A pillanatot, a szépséget adja át - Amberg Annával beszélgettünk

Mindenkinek a természetben kéne töltődni - vallja Amberg Anna, s csillogó szemmel mesél tájakról és szépségekről. Családjával mindig szeretett a természetben barangolni, az-óta fotóz, mióta gyermekei felnőttek. Ennek csak néhány éve. Képeire sok pozitív visszajelzést kapott, de kritikákat is. Számára nem az a fontos, hogy túl sokat bíbelődjön egy-egy fotó elkészítésével. A pillanat szépségét szeretné megmutatni, technikai bravúrok, nagy utómunkák nélkül. Kedvencei a hegyek és a fák: többjük személyes ismerőse.

- Balatonhenyén, egy réten van egy kidőlt, csodálatos bükkfa. Télen jártam ott legutóbb és most tavasszal megint. Boldog voltam, mert ültettek egy kis bükkfát helyette. A Káli-medencében, egy nagy mezőn áll egy hatalmas, nagyon öreg tölgyfa. A Szent György-hegyen van a fő szerelmem, a magányos fenyő, fent az ormon, vigyázva a Balatont. Minden szenteste napjának délutánján meglátogatom. Volt, hogy mézeskalácsszívecskét vittem neki és felraktam rá. Őket nagyon szeretem.

Talán a fák és a táj is őt: egy karácsonyi látogatásakor igazi csoda fogadta.

- Sehol nem volt hó, ám ahogy a hegyen egyre feljebb mentem, egyre vastagabb volt a zúzmara. Ilyet még nem láttam: legalább tízcentis volt. Beálltam a fa alá és néztem fel rá: a koronája tele a zúzmarával: csodálatos volt.

A hegyek amúgy is lenyűgözik Amberg Annát.

- Tegnap korán felkeltünk és felmásztunk a Csobánccal szemben álló Köves-hegyre. A Gulácsot szeretem a legjobban, de ez annál is nehezebben mászható. Vad ösvényeken lehet menni, a teteje mind omló kő. Nagyon kell figyelni, hogy biztonságos legyen. Éppen ezért teljesen átmossa az ember fejét. Csodálatos a kilátás, körbe látni a Balatont és a tanúhegyeket.

Meséli, hogy annyira barátságos emberekkel, mint akik hegyeknél élnek, még nem találkozott. A velük való beszélgetések után a hegytető is páratlan élményeket ad.

- Felmászok, leülök és mindig azt mondom: itt maradok és nem megyek el innen. De nyilván ezt nem lehet.

Hiszen ő is dolgozik, várják otthon családtagjai és a házimunka. De fontosnak tartja, hogy legyen idő magára és a kirándulásokra. Télen-nyáron hetente többször gyalog- és biciklitúrára indul. Hogy merre tart, a fényviszonyok is befolyásolják. Ha nem jók, erdő mélyén barangol, ha fotózásra ideálisak, a hegyeket vagy a számára legszebb balatoni tájakat keresi fel. - Megszerettem a színeit, a folyton változásait. Megállok valahol és rácsodálkozom: mindig más.

Amberg Anna a Káli-medencében, a pipitérmező közepén, felső képünk az ő fotója a szentbékkállai Kőtengerről Fotó: Amberg Szilveszter

A Zala árterében élő kockás liliom, a gyakran látogatott Kis-Balaton is kedvence. De több mint húszezer képe közül nem tud leginkább kedveltet mondani: emlékezetes élményekről mesél. A napról, mikor még sehol nem esett a hó, csak ezen tájon, de a városban elolvadt. Eszébe jutott: a Szent György-hegyen megmarad? s így is volt.

- Borzasztó fényviszonyok mellett, de nem győztem fényképezni. Annyira hirtelen pillanat volt - idézte fel. Ez volt a közösségi oldalon (a Balatoni értékmentés csoportban) legnépszerűbb képe. Az itt látható, őt ábrázoló fotó a Káli-medencében készült.

- Kedvenc tölgyfámat mentem meglátogatni. Ahogy fényképeztem, láttam, hogy a másik oldalon nagy területen fehérlik valami. Hajtott a kíváncsiság: megközelítettem: két nagy tábla pipitérmező volt. Erre nincsen magyarázatom, bár utánanéztem, hogy gyógynövény, talán vethették. Sűrű volt és gyönyörű - meséli. E csodákat szeretné megmutatni másoknak, hogy örömet okozzon.

Meglátni a világban a szépséget

Vízparton járni, dombokat, hegyeket mászni, rácsodálkozni tájra, égbe magasodó fákra, színesen pompázó virágokra - mindenki számára élmény lehet. Sok múlik magunkon, teremtünk-e időt, hogy felfedezzük a minket körülölelő tájat, mit veszünk észre a világ szépségeiből. Ezt vallja Amberg Anna, aki a természet és a fotózás szerelmese. Képeit rendszeresen megosztja a közösségi oldalon. Nagy öröm volt számára, amikor egy néni azt írta: képeivel eljuthatok oda, ahova a valóságban nem.