Hova megyünk, bajtársak? - Könyv az ’56-os forradalom után elmenekültekről

Húszezer menekült indult el a forradalom leverése után déli irányba, köztük a mai Szlovénia felé

Ez utóbbi népmozgásról s azon belül is a mai Szlovénia felé irányuló menekülthullámról szól a Hova megyünk, bajtársak? - Világnak! című kétnyelvű tanulmánykötet, melynek szerkesztője - és egyben egyik szerzője is - dr. Kovács Attila történész, a szlovén Etnikai Kutatóintézet munkatársa. A fotókkal és levéltári adatokkal egyaránt rendkívül gazdagon illusztrált mintegy 250 oldalnyi kiadványt rajta kívül dr. Göncz László történész, a szlovén parlament magyar nemzetiségi képviselője, dr. Bence Lajos irodalomtörténész és a szintén történész végzettségű, s jelenleg a lendvai Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézetnél szakmunkatársként dolgozó dobronaki Kolosa Tanja jegyzi még szerzőként.

- Mintegy tíz éve kezdtem el először foglalkozni az 1956 utáni magyar menekülthullám megjelenésével - magyarázta dr. Kovács Attila. - A kutatómunkát nem végeztem folyamatosan, 2008 és 2017 között például egészen más feladataim voltak, de időnként előtérbe került 1956 ügye is. Tavaly az '56-os emlékév miatt aztán nagyobb energiákat fektettem a kutatásba, és ennek eredményeként számos adatra találtam.

Dr. Kovács Attila a kutatásait elsősorban levéltárakban, Belgrádban, illetve Ljubljanában végezte, tanulmányai így születtek. A szerzőtársai elsősorban hazai terepen dolgoztak, dr. Göncz László a korszak még élő szemtanúit interjúvolta meg, s Kolosa Tanja is ezt a témát, a magyar menekültek és a mostani Szlovénia kapcsolatát kutatta a diplomamunkája elkészítésekor. A negyedik szerző, dr. Bence Lajos pedig irodalom- és médiatörténeti szempontok alapján dolgozott.

Dr. Kovács Attila történész a közelmúltban megjelent kétnyelvű kötettel Fotó: Gyuricza Ferenc

- Az '56-os forradalom és az azt követő menekülthullám ügye eddig kevésbé volt ismert a mai Szlovénia területén - folytatta dr. Kovács Attila. - Jelentek meg tanulmányok, de azok többnyire csak a kevesek által olvasott szakfolyóiratokban. Ez is arra ösztönzött bennünket, hogy egy kétnyelvű kötetet adjunk ki, mivel joggal gondoltuk, hogy az események iránt akár az itteni szlovének is érdeklődést mutathatnak, hiszen ők is részesei voltak a korabeli folyamatoknak.

Dr. Kovács Attila felidézi: az közismert, hogy az '56-os forradalom és szabadságharc leverése után körülbelül kétszázezer magyar hagyta el az országot. Ezek kilencven százaléka Ausztria felé indult el, de jelentős volt a menekültáradat dél felé is. Főként azután, hogy a szovjet hadsereg, illetve a Kádárhoz hű magyar erők 1956 decemberének végén, 1957 januárjának elején hermetikusan lezárták az osztrák határt.

- Jugoszlávia bizonyos kivételektől eltekintve eleinte nem támogatta a magyar menekültek ügyét - mutatott rá a történész. - Levéltári források számolnak be arról, hogy december elejéig 1200 magyart toloncolnak vissza. A fordulat éppen az osztrák határ lezárása után történik. Ez az ENSZ erélyes fellépésének és a nyugati államok nyomásának köszönhető, de maga a jugoszláv állami vezetés is rádöbbent, hogy a magyar menekültek ügyének felkarolása jót tesz az ország imázsának.

Dr. Kovács Attila ismerteti a bécsi nagykövet Belgrádnak írt levelét, amiben a diplomata arra kéri a vezetőket, hogy változtassanak az eddigi politikájukon, mert az osztrák fővárosban a magyarok érdekében nagy megmozdulás van. Jugoszláviában ezt követően alakítják ki a menekülttáborokat, és segítik a magyarok továbbjutását nyugat felé. A történész hozzáteszi, kivételek persze voltak, november 4-én, a második szovjet intervenció megindulásakor a zajdai laktanya teljes híradós állománya átmenekült Jugoszláviába, őket befogadták.

- Miután ez a fordulat bekövetkezik, megindul a nagy hullám dél felé - folytatja dr. Kovács Attila. - 1957 január-februárjában átlag napi 4-500 magyar menekült érkezik Jugoszláviába, elsősorban a Vajdaságba és Muravidékre.

A történész pontos számadatokat említ. A jugoszláv hatóságok feljegyzései szerint a regisztrált menekültek 82 százaléka, 16.374 fő továbbment a nyugati országokba. Közel 15 százalékuk, 2.773 személy 1957 folyamán visszatért Magyarországra, a maradék 3,2 százalék, 634 fő pedig letelepedett a délszláv államban. A többségük olyan volt, akinek volt kötődése, például a Vajdasághoz vagy a Muravidékhez, éltek ott rokonaik vagy eleve onnan származtak.

A történész egy további érdekességre is rávilágít: a déli irányú menekülthullám már a forradalom alatt megindult. A legelső menekültek a Rákosi-rezsim támogatói, tehát az akkori pártelit tagjai és az ÁVH kötelékében szolgálók voltak, akik október végén, a forradalom sikereit látva megijedtek a várható megtorlásoktól. Ennek volt zalai vonatkozása is, október 31-én éjszaka Pincénél 14 letenyei és nagykanizsai kommunista párti vezető és ÁVH-s lépte át gépkocsival a határt. Később közülük kerültek ki az első repatriáltak, miután a forradalmat leverték, december elején a többségük vissza is tért Magyarországra.