A németfalui Vadvirág népdalkör ötödik pávája

A tehetséggel más a helyzet. A kétszáznál is kevesebb németfalubeliből bezzeg telik egy országszerte ismert, sikeres népdalkörre, egy szépreményű ifjúsági citerazenekarra és Egyed Józsefné személyében egy Aranypáva díjas népdalénekesre. Amúgy nem lennének anyagi gondjaik, ha nyithatnának egy pávasimogató zooparkot, feltéve, hogy madár lenne amit eddig összegyűjtögettek, nem pedig díj. Az országos minősítőn kiérdemelt három Aranypávájuk mellé Alsópáhokon nemrég megkapták a második Aranypáva Nagydíjukat is. S akkor még nem beszéltünk az egyszerű arany minősítésekről, amiknek szintén csak az a bajuk , hogy csupán oklevéllel és egy-egy meleg kézfogással jártak - igaz, mondják a vadvirágok , erre büszkébbek, mintha magát a nemesfémet kapták volna meg. Pedig még nincs is 9 éve, hogy népdalkörré rendeződtek.

- Pár évvel azelőtt is énekelgettünk, de csak azóta mondhatjuk magunkat népdalkörnek, amióta Kulcsárné Csejtei Mariannát sikerült vezetőnek magunk közé édesgetni - utal a kezdetekre Kondor Gézáné Irénke, aki elárulja, hogy az első Aranypáva díjnál úgy zokogott, mint egy gyerek, ugyanis az elismerések osztogatásánál kétszer kellett sorban állnia, mert őt, mint szólóénekest, külön kiemelve is megdicsérték.

Hogy a sikerekben a karvezetőnek is oroszlán része van, nem csak a népdalkör tagjai, hanem a nagytekintélyű szakemberek is állítják. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma Kultúráért Felelős Államtitkársága ugyanis Különdíjjal ismerte el Kulcsárné Csejtei Marianna munkásságát, s az ezt tanúsító díszoklevelet szintén az Alsópáhoki országos minősítőn adták át. A szakemberek bizonyára azt is méltányolják, hogy Csejtei Marianna sokat fáradozik a népzene, a néphagyományok ápolásáért, jelesül 8 népdalkör művészeti vezetője, citera együtteseket és egyházi zenekart irányít. Kemény fába vágnánk a fejszénket, ha hamarjában össze akarnánk számolni, hogy velük együtt hány jelentős díjat mondhat magáénak.

A Vadvirág népdalkör a legutóbb kapott díjakkal a játszótéren. A képen (balról jobbra): a hintában ül Egyed Józsefné és Ragánné Gyalog Erika, állnak: Kocsis Mária, Kovácsné Gál Brigitta, Pilise Tiborné, Kustán Tamásné, Galambos Lászlóné, Kondor Gézáné, Csóbor Lászlóné, Kulcsárné Csejtei Marianna és Galambos Anita. Remélik, a 10. évfordulóra összejön a CD is. Fotó: A szerző

- Azért a tíz éves jubileumunkra még összejöhet a CD! Szerzünk valami munkát, amivel pénzt kereshetünk. Menjünk például makkot szedni! - javasolja Csóbor Lászlóné, akinek sikerül ötletével megnevettetni a társaságot, mert ugyan hol vannak már azok az idők, amikor makkon híztak a disznók. S ha már a mókánál tartunk, elmesélik, hogy egyszer, fellépésre sietve éppen őt zárták be az öltözőbe, s csak Pálfiszegen vették észre, hogy otthon felejtették.

A közös munka gondolatát azért nem vetik el teljesen, hiszen, morfondíroznak, fémet éppen gyűjthetnének. Főleg, ha az egész falu segítene nekik. Vagy menjenek valahova aratni vagy gyümölcsöt szedni?

- Persze nem vagyunk teljesen magunkra hagyva - így Ragánné Gyalog Erika. - Támogat bennünket az önkormányzat és a Hagyományőrző Egyesület, amelynek keretében működünk, de még így is minden hónapban be kell fizetnünk a közös kasszába fejenként 500 forintot, hogy fedezni tudjuk a kiadásainkat. A fellépéseinkre is a közös költségünkön, saját autónkkal megyünk. A CD viszont már túl sokba kerül, azt egyedül nem tudjuk megfizetni.

Egyébként ezen sem keseregnek, hiszen a legfontosabb, hogy együtt vannak és dalaikkal, igaz egyelőre csak élőben, sok örömet okozhatnak s nem csak a falubelieknek.