A szepetnekiek közös kincse - Az itt élő nemzetiségek múltját mutatja be az új helytörténeti tárlat

Így sóhajtott fel Sóstainé Márfi Ibolya, a helyi értéktár bizottság elnöke, amikor arra kértük, hogy a település központjában található IKSZT hátsó részében kialakított, Szepetnek, illetve a szepetneki horvát, roma és német nemzetiségek életét, együttélését bemutató helytörténeti gyűjteményt mutassa be.

– Rengeteg magángyűjtemény létezett a községben, amiket féltettünk, attól tartva, hogy egyszer csak eltűnnek a süllyesztőben – bocsátotta előre.

– Ezért úgy érzem, a legjobbkor sikerült létrehoznunk ezt a kiállítást a települési önkormányzat, valamint a régi családi kincseiket felajánló szepetnekiek nagylelkű támogatásával. Amikor elkezdtük a gyűjtőmunkát, az valami hihetetlen láncreakciót indított útjára: egyre több adományozó hozta el a pincéből, padlásról, hegyi hajlékból a nagyapáitól, nagyanyáitól megörökölt dolgokat. Sőt, egyszer úgy kaptam meghívást egy helyre, hogy a régi asztalon a régi evőeszközökkel terítettek meg. Nagyon megtisztelő, hogy több, mint 40 család adományozott S újabb tanulmányok is születtek a németség és az evangélikus iskola történetéből.

Sóstainé Márfi Ibolya a német-evangélikus szobabelsőt mutatja. Mint mondta: nagy öröm számára, hogy aki látták a kiállítást, csak az elismerés hangján szóltak róla, méltatva annak szakmaiságát (Fotó: Szakony Attila)

Sóstainé Márfi Ibolya elmondta: a felújított épületben berendeztek egy, a horvát nemzetiség hagyományai szerint kialakított szobabelsőt, egy német-evangélikus enteriőrt, jutott hely az oktatásnak, a kultúrának, és a látogatók gyönyörködhetnek egy magyaros nyári konyhában is.

És a roma nemzetiség sem maradt ki, olyan eszközök is láthatók a gyűjteményben (például teknők), amelyeket a cigányság fafaragói, teknővájói készítettek anno.

– A kiállított bútorok és eszközök egyébként kivétel nélkül a helyi iparosok termékei, amire igen büszkék vagyunk – jelentette ki Sóstainé Márfi Ibolya.

– Így, eszközeiken és termékeiken keresztül mutatjuk be a régi szepetneki mesterségeket, köztük a távírómúzeum segítségével kuriózumnak számító „drótos” szakmát. A XIX. században Baross Gábor közlekedési miniszter ide, Szepetnekre, illetve a szomszédos Sormásra helyezte a távírdamunkásokat, akiknek előbb a vasútvonalak melletti morzehálózat, később pedig a telefonvonalak kiépítése volt a feladatuk. Ezek az emberek az egész Kárpát-medencében dolgoztak, Fiume-től Erdély széléig, Csíkszeredáig. Sőt, Európa más pontjaira is eljutottak, hozták haza a fejlett technológiákat – ők lettek a falu igazi mesteremberei.

S nem utolsósorban: maradt pár eszköz az anno nagy hagyományokkal bíró „hajdinásoktól” is: ennek, a ma a reformélelmiszerek sorában nagy népszerűségnek örvendő gabonafélének a feldolgozásából sokan, tisztességgel meg tudtak élni. Az értéktár bizottság elnöke hozzáfűzte még: a gyűjtemény azt is igazolja, hogy élhet együtt békében, teremtő közösségben több náció és a multikulturalitás bizony, gyakran inspirál.