Beszélgetés Halász Albert muravidéki magyar költővel az irodalomról, a színházról és a művelődésről

A lendvai városi könyvtár, valamint a színház- és hangversenyterem összevonásával keletkezett új intézmény igazgatója, az etnográfus és költő Halász Albert fogalmazott így lapunknak egy napokban kiadott verseskötet kapcsán. Halász Albert úgy látja, a muravidéki magyarság kulturális tevékenységére sem a mennyiségét, sem a minőségét tekintve nem lehet panasz, ugyanakkor vannak területek, ahol akad még tennivaló.

A beszélgetés apropóját az adta, hogy a napokban jelent meg az a Vrvohodci, azaz Kötéltáncosok című verseskötet, amelyben két szlovén költőnő, Magdalena Svetina Terčon és Simona Solina versei mellett Halász Albert szlovén nyelvű költeményei is helyet kaptak. A kötet lendvai bemutatóját a minap tartották.

- Néhány éve történt, hogy a többségi nemzet hirtelenjében felfedezte magának a muravidéki magyar irodalmat - magyarázta Halász Albert. - Ennek első jele egy antológia megjelenése volt, amelyben a Szlovéniában élő, nem szlovén anyanyelvű költők műveit adták ki, értelemszerűen szlovén fordításban. Ebben a kötetben igen jelentős számban szerepeltek magyar nyelvű alkotók, főként a Muravidékről. A másik fontos momentuma ennek a folyamatnak, hogy a muraszombati Franc & Franc kiadó, amely szlovén nyelven ad ki könyveket, több magyar költőtől is megjelentetett versesköteteket, szintén fordításban. Ennek kapcsán találkoztunk olyan körökkel, akik felfigyeltek ránk.

A szlovén és magyar irodalmi körök egymásra találása után Halász Albert konkrét felkérést kapott. Magdalena Svetina Terčon és Simona Solina korábban is közösen dolgozott, ezt az együttműködést terjesztették most ki.

Halász Alber két szlovén költőtárssal közös kötetet jelentetett meg Fotó: Gyuricza Ferenc

- Magdalena Svetina Terčon és Simona Solina közös munkája nem dialóguson alapult, sokkal inkább kölcsönösen asszociáltak egymás verseire - mutatott rá a magyar költő. - Most viszont az történt, hogy miután ők befejezték a munkájukat, a kezembe adtak egy szinte kész kötetet, és azt mondták: „Gyere, próbáljuk meg! Meghívunk ebbe a kötetbe, s arra kérünk, hogy férfiszemmel, külső szemmel próbálj meg beilleszkedni közénk. Írd be a saját verseidet a mieink közé."

Halász Albert azt mondja, elsősorban azért érdekelte ez a lehetőség, mert kihívást érzett benne. Szlovén nyelven, szlovén gondolkodással még sosem születtek versei.

- A lehető legjobb időben jött ez a felkérés számomra, hiszen előtte jelent meg egy rövid versekből álló saját kötetem - folytatta. - Szándékosan nem nevezem haiku-verseknek ezeket a költeményeket, mert nem is azok, inkább egy megváltoztatott, áttranszformált haiku formára írt verseket tartalmazott a Tükörben pocsolya című kötet. Nos, éppen ettől a formától szellőztettem a fejemet, mert szerettem volna a hosszabb költeményekhez visszatérni, amikor a két szlovén költőnő megkeresett.

Halász Albert a Vrvohodci című köteten való munkálkodása közben magyar nyelven is írt, ezek a versei folyóiratokban, rendszeresen vagy alkalmanként megjelenő gyűjteményes kötetekben kaptak helyet. Előbb-utóbb ezeket is önálló verseskötetben jelenteti meg, ám azt most még nem tudja, hogy erre mikor kerül sor. Úgy fogalmazott: sosem gondolkodik kötetekben, ha összeáll egy-egy önálló kiadványra való vers, csak akkor kezd bele a szerkesztésbe, valamint akkor keres hozzá kiadót. Mindezt azzal is magyarázza, hogy nem az irodalom a fő tevékenysége, előbb könyvtárigazgatóként, s most már a helyi művelődési központ igazgatójaként is nagyon jelentős feladatok hárultak rá a program- és kultúraszervezés terén.

- Ami a magyar kultúrát illeti, igencsak összetett a helyzet a Kárpát-medence e vidékén - szögezte le. - Egyrészt borzasztó nagy a kínálat, nekünk ebből kell a minőséget kiemelnünk. A korábban két önálló intézmény, a könyvtár, illetve a színház- és hangversenyterem integrálásával létrejött új kulturális központban azon dolgozunk, hogy tovább konszolidáljuk, s még jobban megerősítsük lehetőségeinket. Az anyanyelvünk és a kultúránk megőrzése egyben a létünk, a megmaradásunk záloga is.

Halász Albert azt is mondja, a muravidéki magyar kultúra rendkívül színes és sokoldalú, abban a könyvkiadástól az alkotó képzőművészeten át a hagyományőrző és a műkedvelő tevékenységig szinte minden megjelenik. Az egyedüli hiátust talán a kézművesség jelenti, amely mára szinte teljesen eltűnt, kihalt a vidéken, s éppen ezért tartaná fontosnak annak felélesztését, legalábbis olyan mértékben, hogy azt a fiataloknak tovább tudják adni.

- Ami a saját hatáskörömet illeti, a könyvtárban folyamatosan próbáljuk biztosítani az olvasóknak a szlovén mellett a magyar nyelvű köteteket is, serkentjük őket arra, hogy olvassanak magyar nyelven, és törekszünk a magyar nyelvű könyvtárhasználók számának a növelésére is. A színház- és hangversenyteremben most a legfontosabb feladatunknak a színházi tevékenység konszolidálását tekintjük, ugyanis az utóbbi években egy kicsit nehézkesen működött az. Tudni kell, hogy ebbe az intézménybe rajtunk kívül a nemzetiségi művelődési intézet is szervez programokat, nekünk most az a feladatunk, hogy úgy koordináljuk a két intézet tevékenységét, hogy az mindenképpen a muravidéki magyar közösség javára váljon. Az elsődleges feladat a könyvtárban, valamint a színházteremben is magyar rendezvények biztosítása.

Halász Albert hozzátette: mindehhez a szükséges anyagi források is rendelkezésre állnak, ugyanakkor arra is figyelmeztet, a kultúra sosem profitábilis tevékenység, azaz nagy hiba lenne elvárni, hogy a kulturális tevékenység anyagi bevételeket eredményezzen.