A Mindszenty sikere a pesti Nemzetiben

Mi az, hogy!

A British Council magyarországi szervezete és a budapesti Nemzeti Színház középiskolásoknak szóló, májusban meghirdetett angol nyelvű drámaversenyét nyolc fővárosi és a hírneves drámatagozatos szentesi gimnázium csapata előtt megnyerték október második hétvégéjén.

A feladat Shakespeare születésének 400. évfordulója ünnepléséül született oly módon, hogy az eredeti, XVII. századi nyelven kellet eladni vagy egy-egy jelenetet vagy egy darab keresztmetszetét a nagy drámaíró szabadon választott műveiből. A zalaegerszegi Mindszenty József Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium végzős középiskolásai angoltanáruk, Baka Gabriella vezetésével az utóbbi megoldást választották: A Rómeó és Júliát adták elő röpke 15 percben.

Tompa Dávid, Foki Imre Bence, Káli Jenő Bence, Tuboly Sára, Takács Kitti és Boncz Dorottya  (Fotó: Pezzetta Umberto)

A kihívás többrétegű volt, meg kellett húzni a darabot úgy, hogy érthető maradjon, meg kellett birkózni a shakespeare-i, ma már nem használt angollal. Az eredmény és a siker önmagáért beszél: a Caitlin Jones, a budapesti Brit Nagykövetség nagykövethelyettes asszonya, Szabó Sebestyén László idén végzett színművész, dr. Sam Gilchrist Hall, a British Council tanára, Shakespeare-kutató alkotta zsűri őket találta a legjobbnak. (A Nemzeti Színház Gobbi Hilda-kamaratermében zajlott a verseny.)

A mindszentysek tragédia-keresztmetszete minimál térben, fekete háttér előtt, fekete jelmezben zajlik, egyetlen piros szőnyegen, ahol a hat játszó egymás teljes közelségében éli át a hajdani veronai fiatalok tragikus szerelmét.

- A zsűri tagjai is ezt emelték ki erényként, a kis tér erős fókuszt teremtett, bevonzotta és fenntartotta a közönség figyelmét - meséli Baka Gabriella, hozzátéve, számára is ajándék volt ez a munka, igazából az augusztusi próbafolyamat volt a legjobb a része.

- Azt is hallottuk, hogy amit mi csináltunk, az a magyar színházi életből is hiányzó formanyelv. Csiszár Katalin, budapesti színitanodában végzett volt mindszentys tanítványunk javasolta, vigyük el a színészképzőbe az előadásunkat, mert ott ezt a koncentrációt nem tanulták.

A tanárnő a platform theater előadásmódot Angliában látta, a diákjai pedig magas szinten valósították meg itt.

- A siker azért is megbecsülendő, mert nagyon erős volt a mezőny, sok jó eredeti ötletet láttunk a többi színjátszó körtől - mondja a tanárnő, jelezve ezzel a módszerrel a gyerekek kreativitása is szárnyalhatott, hiszen ők maguk találták ki a mozgásokat.

Baka Gabriella elmondja, az eszköztelenségben abszolút módon magukból dolgoznak a játszók, s úgy véli, az ő iskolájuknak épp ez az erőssége, a tiszta szívű gyerekek nyitottsága, őszintesége, szeretettelisége. És persze nagyon erős és önzetlen kohézió van a diákok között.

- Élmény velük dolgozni, folyamatosan megajándékozottnak éreztem magam. A próbák során rengeteget nevettünk, bennünk van egy paródia is, annyi mókás ötlet jött elő.

- Mindent megtettünk, elég sok időt szántunk rá, igyekeztünk egymásra hangolódni - mondja Tompa Dávid, amikor a szereplőket faggatom az élményről.

- Nem könnyű a régies nyelv, de elég jól sikerült ráállni - mondja Foki Imre Bence, míg Takács Kitti hozzáteszi, a többi előadásból a maszkkal, fekete falakkal operáló, foszforeszkáló festéket használó csapaté tetszett legjobban. Az énekkel foglalkozó Boncz Dorottya biztosította a zenét a darabban egy Shakespeare-szonett megzenésített változatával.

Káli Jenő Bencét a színház épülete is megragadta, tetszik a koncepciója.

Vajon ki dédelget színészi ambíciókat?

- Én magam biztos nem, de Bencét el tudnám képzelni - jelzi Tuboly Sára, aki a darabban volt erdő, trónus, boltív, de Tibalt és dajka is. Ő tanár szeretne lenni, ami jelzi, biztosan továbbviszi Baka Gabriella módszerét.

A csapat főnyereményként Londonba mehet, igaz, a repülőjegyen és az ottani Nemzeti Színház-beli belépőn kívül a költségeket maguknak kell előteremteni. Hacsak nem segít valaki.