőtt és mennyiségre sem lehet panasz.

Persze a biozöldség sohasem lesz akkora, mint amikor a vetőgumó után a gödörbe dobnak még egy marék pétisót is, de ez egyáltalán nem baj, mert egészen más az íze, ha természetes anyagokból építi fel magát, mint amikor vegyszereket is kever a szövetei közé. Mert miként a szőlőből készült borét, úgy a krumpli ízét, aromáját a fajta sajátosságain kívül nagyban befolyásolja a talaj, amelyikben felcseperedik.Persze a burgonya a biokertben is nagy étvággyal bír és elsősorban a csírázás után kell, hogy rendelkezésére álljon a tápanyag.

Olyan elővetemények után növekszik jól, amelyek javítják a talaj szerkezetét, érettségét, nagy mennyiségű és könnyen lebomló szerves anyagot hagynak maguk után. Az állati trágya a biotermesztésben csak alapként elegendő, az érlelt, komposztált, istállótrágya és más komposztok viszont nemcsak jó kálium- és magnéziumforrások, hanem a talaj nitrogénkészletére is ideális hatást gyakorolnak, s így puffad fel és üregesedik a gumó. A zöldkomposztot se hagyjuk ki. Így növényünk egészséges lesz és saját erőből ellenáll a betegségeknek. Mielőtt nekiveselkedünk a krumpli szedésének, nézzük meg, hogy kellően megérett-e? Ássunk ki néhányat és ellenőrizzük a minőségét és a héja keménységét. A gumók csúcsi részét ujjunkkal dörzsöljük meg, s ha 20-ból 18-on megmarad a héj, hozhatjuk a krumpliszüretelő felszerelésünket.

Az én munkámat kicsit nehezíti, hogy előtte ki kell tépnem a sorok közül a körömvirágot és a büdöskét. A népszerű gyógynövények a kertben is egészségügyi szolgálatot látnak el, riasztják a levéltetveket, de a legnagyobb előnyük, hogy a gyökerük olyan anyagot bocsát ki, amely elűzi a fonalférgeket és a krumplira fenekedő többi talajlakó haramiát. Mint a mellékelt ábra mutatja, harcias virágaim helytálltak, csak elvétve került elő féregrágta gumó. A vörös laboda is teljesítette kötelességét, elkerülte az ültetvényt a pocok, és egérinvázió is - bár lehet, hogy ebben a szomszéd cicusnak is van némi szerepe. A krumpliszezon vége felé kissé elkanászodtak a gyomok, hál’ istennek nem volt időm legyalulni őket, így az árnyékukban nem száradtak betonná a krumpli sorok.

A kiszedett terményt ne zupáljuk azonnal a tároló helyre, várjunk, míg egy kicsit megszárad a héjuk. Közben alaposan válogassuk át, és csakis a száraz felületű, ép, sérülésmentes gumókat raktározzuk be, de azokat is nézzük át 2-3 hét múlva. A legideálisabb tároló a földes aljzatú pince, 8-10 Celsius fokos hőmérséklettel. Ha ilyenünk nincs, igyekezzünk sötét, hűvös, magas páratartalmú helyet keresni a számára, mert a krumpli a világosban zöldül, a száraz melegben fonnyad, a túl hidegben pedig édesedik, a benne lévő a keményítő ugyanis cukorrá alakul. Ha lehet, ne tartsuk almával és körtével egy légtérben, mert gyorsabban csírázik.