Rozmaring a sokoldalú fűszer- és gyógynövény

Én is éppen a rozmaringgal foglalkoztam,ugyanis egy új gyógy-, és fűszernövény kert kialakításán mesterkedem. Az első magas ágyást régi téglákból a gyermekeim emelték, én pedig egy szakkönyv útmutatásai alapján  feltöltöttem komposzttal, kerti földdel és két hónapja már a betelepítéssel bajlódom.  A fő helyen természetesen két rozmaringbokor cseperedik.

A rozmaring levele a húsételeket könnyen emészthetővé, és eltarthatóbbá teszi, a virágot salátát ízesítésére, színesítésére használják. A méhek kedvenc legelője

Egyszer a rózsakertben már volt egy termetes rozmaringom, májusban csak úgy kéklett a sok virágtól, de hiába mondták, hogy óvjam a hidegtől, nem hittem, hogy elfagyhat. Tévedtem. A hatodik évben egy rendkívül kemény tél után nem hajtott ki. Szerintem azért, mert a hideg előtt sok eső esett,  átázott a talaj, és szétfagytak a  gyökerek. Tanulság:  télre takarjuk be falevéllel vagy szalmával rozmaringunk tövét és földjét, de ne burkoljuk be az egész növényt, mert igényli a fényt. Azóta beértem cserepes rozmaringgal, terveztem ugyan, hogy kiültetem, de mire rá került volna a sor, a húsok fűszereként mindig megettük. Most viszont a kertészetben vásároltam két izmos kis bokrot, így remélhetően újból lesz kerti rozmaringom.

Ha valaki szintén rászánná  magát, még szűk két hétig maga is ültethet, a szakemberek ugyanis a nyár elejéig javallják a telepítését.  Annyira  egyszerű a nevelése, hogy ha jól kiválasztják a helyét, kezdő és amatőr kertészek is megbirkóznak a feladattal.  Annyit kell tudnunk, hogy nem bírja a teljes árnyékot és vízzel telített talaj. A tűző napfényt és szárazságot a viszont jól tűri, ami persze nem véletlen, hiszen eredetileg mediterrán növény, a Földközi-tenger környékének napos, sziklás lejtőin vadon él. Lánykori neve  Rosmarinus officinalis - az előnév egyesek szerint tengeri harmatot jelent, az officinalis pedig egyértelműen jelzi, hogy régóta a patikusok laboratóriumainak alapvető  növénye.

A tengerparti származás amúgy lerí róla,  a sós vízpára miatt a levelek színét fényes víztaszító réteg borítja, a gázcsere a levelek fehér filces áteresztő fonákján történik. Bizonyára azért is könnyű   nevelni, mert az alkalmazkodás bajnoka, sőt, meg is védi magát, a körülötte lévő növényeket távolról mérgezi - a gyökerei olyan anyagot választanak ki, amely gátolja a szomszédos növények magjainak csíraképességét.  S ezt azért jó ha tudjuk, mielőtt befogadjuk a kertünkbe! Ha viszont egyszer már elültettük, többé ne bolygassuk, mert a gyökere nagyon érzékeny, egyébként ellenáll a kártevőknek. A penészre viszont fogékony, éppen ezért a leveleit sose öntözzük - ha cserépben neveljük , nyárra tegyük ki a szabadba, hogy szellőzködjön.

Jekka McVicar az angol Királyi Kertészeti  Társaság aranyérmes biokertésze egyik könyvében azt írja, ha ki kellene választania egyetlen fűszernövényt, amit magával  vihetne egy lakatlan szigetre, akkor a rozmaring mellett döntene. Sokan egyetértünk a véleményével, hiszen  az egyike a legváltozatosabban  használható növénynek úgy a konyhában, mind a háztartásban és a gyógyításban. Mostanában az öregkori szenilitás kezelésében értek el vele biztató eredményeket, megjegyzem, a kolostorokban a szerzetesek már évszázadokkal ezelőtt rájöttek, hogy keringésserkentő hatásával javítja az agy vérellátását, s vele az emlékezetet is.  A népgyógyászok a legyengült, kimerült, erejüket vesztett, sápatag  embereknek  erősítésként rozmaringteát javasolnak:  egy kávéskanál rozmaringlevelet (lehet szárított is) forrázzunk le egy bögrényi vízzel, hagyjuk állni 10 percet , szűrjük le és mézzel ízesítve igyuk meg.  Egy liternyi mennyiséget önthetünk  a fürdővizünkbe is, csak ne este, mert élénkítő hatású. Az örökzöld rozmaringról egyébként télen is csipegethetünk leveleket.