A tanyasi juhász szellemkastélya - A kilimáni, kígyóklakta kísértetház hamarosan a föld színével lesz egyenlő

Az 1898-ban épített, több száz négyzetméteres kúria látott már szebb napokat is. Különösen, amikor még uradalmi kastély volt. Fényűző helyiségekkel ékesítve, ugyanakkor közvetlen hintóbejárat is épült az alagsorban kialakított pincéhez.

Pusztai Szabolcs polgármester (balról) Bársony Károllyal egyeztet a szellemlakban. Mellettük Anlauf Attila, akinek kígyók költöztek az udvarába
Fotó: Szabó Zsófia

A kúriát később államosították: a közeli falu termelőszövetkezetéhez került. Esernyőgyárnak, műanyag-feldolgozónak és iskolának is helyet biztosított az évek során.

Miután a község önkormányzata a kilencvenes években visszakapta a létesítmény tulajdonjogát, máig emlékezetes rendezvényeket szerveztek az akkora már lelakott  állapotban lévő épületben. Eddig tartott a Dervalics-kúria tündöklése, majd a megsemmisülés fejezete kezdődött el.

Régen emlékezetes bálokat rendeztek az egykori „szalonban”, ami ma már törmelékekkel és állati tetemekkel van tele

– Nem volt elég pénzünk a felújításra, ezért döntöttünk az eladás mellett – mesélte Bársony Károly, Kilimán akkori polgármestere, aki  tizenhat éven át irányította a falut. – Egy német vállalkozó vásárolta meg a kastélyt, négy és fél millió forintért. Azért, hogy vendégházakat, később lovardát építsen benne.

A terveknek megfelelően el is kezdte az új tulajdonos a kúria renoválását. Ám a munkálatok során  balesetet szenvedett és lerokkant.

– Ezután évekre eltűnt – folytatta Bársony Károly. – Többször kerestük, hogy megtudakoljuk, mik a  szándékai az épülettel. A tértivevényes küldeményeket viszont rendre visszakaptuk – ismerte el az akkori faluvezető.

Az ezredforduló első éveiben a német tulajdonos mégis eladta egy honfitársának a kastélyt, aki rövid idő múlva  el akarta ajándékozni a településnek az ingatlant.

A belső helyiségek is apró darabokban esnek szét

– A testülettel alaposan átgondoltuk, mit kezdenénk a kúriával, ha  megkapnánk – vette át a szót Pusztai Szabolcs, aki hat éve irányítja a falut. – A rekonstrukció meghaladta volna a több száz millió forintot. Ám váratlanul jött az értesítés, hogy megvette a kastélyt egy alföldi, „Tanya 1." címen élő „juhász". Ám az új kastélygazdával nem sikerült kapcsolatba lépnie a falu vezetésének. Pedig próbálkoztak.

– Az épületet  a csoda tartja össze – ismerte el Pusztai Szabolcs. – A tető beszakadt, fák nőnek ki a falból is, ablakok sehol. Belül is  kísértetkastélyhoz hasonlít.

A másik problémát a kastélypark jelenti. Amit tőle telhetően „gondoz" az önkormányzat. A  védett platánokhoz viszont nem nyúlhatnak. A vetési varjakkal ellentétben, akik tanyát vertek rajtuk. Korábban megkapták az engedélyt a madarak kiköltöztetésére, de a fafoglalók visszatértek. Az elöregedett fákra, amiket  egy kisebb vihar  kidönthet. A park  szomszédságában élő Anlauf család otthona emiatt  folyamatos veszélynek van kitéve.

A tetőn besüt a nap és beesik az eső is

– Rettegünk, mikor következik be tragédia – panaszolta Anlauf Attila. – Emellett a csúszómászóktól is  félünk, amik a dzsungelben elszaporodtak. Átjárnak hozzánk. Többször „találkoztunk" méretes kígyóval az udvaron.

Mi hozhatna előrelépést a  „szellemlak" ügyében? Ha előkerülne a kastélygazda „juhász", aki a falunak adná az épületet, cserébe a parkgondozásért. Bár jelentős  anyagi terhet róna a községre az is, ha le kellene dózerolnia.

– Előteremtenénk rá a pénzt – jegyezte meg Pusztai Szabolcs. – A bontás után kialakítanánk egy szép parkot. Szeretnénk, ha a kastélykálvária végére  pont kerülne.