A könyvnyomtatás emlékére

A márványból, gránitból és bronzból összeállított szobrot – amely az 1574-ben nyomtatott, vagyis eredeti Postillákat formázza – a Szentgyörgyvölgyön alkotó Béres János zalaegerszegi művész készítette a lendvai magyar nemzetiségi önkormányzati közösség által kiírt pályázat nyerteseként. A szobrot december elején avatják a muravidéki kisvárosban.

Fotó: Gyuricza Ferenc

– Már maga a pályázat úgy szólt, hogy ezt a könyvet kell megörökíteni – mutatta az elkészült szobrot szentgyörgyvölgyi műtermének udvarán a művész. – Ugyanis a Postillák volt annak idején az első kötet, amit a mai Szlovénia területén nyomtattak.

Béres János a szobor megalkotásakor három különböző alapanyagot használt. Maga a könyvborító a bőrkötés imitálása miatt gránitból készült, a rajta szereplő feliratok bronz domborműként jelennek meg, a lapok vaskos tömbje pedig carrarai fehér márvány. A nyitott könyv formát öt különálló részből illesztette össze a szobrász (három gránitból, kettő márványból készült), s végül erre kerültek rá a bronz domborművek és feliratok.

Fotó: Gyuricza Ferenc

– Arra törekedtem, hogy ez a szobor hűen adja vissza az eredeti Postillákat – mutatta a művész. – Ennek ellenére kellett egy kis változtatás, hiszen gránitból és márványból nem lehet teljes egészében visszaadni egy lapozható könyvet, a borítóra domborműként tehát olyan írásos ábra került, amit valójában a könyv első lapján találunk.

Béres János néhány további érdekességet is megosztott a szoborral kapcsolatban. Beszélt arról, hogy a könyvet a 440. oldalán „nyitotta ki", ezzel utalva a születésének 440. évfordulójára. A belső lapok olyan feliratrészleteket tartalmaznak, amelyek valóban olvashatóak a könyvben, a gerincére pedig egy QR-kód kerül, hogy a modern kor egyik vívmányának számító okostelefonnal rögtön le is tudjanak róla olvasni minden fontos információt az érdeklődők.

Fotó:Gyuricza Ferenc

– Emiatt, valamint a gerincen olvasható felirat miatt a talapzat feliratozására nincs is szükség – folytatta Béres János, hozzátéve azt is, hogy a 750 kilogramm tömegű szobrot egy olyan oszlopra helyezik fel, amely révén a QR-kód éppen szemmagasságba kerül.

Béres János a lendvai szobor mellett egy másik művén is dolgozik, Szigliget felkérésére a tavasszal elhunyt Papp Vera portréját alkotja meg. Ez utóbbi szintén bronz dombormű lesz, amit az önkormányzati épület falán helyeznek el.

– A község önkormányzata már döntött arról, hogy azt a teret Papp Veráról nevezik el, s ezt szeretnék ezzel a domborművel is kifejezni – sorolta tovább a szobrász. – Szigligeten ez már a harmadik művem lesz, a nevezetes 1956-os Helsinki olimpián is szereplő vízilabdázó dr. Szívós Istvánt ábrázoló dombormű a róla elnevezett kikötőben látható, illetve ott van még Básti Lajos portréja is.

Béres János egy további jelentős, de még fel nem avatott munkájáról is beszámolt. Badacsonyban egy tíz portrészoborból álló sorozata található, ezek a község reformkori történetéhez kötődő híres személyeket ábrázolják.

Fotó: Gyuricza Ferenc

– Négy éven keresztül dolgoztam ezen az egykori Lovassy villánál elhelyezett sorozaton – mondja a szobrász. – Valamennyi portré carrarai márványból készült, s az volt a terv, hogy majd akkor kerül sor az avatásukra, ha elkészül a teljes sorozat. Én már befejeztem a munkát.

Az említett portrészobrok Kisfaludy Sándort, Kisfaludy Károlyt, Szegedy Rózát, Deák Ferencet, Pauler Tivadart, Eötvös Károlyt, Ranolder Jánost, Ramasetter Vincét, Déryné Széppataki Rózát, illetve Pöltenberg Ernő volt honvédtábornokot ábrázolják. Utóbbi az egyetlen személy, aki valószínűsíthetően életében sosem járt Badacsonyban, de az elsőként kivégzett aradi vértanú családja itt nyert menedéket a forradalom és szabadságharc leverése után, s magát Pöltenberget is itt temették el.

– Ezek a portrék mellszobrok, amelyek gránit talapzatokon állnak – magyarázta Béres János. – Már most is megtekinthetőek, ráadásul a település egyik frekventált pontján, a borász Szeremley Huba villája közelében láthatóak.

Béres János legfrissebb alkotásainak bemutatása mellett többek között beszélt arról is, hogy Szentgyörgyvölgyet illetően is voltak tervei, ezeket viszont egyelőre még nem sikerült megvalósítani.

– Jelenlegi ismeretünk szerint 1441-ben, amikor a pápa keresztes hadjáratot hirdetett a török kiűzésére Európából, a településen állomásozott az akkor 17 esztendős I. Ulászló királyunk – mondta. – Itt tartózkodását az innen datált és kiadott királyi levele is bizonyítja. Jövőre lesz pontosan 575. esztendeje, hogy ez történt, és szerettem volna erre az évfordulóra elkészíteni egy domborművet, hogy ennek az eseménynek is méltó emléket állítsunk. A falubelieket alkotótársaknak kértem fel, abban bízva, hogy adományok révén sikerül előteremteni az öntés költségeit. Sajnos, ez a felhívásom egyelőre süket fülekre talált, nagyon úgy tűnik, hogy a helyieket nem érdekli a saját múltjuk.

Béres János a kudarc ellenére sem adta fel az elképzelését. Mint mondotta, ha bármi úton sikerülne előteremtenie az öntés költségeit, azt továbbra is vállalja, hogy 80 óra társadalmi munkával megalkotja az I. Ulászló király előtt tisztelgő domborművet. Nemcsak a szentgyörgyvölgyi történelmi kötődés miatt, hanem azért is, mert a Magyarországon 1440-től az 1444-es híres várnai csatában bekövetkezett haláláig uralkodott királynak éppen a törökökkel vívott csatái miatt fontos szerepe volt a magyar és az európai történelemben. A mindössze 16 éves korában trónra jutott uralkodó volt továbbá az, akinek veretett aranypénzein először volt látható a jelenlegi magyar címer hármas osztása, vagyis az Árpád-ház sávos címere mellett szerepelt rajta a kettős kereszt és a korona is.