A halál bürokratájának kettős élete

A 81 éves, míves aranyfülbevalót viselő, fekete ruhát leopárdmintás sállal kombináló hölgy már ötven éve ugyanabban az úszómedencés, kertes villában lakik Arlingtonban. (Virginia állam, USA).

Príma környék, ráadásul jó messzire esik Németországtól, még messzebbre Auschwitztól. Itt senki sem tudja, hogy ki volt a tiszteletreméltó idős asszony, Ingebrigitt Höss apja. Édesanyja, egyik látogatása idején itt, Arlingtonban hunyt el. A sírjára nem írták ki a nevét, csak annyit véstek a kőbe, hogy Anyánk . Ingebrigitt is egész életében férje neve mögé rejtőzött. Lefényképezni most sem engedi magát. Férjétől jó ideje elvált, hosszú ideig élettársi kapcsolatban élt egy zsidó férfivel.

Rudolf Hösst 1940-ben nevezték ki Auschwitz parancsnokának. A többi náci méltóságtól eltérően ő vitte magával a családját is a koncentrációs táborba akkoriban még nem született meg az ötödik gyermekük. Három éven át laktak a gázkamrák közvetlen közelében épített villában. A villa pincéjéből titkos, mára már beomlott alagút vezetett a táborba.

A kerti eperre vastag koromréteg rakódott az I. számú krematórium kéményéből feketén gomolygó, sűrű füstből. Az elégetett emberi testek rettenetes szaga állandóan érződött a levegőben. Rudolf Höss minden idők legnagyobb embermegsemmisítő intézmény -ét építette fel, majd megszervezte gördülékeny működését: milliónál több ember meggyilkolását jegyezték fel a háború után, a kihallgatási jegyzőkönyvében. Höss nevéhez fűződik tehát a holokauszt jól megszervezett központjának a létrehozása. 1944 nyarán rövid időre visszatért Auschwitzba, mivel az SS vezetősége őt bízta meg a magyar vidéki zsidóság megsemmisítésének a felügyeletével.

Egy amerikai törvényszéki pszichológus Rudolf Höss tanút (a fotón ő látható) tárgyilagos és szenvtelen ember -ként jellemezte Fotó: archív

Höss 1946-ban, a krakkói börtönben 237 oldalas memoárban írta meg élete történetét. Az írás első felének A pszichém. Fejlődés, élet és élmények címet adta. A második részben A zsidókérdés végső megoldásá -val kapcsolatos személyekről és tényekről írt.

Magányos gyerekként nőtt fel, egyetlen játszótársa egy póniló volt. Korán elhunyt apja papnak szánta, de Höss tizenöt évesen önkéntesnek jelentkezett a frontra az I. világháborúban. A háború utáni zavaros években egy radikális jobboldali szabadcsapathoz csatlakozott, 1922-ben pedig belépett a Nemzetiszocialista Német Munkáspártba. Egy politikai gyilkosságban való részvétele miatt 10 év börtönre ítélték.

Gyermekkoromtól kezdve, feltétlen engedelmességre és tisztaságra neveltek. írja. Így nem volt nehéz a kemény börtönéletet elviselnem jegyzi meg visszaemlékezésében. Négy év múlva amnesztiával szabadult.

1929-ben megnősült és feleségével saját kezükkel megművelt parasztgazdaságról ábrándoztak. Egymás után születtek gyermekeik, az új hajnalért, az új jövőért . Remélték, hogy kapnak földet, de Heinrich Himmler ösztönzésére Höss lemondott erről a tervéről, hogy teljesen az SS-nek szentelhesse magát. Hátborzongató karrierjének első állomása Dachau volt. A következő stáció már élet és halál uraként Auschwitz pokla lett a számára.

Az auschwitzi tábor megszervezésének feladata teljesen lekötötte a parancsnokot. A két nagy krematórium 1942/43 telén épült fel és 1943 tavaszán lett beüzemelve. írja Höss egy könyvelő szenvtelen stílusában. Az ötvenes években kiadott Höss-dokumentumot szerkesztő Martin Broszat német történész azt írja róla, hogy Höss jellemző vonása volt, hogy mindig valamilyen tekintély szolgálatában állt, mindig csak kötelességet teljesített, akár hóhérként, akár vádlottként Megdöbbentő és sokkoló Höss tárgyilagossága folytatja a történész a volt táborparancsnok jellemzését. A holokauszt közvetlen résztvevői közül senki sem számolt be ilyen részletességgel a háború után a történtek menetéről és saját benyomásairól. Höss a fő háborús bűnösök nürnbergi perében sem tagadta, vagy enyhítette a kegyetlen tetteket. Kihallgatása során két és félmilliónyi zsidó meggyilkolásáról tett tanúvallomást. Később helyesbítette ezt az Eichmanntól kapott téves adatot, avval az indoklással, hogy Túlságosan nagy szám. A megsemmisítés lehetőségeinek Auschwitzban is voltak határai szögezte le tárgyilagosan. Hermann Göring kínosan érezte magát e vallomás után, mert Höss kijelentése alapján a tömeggyilkosság szakértők által megállapított mértékét ezután már nem lehetett technikailag kivitelezhetetlennek nevezni. Egy amerikai törvényszéki pszichológus Höss tanút tárgyilagos és szenvtelen ember -ként jellemezte. Teljesen normális állapította meg a szakember a volt táborparancsnokról. Még akkor is, amikor kiirtási feladatot hajtottam végre, normális családi életet éltem jelentette ki Höss az egyik kihallgatáson.

Rudolf Hösst 1947. április 16-án Auschwitzban akasztották fel, nem messze attól a villától, ahol családjával együtt három évet élt. A legidősebb fia kivándorolt Ausztráliába, alkoholista lett és fiatalon meghalt. Két lánya, Heidetraut és Ingebrigitt ma súlyos, rákos beteg. A legkisebb testvér megszakított a családdal minden kapcsolatot és beállt Jehova tanúi közé. Egy olyan egyházba, amelynek híveit a nácik tűzzel-vassal irtották, köztük Höss parancsnok is.

Ingebrigitt Höss, az elegáns idős dáma nem tudott megbirkózni a mindenek ellenére számára idillinek tűnő auschwitzi gyermekkora és a háború után apjáról tudomására jutott rémségek ellentmondásával: szent volt neki továbbra is az apjával tett vasárnapi lovastúrák emléke a Sola folyó mentén, a hinta, a csúszda a kertben, a két teknősbékájuk. Sokáig nem tudta, hogyan magyarázza meg magának a háború után az apjáról tudomására jutott rémtetteket. Megmutatta a riporternek a hálószobája falán a szülei esküvői képét: préselt mezei virágokkal díszítette fel a képkeretet. A családban soha nem beszéltek a háború után Auschwitzról. Az apjukat is csak nagyon ritkán említették. Ez is hozzájárulhatott ahhoz, hogy szörnyű fejfájásrohamok gyötrik Ingebrigitt Hösst. Pszichiátere tanácsára az elfojtás helyett nyitott akar lenni, beszélni akar a történtekről, ezért fogadta a Stern tudósítóját is, hogy véget vessen az elfojtásnak . Még most is nehezen felfogható számára az apja kettős élete, a jó családapa és a több mint egymillió ártatlan ember meggyilkolásáért felelős személy ellentéte.

Feleségéhez írt búcsúlevelében azt írta Höss: Én, aki természetemnél fogva érzékeny, jóindulatú és mindig segítőkész ember voltam, én lettem az a legkegyetlenebb gyilkos, aki hidegvérrel és a legutolsó konzekvenciáig végrehajtottam emberek megsemmisítését előíró minden parancsot.