Besenyőék a moziban (képgalériával)

A társulatot a nagyközönség főleg  1993-94 táján ismerhette meg, mikor az egyetemi klubokban játszó "underground" csapat bekerült a tévébe is. Jó pár éve megint eltűntek a képernyőről, de színpadi szerepléseik ma is százakat csalogatnak a vidéki színházak soraiba, vagy éppen törzshelyük, a Budapest Bábszínház nézőterére. Múlt hétvégén tizenkét év után újra, Zalaegerszegre is ellátogatott a társulat. Válogatásműsorukat követő   beszélgetésünk során kiderült, civilként sem idegen számukra a város, a két alapító tagot még személyes szálak is fűzték Zalaegerszeghez. 

-  Régen volt egy zalaegerszegi barátnőm, akihez gyakran jártam ide. Még az is lehet, hogy itt ült a közönség soraiban - mondta Laár András, s Dolák-Saly Róbert is visszaemlékezett az Egerszegen töltött éveire:
 
- 1962-ben 7 évesen kerültem ide, és az általános iskolát majdnem itt jártam ki - mesélte. - A sok izgalmas élmény mellett sajnos egy nagyon szomorú is fűződik ehhez  a városhoz, mert 1967-ben édesapám itt halt meg,  egy baleset következtében. Az ő emléke köt a legerősebben Zalaegerszeghez, ez a város elsősorban édesapámat jutatja eszembe.
 
Kicsit előrébb az időben, de még mindig a múltjukról kérdeztük a tagokat: Honnan is jött nekik ez az általuk oly közkedvelté vált műfaj, az abszurd?
 
- A vérünkben volt - válaszolta Laár András. - Robiról konkrétan tudom, hogy már tizenhét éves korában is irkált ilyen  hülyeségeket, és persze én is. Illetve nem szabad elfeledkeznünk Galla Miklósról sem, aki már nincs a társulatban, de szintén alapító tag volt, és közreműködött a kezdeti fázisban végzett közös munkákban. Úgy néz ki, hogy mi már születésileg ilyen gondolkodásmóddal rendelkeztünk, a találkozásunk pedig még inkább felpörgette bennünk ezt a dolgot.
 

Az évek folyamán - mint már Laár András is utalt rá - tagcserék is bekövetkeztek. Így került a társulatba Pethő Zsolt, akihez felkérés gyanánt egy üzenet érkezett: ő kell a társulatba.
 - Úgy írták ki a tendert, hogy direkt az én személyemre passzoljon: egy aranyszőke, szemüveges sármos fiatalembert kerestek - jegyezte meg humorosan Pethő Zsolt. 
 
- Persze nem teljesen így volt, kellett hozzá az ő gondolkodása, hiszen ő pont olyan hülye, mint mi vagyunk - magyarázta  Dolák-Saly Róbert. - Amit képviselünk, az egyfajta látásmódot követel. Sok közös gondolatunk van, sok közös dolgot veszünk észre egy helyzetből, egy ember viselkedéséből, amit aztán jelenetben, dalokban fogalmazunk meg, és az a mázlink, hogy ezen nevetnek.
 
Zsolt után pedig egy hölgy taggal is megismerkedhetett a közönség. Besenyőék beszédhibás Zigótájaként és a fekete-démon Kanca szerepében is bemutatkozott Szászi Móni, aki egyébként  a háttérben mindig is jelen volt, például mint az abszurd szappanopera ötletgazdája.
 
A különleges családban alakított  több karakteres játék pedig  mint mondták  külön izgalmakat hoz mindannyiuk életébe.  Dolák-Saly Róbert, Rowan Atkinsont - a Mr. Beanként elhíresült humoristát -  idézte, aki szerint egy humoristának csak egy igazán fontos karaktere lehet, széles repertoárjukkal a L'art pour l'art-ososk  ezen jócskán túltettek. Még ha követőikre eddig nem is igazán leltek:
 
- Érdekes, mert úgy tűnik, ebben a műfajban nem nagyon tülekednek utódok - fejtette ki Dolák-Saly Róbert. - Rengeteg előadói műfajban megvan a következő generáció, de valahogy úgy tűnik, ezt a műfajt - ilyen nagy érdeklődés mellett - egyedül mi csináljuk, és ez nekünk külön izgalmat jelent.
 
S hogy mit szeretnének a jövőben?
 
- Ahogy az ember változik, úgy változtatja maga körül a dolgokat. Remélhetőleg mi úgy változunk, hogy ez a változás közös lesz. Fejlődni fogunk és szeretni fogjuk továbbra is egymást, illetve a közönség is bennünket - mondta Szászi Móni.

Nézze meg a fellépést képeken! Klikk ide!