Kultúra

2016.10.17. 16:55

Akadálymentes barátság - Töredékek a Csokonai Társaság legutóbbi tanácskozásáról

Hévíz - A Lilla-verset elvileg péntek este kell megírni, szombat reggel mustra és díjátadás. Ezúttal Balogh Robertté lett a befutó.

Arany Horváth Zsuzsa

Miként suttogta alélva fülembe: Hévízre indulsz drága!/ Óvjanak a tavirózsák! Óvja lépted a tó felöl illanó pára!/ Add a magod, nem engedlek el enélkül pár éjszakára!/ De mindenki tudná, hogy ez csak duma!/ Két gyerek után még csak CSOK se jár, / csak egy odavetett puszi, meg a siess haza nyuszi!

(Balogh Robert pécsi születésű költő, újságíró, szerkesztő, számos kötet szerzője oszlopos tagja a társaságnak, nem először nyerte el a díjat. Zalán Tibor, a Csokonai Vitéz Mihály Irodalmi és Művészeti Társaság alelnöke díjátadóként jelezte, éjszaka törvény született, maximum háromszor kaphatja meg egy-egy szerző az elismerést.)

A fentieknél többet most e helyt nem tudunk idézni a Több romantikát hiányló... című méltó műből, de ebből is látszik, Hévíz és a Csokonai Társaság tagjai mély elkötelezettségben élnek egymás iránt. Ősszel egy hét végére ugyanis a hévízi támogatást élvező irodalmárok beköltöznek a városba, s azzal a szándékkal osztják meg egymással kutatásaik eredményét, művészetük friss termését, hogy azzal a köz javát is szolgálják.

Dr. Kubassek János, Pomogáts Béla, Balogh Robert és Nagy Pál a társaság szombati konferencianapjának szünetében Fotó: A szerző

A tanácskozások egy-egy hívószó köré szerveződnek, ezúttal a barátság -ot kívánta ezerféle aspektusból körüljárni a tagság. Ennek jegyében hangzott el Pomogáts Béla előadása József Attila és Illyés Gyula olykor feszült kapcsolatáról, amelyben Fejtő Ferenc közvetített, de hallhatták Tóth Évát Csokonairól és barátairól, Kardos Gy. Józsefet Arany és Petőfi legendásnak gondolt szakmai kapcsolatáról, ahogy előkerültek a katonabarátságok és az egy hivatást űzőké, valamint az országok, kontinensek, pontosabban a politika által elválasztottak elválaszthatatlanságáról.

E sorok írója fél napig mártózhatott az enciklopédikus élményeket ígérő tanácskozás folyóvízébe. Ekkor hallhatta Kubassek János nemzetközi geográfust, múzeumigazgatót, aki többek a zalai származású, végül Dél-Afrika bányáiig jutott olajkutató, Saáry Éva életművébe engedett bepillantást. (Kubassek János Chilében, Peruban, Argentínában, Oxfordban, Londonban is végzett tudományos történelmi kutatásokat, Kínában és Vietnamban folytatott karsztkutatásokat.) A geográfus elmesélte, 1938-ban egyszerűen eltűnt az egyiptomi sivatagban egy kutatóexpedíció, amelyben magyarok is dolgoztak. Az egyiptomi rendőrség az ott tartózkodó Almásy László grófot (Az angol beteg című amerikai film örökítette meg az alakját) kérte, segítsen a felkutatásban. Az elveszettek megmenekültek, köztük Germanus Gyula orientalista professzor. A baráti hála nem maradt el: amikor 1945 után népbíróság elé citálták Almásyt, egyedül Germanus Gyula mert tanúskodni mellette. (Almásyt végül egyiptomi barátai vásárolták ki a kommunista üldöztetés elől.)

Az sem mindennapi történet volt, ami Saáry Évát az afrikai dzsungelben mutatja, ahol a negyvenes években magyarul szólítják meg odaérkeztekor.

Számunkra különös érdekességgel és értékkel bír Nagy Pál vállalkozása, amelynek néhány elemét maga villantotta meg. A Magyarországot 1956-ban elhagyó szépíró Párizsban letelepedve szolgálta hazája szellemi javát, szerkesztve, megjelentetve a Magyar Műhely című folyóiratot. A 80. évén túl lévő energikus irodalmár tíz éve hatalmas vállalkozásba fogott: a franciául megnyilvánuló magyarok írásait kutatja, gyűjti az 1000-es évek, a keresztes hadjáratok idejétől kezdve. A cél az, hogy megmutassa a két náció közti barátság magyar és francia levéltárakban, könyvtárakban megbúvó értékes morzsáit. Az első 500 oldalas, 600 példányban kiadott kötet nemrég jelent meg, természetesen franciául, egyelőre az I. világháború végéig, s Adyig jutunk el vele. (Apropó Ady: sokan úgy vélik, nem tudott jól franciául. Ezt egy Moulin Rouge-nak írt panaszcédulája cáfolja: ékes franciasággal kifogásolta, hogy nem engedték be sajtóbelépővel.) Megismerkedhetünk a századokba süllyedt, a keresztes hadjáratokba kalauzoló katonabarátságokkal, s azzal, hogy francia pápától kapott koronát Szent István. Hallhattuk az innen nézve megnyugtató tényt, Magyarország soha nem üzent hadat Franciaországnak, valamint azt is, a kutatás során kiviláglott, a gyenge lábakon álló demokráciák mindig üldözik a közéleti barátságokat.

Az óriási munka kapcsán előadása után módunk nyílt megkérdezni Nagy Pált a folytatásról is.

- Úgy érzem, az első kötet nem kevés kultúrtörténeti ismeretet igényel az olvasóktól. Ha időben közelebb érünk a mához, könnyebb lesz a szerzőket azonosítanunk?

- Miután alapos jegyzetekkel láttam el a szöveget, az átlagos műveltségű olvasó is élvezni tudja - mondta Nagy Pál, igaz, csak azok, akik olvasnak franciául, mert a visszafordításnak nincs értelme. - A második kötet persze valóban olvasmányosabb lesz, ismertebb szerzők felvonultatásával. Találtam például 34 francia nyelvű Szerb Antal-levelet, amit eddig csak kivonatosan ismertünk. Egy barátjának ír, egészen addig, amíg be nem viszik munkaszolgálatra. De feldolgozom azt a vitát is, amely egy francia nyelvészprofesszor és Kosztolányi között zajlott. A francia tudós 1920-ban azt állítja, a magyaroknak nincs nyelvi hagyományuk, irodalmuk, amit Kosztolányi elegánsan tesz helyre. Érdekes az is, ahogyan erre egy másik francia reagál. Eljutunk Trianonig is, amit nehezen tudunk megtárgyalni a franciákkal üres hazafisággal. Azzal azonban igen, ha megkeressük a francia gondolkodókat, akik ellenezték Trianont. Ezt honfitársunk, Fejtő Ferenc göngyölítette fel a monarchia felbomlását taglaló könyvében, ami most jelenik meg magyarul. A francia katonai vezérkar 1969-ig titkos irataiban olvasható, ők a dunai konföderáció gondolatát vették elő, de a rossz tanácsokat követő politikusok nem hallgattak rájuk.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!