Fa Ede szerint példaértékű a volt iskolaigazgató, költő munkássága

Így rajzolja meg Dezső Ferenc volt iskolaigazgató-költő arcélét Fa Ede abban a könyvben, melyet nemrég írt a nagykanizsai olvasóközönség, illetve pedagógusi munkássága révén nemzedékek által kedvelt Feri bácsiról. A Megélt élet címet viselő, a Czupi Kiadó által megjelentetett kötetben nemcsak Dezső Ferenc életét ismerhetjük meg, hanem őt magát is. Helyet kapott benne költészetének elemzése, pedagógusi ars poeticájaipeá, Surd (ez volt igazgatói pályafutásának első állomása) két világháború közti paraszti gazdálkodásáról, illetve az ottani egzótakert történetéről szóló tanulmányai, Csontváry-verseinek elemzése, a zenéről szóló előadásainak szövege és természetesen, több verse is. Mindebből egy szerény, ámde rendkívül széleskörű műveltséggel, tájékozottsággal rendelkező ember személyisége rajzolódik ki.

Dezső Ferenc és Fa Ede a kötettel

– Való igaz, nem megszokott, hogy élő személyről könyv születik, de úgy gondolom, hogy Dezső Ferenc életútjának és munkásságának története egy drámai fordulatokkal teli korszakban annyira példaértékű, hogy könyvlapokra kívánkozik – mondta el Fa Ede, a kötet szerkesztője-szerzője. – Reményeim szerint a sor folytatódhat majd másokkal is, olyan nagykanizsai értelmiségiek arcélét szeretném megrajzolni, akik bizonyos értelemben a hazafias és a keresztény hagyomány hordozói – Dezső Ferencben mindezt megtaláltam.

– A magam részéről örülök ennek a kötetnek, mert Ede elemzi is benne a verseket, tehát a könyvet haszonnal forgathatja az is, aki eddig nem értette, vagy félreértette a verseimet – hallottuk Dezső Ferenctől. – Ez persze, nem azt jelenti, mint ha nem lehetne érteni a gondolataimat, de nyilván, Ede elemzései még érthetőbbé teszik a költői szándékot. Az pedig különös pozitívum a számomra, hogy prózai jellegű írásaim is bekerültek a kötetbe. Talán sokféle következtetés levonható belőlük, illetve jobban megismerhetők általuk azok az emberek, akikről szólnak. A harmadik fontos résznek a Csontváry-verseimmel foglalkozó írásokat tartom. Tíz év után tűnt fel nekem egy Csontváry-album a polcon, amibe hirtelen indíttatástól vezérelve belelapoztam. Nagyon megtetszettek a képei, s ezekről írtam tulajdonképpen képverseket, asszociációkat. A személyes élményeimet összekapcsoltam a képekkel, tehát a versek nem Csontváryról szólnak, Csontváry csak ürügy, hogy valami, az ő mondandójához hasonló bomoljon ki a versekből.

Dezső Ferenc azt is hangsúlyozta: elsődlegesen mindig is pedagógusnak tartotta magát, a költő kifejezés számára mindig túl magasztos volt, ezért saját magáról soha nem is beszélt így – és ma sem szereti, ha költőnek nevezik. Hiszen ő soha nem akart mást, csak az érzéseit, élményeit megosztani másokkal.