Lehet-e élni némán tátogatva?

Szeretünk filmeket nézni, mert elvisz bennünket a gyerekkori ábrándok, ifjúkori álmok és vágyak világába. Minden Oscar díj fellelkesít. Szabó István régen díjazott filmjét még mindig megnézem, ha fut egy csatornán. Ilyenkor sajnálom igazán, hogy a filmművészet nem olyan hétköznapi dolog, mint mondjuk a foci, vagy a kerékpározás. Mert filmet készíteni csak kevesen tudnak. Jó filmet meg még kevesebben. Sajnálom, hogy a Valahol Európában, vagy a Hannibál tanár úr annak idején nem lehetett jelölt egy Oscar-ra. A most remeklő MINDENKI „csak" egy kisfilm. Felületesen szemlélve egy tipikus hétköznapi történet. De arra miért osztogatnák az aranyozott szobrocskákat?

Egy kocka a Mindenki című filmből. Középen Hais Dorottya Fotó: illusztráció

Akik látták, könnyen ráéreznek a siker titkára. Ez a film nem az éneklésről szól, hanem arról, hogy a gyerekek őszinték. Még nem rontotta meg őket az elvárásokhoz való alkalmazkodás, az alakoskodás és a megfelelés bármi áron. Az iskola presztízse, ahogy az igazgató gondolja, a szülők büszkesége, ahogy anyuka gondolja, olyan helyzetbe hozza a trenírozó énektanárt, hogy megkísérli a gyerekek egy részét az opportunista némaságba terelni. De a gyerekek nem a díjakért, csokiért, vagy külföldi utakért énekelnek. Egyszerűen szeretnek énekelni minden sallang nélkül. Ha nem is születik mindegyikük világhírű tenoristának, akkor is. Mert énekelni jó. A madarakat senki nem szabályozza, mégis megtalálják énekükkel a párjukat. A gyerekek fellázadtak. Ráéreztek, hogy ha összefognak az övék az utolsó hang. Némán, tátogatva, de közösen keresik az egyenlőség és igazságosság útját. Csak akkor énekelnek, amikor már nem kötelező. Sok az áthallás a felnőttek világába. A gyakran megalázott közmunkások, vagy a néhol robotnak tekintett gyári betanított munkások közül bizonyosan sokan éreznek együtt a „B" listás gyerekekkel. Azok is szívesen beállnának egy ilyen szabadságszerető kórusba, akik felett a tulajdonos, vagy menedzser hangulata dönti el, hogy milyen hangulatban térhetnek este haza. Mert a szabadság az ember legfontosabb sajátja, amire a gyerekek is ráéreznek. Ha néha mi felnőttek is tátogatunk, az csak amiatt van, mert csodálkozunk, hogy ezt valaki nem érti.