Csokonai hévízi követői

Jó híre van a Társaságnak : neves előadók szívesen jönnek Hévízre. Az idén például András Sándor író (Nemesvita), Katona Csaba történész (Budapest), Kántor Lajos író, lapszerkesztő (Kolosvár), Pomogáts Béla irodalomtörténész (Budapest), Szécsényi Mihály történész (Budapest) jött el, hogy az eddig is kiváló csapatot (Bokányi Péter, Kardos Ferenc, Tar Ferenc, Tari István, Tóth Éva, Zalán Tibor) erősítsék.

Úgy gondolom, a Társaság sikere alapvetően néhány jótulajdonságának köszönhető.

Csokonai mellszobra a hévízi sétányon

Először is : politika-mentességének. Kultúrára összpontosító munkát vállalt ; ezt a feladatát magas szinten végzi. 2015-ben, Csokonai halálának 210. évfordulóján a névadó költőre és műveire fordította figyelmét három előadó. Az álom-tematikát 12 előadás dolgozta fel. De volt kiállítás-megnyitó (Hódolat Csokonai Vitéz Mihálynak), könyvbemutató (Bokányi Péter és Katona Csaba könyveivel ismerkedhettünk meg) és folyóirat-bemutató is. Ez alkalommal a zalaegerszegi, immáron húsz éves Pannon Tükör (szerkeszti Péntek Imre), a kisebbségben élő magyarok egyik fontos folyóirata, a Muratáj, és az egyik első magyar internetes folyóirat, a Sütő Csaba András-szerkesztette Ambrózia mutatkoztak be. Sütő Csaba András (Győr) nyerte az ez évi költőverseny első díját, a Lilla-díjat is.

Major-Zala Lajos író, költő 2006-ban a Csokonai társaság által állíttatott emléktáblája Hévízen

Másodszor : a 20-25 perces előadások kiemelkedő színvonala azt jelezte, hogy a Társaság alapító atyái (Major Zala Lajos Svájcban élt magyar költő, Dr. Horváth Béla hévízi fogász főorvos, Tari István költő, Péntek Imre költő, Zalán Tibor költő, és a mai, dinamikus elnököt, Tar Ferencet segítő adminisztratív erők – Pugner Ilona és Csongrádiné Olasz Sára) döntése, hogy mindenből a lehető legjobbat kell nyújtani a résztvevőknek, – jó döntés volt. Ma, amikor a felszínes szórakoztató műsorok idejét éljük, a Csokonai Vitéz Mihály Irodalmi és Művészeti Társaság tanulmányi napjai a tudás alternatíváját kínálják, s a jelek szerint erre egyre több ember kíváncsi.

Harmadszorra azt emelném ki, hogy a « Csokonai » igazi baráti társaság, toleráns, egymás elismerését és megbecsülését sugárzó légköre Magyarországon példamutató. Szerencsére napjainkban sokan belátják, hogy csak ebben az irányban érdemes tovább mennünk az emberi méltóság útján.

Az idén 85 éves Major Zala Lajos – ha élne – boldog lenne. A hévízi családi ház pinceborozójóban megszületett, Lajos-napi baráti kör nemcsak életképesnek bizonyult, hanem mára – az egyre csökkenő külső anyagi segítség ellenére – magyar emberek jelentős baráti és kulturális találkozójává nőtte ki magát. Lajosra pinceborozójában emlékeztünk és megkoszorúztuk a házán elhelyezett emléktáblát is. Kár, hogy fia, Major Attila, aki feleségével és tehetségesen zongorázó Linda lányával érkezett, Svájcból, a tanulmányi napokra, ezen a rendezvényen már nem tudott részt venni. Hívta őt orvosi kötelessége.

Nagy Pál

(Párizs)