Huxit a megoldás? Interjú Nigel Farage brit EP-képviselővel

A szókimondó politikus lapunknak elmondta, szívesen találkozna Orbán Viktor miniszterelnökkel, Magyarország pedig jobban tenné, ha követné a britek példáját, hiszen csak az Európai Unión kívül válhat szuverén állammá.

– Az Európai Parlament május elején kemény hangvételű határozatot fogadott el Magyarországgal szemben, illetve eljárást kezdeményezett a szerződések 7. cikkelye alapján. Ön egyike volt azoknak a képviselőknek, akik mégis Orbán Viktor miniszterelnök védelmére keltek. Miért érezte ezt fontosnak?
– Mert egy demokratikusan megválasztott és a hazájában nagy népszerűségnek örvendő politikusról van szó. Ámulva néztem, ahogy ott ül az Európai Parlamentben, amelynek a tagjai szinte szétszedték. Úgy gondolom, hogy Orbán úr rendelkezik egy bizonyos érvkészlettel, amelyből még nem vonta le a megfelelő és logikus következtetéseket. A lényeg: Magyarország egy szuverén állam vagy az Európai Unió tagja. A kettő nem működik egyszerre. Biztos vagyok benne, hogy a miniszterelnökük valójában szívesen távozna az EU-ból.

– Találkozott Orbán Viktorral a parlamenti vita alkalmával?
– Csak futólag. Szeretném, ha egyszer rendes alkalom adódna a találkozásra.

– Valóban látja a lehetőségét annak, hogy Magyarország az Egyesült Királyság nyomdokaiba lép, és otthagyja az uniót?
– Megismétlem: ki kellene lépniük, ha szuverén állam akarnak lenni.

– Miért érné meg a távozás egy hazánkhoz hasonló, kis országnak?
– Egyértelmű, hogy hatalmas előnyöket jelentene. Gondoljon csak bele: ezentúl maguk alkothatnák a törvényeiket, maguk rendelkezhetnének a külkapcsolataikról, vagy teljes ellenőrzést gyakorolhatnának a határaik felett. A kérdés lényege az identitás, hogy egy ország mennyire ragaszkodik az értékeihez és a kultúrájához.

– Brüsszel épp a tömeges bevándorlás kezelése és az elutasított kvótarendszer miatt bírálja hazánkat. Magyarországot sokáig kötelezettségszegési eljárással fenyegették, most pedig elkezdődött a folyamat. Mit gondol erről?
– Ők a főnökök, persze hogy eljárással fenyegetnek. Az egész gépezetet a németek irányítják. Ne legyen kétsége afelől, hogy a végén Brüsszel fog nyerni. Azt hiszem, újra el kell mondanom: nem lehetnek demokratikus és független ország, amíg az Európai Unió tagjai. Szerencsére a britek helyzete mára megváltozott, mi a kilépés mellett döntöttünk. Önök viszont feladták a függetlenséget. Orbán úr hiába küzd folyamatosan: amint elérné az áttörést, visszavesz a lendületből. Egyszerűen nem győzhet Brüsszellel szemben. Nem akarok túlzó példát használni, hiszen nem a Szovjetunióról van szó, de nem is áll távol tőle a jelenlegi helyzet. Elég a Brezsnyev-doktrínát és a korlátozott szuverenitást említenem. Az unió egyszer rábólint a magyar törvényalkotásra, máskor pedig kritizálja. Hangsúlyozom: nem ennyire rossz a helyzet, de ha a demokrácia szemszögéből nézzük, elképesztő a hasonlóság.

– Rendkívül magabiztos az uniós kilépés előnyeit illetően, pedig a brexit lassan káoszba torkollik. Hogy lehetne követendő példa London?
– Mindig nehéz otthagyni a börtönt. Sosem mondtuk, hogy könnyű dolgunk lesz, hiszen pénzügyileg egy egész politikai osztály érdekelt az uniós tagságunkban. De sikerülni fog, ki fogunk lépni.

