Mi lesz Fenyves allé sorsa?

– Egyáltalán nem könnyű írásos forrásokat találni a Fenyves allé telepítésével, történetével kapcsolatosan, jócskán kellett kutatni utána. A rendelkezésre álló adatok szerint Festetics Tasziló gróf 1894-ben telepítette, a források alapján azért, mert nem akart a Kossuth Lajosról elnevezett főutcán eljutni fenékpusztai birtokára. A fasor idén százhúsz esztendős – fogalmazott a lokálpatrióta agrármérnök, aki innen nem messze lakik, rendszeresen fut a fenyvesek övezte úton, s nem utolsósorban a minap előadást is tartott a fasorról. – Nem lehet nem észrevenni, hogy – amellett, hogy az eredeti sor harmada sajnos már hiányzik – a fák között milyen sok a rossz állapotú.

A hat kilométer hosszú, védettséget élvező Fenyves allé az Alsópáhok irányába vezető 75-ös főúttól egészen Fenékpusztáig húzódik, jelenleg hatszázhatvan fa alkotja. A fák túlnyomó többsége, kilencvenöt százaléka fekete fenyő, de – korábbi pótlások eredményeként – néhány erdei fenyő, vadgesztenye, vadkörte és egy tölgy is található a kettős sorban.

– Festetics Tasziló, valószínűleg felesége, Mary Hamilton hercegnő kérésére választotta a toszkán hatást nyújtó fekete fenyőt, melyből kilencszáz darabot telepítettek az út mellé. Az idők során a fák mintegy harmadát különböző okok, főként elszáradás, betegség miatt kivágták, sok a kiszáradás szélén áll, vagy éppen beteg, lombvörösödést okozó gomba támadta meg, a legyengült példányok pedig előbb-utóbb elveszítik a lombjukat. A fekete fenyőnek, ha ipari célra telepítik, körülbelül 50-60 év a vágásérett kora. Ebből következik, hogy a keszthelyi allén kívül ennél idősebb fekete fenyő sor, illetve egyed nem található az országban. Sajnos a kor és az időjárás viszontagságai – elsősorban az aszály – megviselték a fákat, s legyengülve nem bírják a környezeti és egyéb károsító hatásokat.

Komoróczi Lajos szerint mindent el kellene követni, hogy a felbecsülhetetlen értékű, Keszthely számára egyfajta szimbólumot jelentő Fenyves allé megmaradjon.

– A fáknak helyet adó terület részben önkormányzati, részben állami tulajdonú, kezelője a Pannon Egyetem Georgikon Kar. A fasor mellett található szántók egy részén a Burgonyakutatási Központ munkálkodik, ami azért jó, mert ők szívügyüknek tekintik a terület rendezését. Jó lenne, ha az egész allénak lenne gazdája, nem csak tulajdonosa. Úgy gondolom, a cél érdekében egyenként fel kell mérni a fák állapotát, némelyikre ráfér a gallyazás. Ugyanakkor gondoskodni kell a hiányzó fák pótlásáról is, mégpedig minél előbb. Bízom benne, hogy az illetékesek felismerik a 120 esztendős, történelmi jelentőségű Fenyves allé megőrzésének fontosságát, s megtalálják a megőrzésének a módját.