– Önt világszerte a brexit egyik arcaként ismerik. Az Európai Parlamentből is tudja segíteni a britek ügyét?
– Persze, ne feledjük, hogy a brexittárgyalások nem a Westminsterben zajlanak majd. Az uniós kilépés szempontjából fontosabb itt ülni, mint a törvényhozásban. Örülök, hogy itt lehetek, hiszen a kérdések java itt fog eldőlni.

– Furcsa, hogy ezt mondja. Biztosan sokan tekintenek önre persona non grataként az uniós intézményekben. Milyen az euroszkeptikusok megítélése a népszavazás óta?
– Húsz éve nemkívánatos személy vagyok ezek között a falak között. A brexit nem hozott semmi újat a megítélésemben. Nem érdekel, hogy az itteniek kedvelnek-e, én biztosan nem kedvelem őket. Problémát jelent, hogy a legtöbb ide delegált euroszkeptikust egy idő után elnyeli a rendszer. Az a könnyebb út. Én csinálom, amit csinálok, és egyáltalán nem érdekel, hogy mit gondolnak mások.

– Hogy élték meg a kontinens euroszkeptikusai a holland és a francia választásokat? Valóban megállíthatatlan Emmanuel Macron?
– A francia elnökválasztás első fordulójában a választók 47 százaléka euroszkeptikus jelöltekre szavazott. Ha ezt tíz évvel ezelőtt mondom önnek, nevetve rohan ki a szobából. Biztos vagyok benne, hogy a Macron-jelenség csak rövid távon marad velünk. Nem érdemes alábecsülni a franciák euroszkepticizmusát. Értem én, hogy az emberek a fia-tal, vonzó és centrista imázst kedvelik, de a trendek alapján folyamatosan erősebbek lesznek az uniókritikusok.

Fotó: By Diliff - Own work, CC BY-SA 3.0

– És mi a helyzet az Egyesült Királysággal? Lehetséges, hogy a parlamenti választások során épp az EU-szimpatizánsok álltak bosszút Theresa Mayen?
– Dehogy! Az igazán EU-szimpatizáns politikai erők a liberális demokraták voltak, ők pedig a voksok hét százalékát szerezték meg. Velük szemben az euroszkeptikus választási programokkal rendelkező pártok a szavazatok több mint 85 százalékát kapták.

– És hová tűntek a konzervatív kormánypárt szavazatai?
– Megtörtént, ami megtörtént. Biztos vagyok benne, hogy a törvényhozás az eredmények ellenére mindent megtesz majd a brexit érdekében. Kilépünk az Európai Unióból? Természetesen. Felvizezik majd a brexitalku feltételeit? Valószínűleg. A lényeg, hogy továbbra is kifelé tartunk.

– Egészen különös, ami a briteknél történik. Hirtelen Jeremy Corbyn, a Munkáspárt vezetője lett a nép kedvence. Mi az oka a 180 fokos fordulatnak?
– Theresa May a kampány során egy rideg, robotszerű, humortalan és a legkevésbé sem őszinte pártvezető képét mutatta. Vele szemben Jeremy Corbyn a vagány politikus megtestesítője lett. Évekkel ezelőtt rám is használták a lúzer jelzőt, most a Munkáspárt vezetőjét ítélték meg tévesen. Visszatérve az előző kérdésre: kizárt, hogy Corbynra az EU-szimpatizánsok szavaztak volna. A megerősödése elsősorban a szociális kérdések súlyának és a fiatal szavazóknak köszönhető. Őszinte leszek: szerintem is remekül kampányolt.

– Mit gondol, mi történik majd a brexit után a szigetországban élő uniós állampolgárok jogaival?
– Semmi. Ha valaki jogszerűen érkezett, nem éri hátrány, nem lesz változás. Ennek ellenére bevándorláspolitikai szigorra van szükség, és nagyon dühösek leszünk, ha ez elmarad a kilépés után. A lakosságunk évente félmillió fővel növekszik. A józan ész diktálja, hogy véget vessünk ennek a folyamatnak. A világon kétszáz ország korlátozza a bevándorlást, mi miért ne tehetnénk így? Félre ne értsen, nem a kapukat zárjuk be, de szuverén országként hadd döntsük el, hogy kik érkezzenek ide! Az Európai Unió tagállamaként erre nincs lehetőségünk.

(Forrás: Magyar Idők)