Kultúra

2017.05.05. 16:07

„Anya a példaképem” címmel rendeztek érzelmekkel teli találkozót a Zalaegerszegi Női Szalon tagjai és vendégei

A női szalon és az est vezetője, Balaicz Zoltánné Edit anya-lánya hölgypárokat hívott vendégül csütörtökön este, hogy talán a fenti idézet jegyében és az anyák napjához közeledve beszéljenek életük meghatározó emberi kapcsolatáról, arról, hogy egyikük édesanyja lehet a másiknak, míg a másik leánya lehet az egyiknek.

Arany Horváth Zsuzsa

„Egy társ kell egy barát, ki megvéd, ki átölel / Ki megért, ki megóv, ha vigasz vagy tréfa kell. / De hagyja, hogy éljek szabadon, mint a lélek, mert így vagyok, csak én! / Csak én!” - áradt az egybegyűltek feje felett az Elisabeth című musical dala Farkas Alexandra zalaegerszegi énekesnő kivételes zengésű hangján.

Alexandra volt az első, akit Edit faggatott. Édesanyja, Koller Krisztina sajnos nem tudott jelen lenni, de hogy a lánya életét alapjaiban határozták meg az édesapával együtt, az egyértelmű.- Zenész családban nőttem fel, a családi biliárdasztalon énekeltem már kicsi gyerekként, zongoráztam, s bár próbálkoztam a tánccal, hamar kiderült, ahogy a szüleimnek, nekem is a zene lesz az utam - mondta a pécsi egyetem művészeti karán hamarosan diplomázó énekesnő, akit nemrégiben több templomban is hallhatott a közönség.

Nem kérdés, hogy Alexandra példaképe édesanyja:- Nőiessége, eleganciája, finomsága, választékossága, kedvessége, szép beszéde, de a szenvedélye is megragadó, mindig olyan szerettem volna lenni, amilyen ő, viselkedési mintát adott nekem, ráadásul a muzsikába is beleszülettem a szüleim révén. Megtudtuk, édesapja a szigorúbb, már ami az énekesi előmenetelt illeti, amit néha nem könnyű elfogadni, noha többnyire igaza van. Mit tesznek hozzá a sikeres fellépéseihez?

Hát a kosztümöket, a ruhákat, amelyeket általában az anyukája tervez, de a nagymamák is kiveszik a részüket a varázslat előállításából.- Ismerem a művészpálya útvesztőit, hiszen ebben nőttem fel, de élvezem a szülői támogatást, tudják, milyen küzdelmeken megyek át, átérzik a megpróbáltatások súlyát - mesélte Alexandra, aki még nem döntötte el, hogy az operettszínház vagy az opera világa felé veszi az irányt.

Mindenesetre, a címbe foglalt dalszöveg szerint jár el: ha hívja az a bizonyos csillag, ő biztosan menni fog.Horváthné Gajári Ilona kezdetben nem gondolta, hogy Eszter lánya is óvónő lesz, csak figyelte, mi érdekli a kicsi lányt. Az óvónőknek eleve hat pár keze kell, legyen, hogy mindegyik kicsinek jusson, írja Wenke, akinek a szavait Edit idézte fel.

Anyák, lányaikkal: dr. Pereszlai Tünde, dr. Gorza Éva, Horváth Eszter, Horváthné Gajári Ilona. Balaicz Zoltánné, az est háziasszonya és Farkas Alexandra Fotó: Umberto Pezzetta

- Meg tudom erősíteni, valóban sokfelé kell figyelnünk, nemcsak azért, mert sok gyermeket nevelünk, hanem azért is, mert minden gyermek más, a nevelésükhöz pedig komolyan vesszük mindegyiküket, ahogy Szabó Magda mondja - avatott hivatása hitvallásába Ilona.- Nem véletlen, hogy az emberi oldal mellett szakmai tekintetben is példaképem az anyukám - tette hozzá Horváth Eszter, jelezve, gyerekkora kivételes élménye, hogy saját, egyedi készítésű játékai lehettek az édesanyja kézügyességének köszönhetően. - Bár a villanyvilágítással ellátott Barbie-házba szerintem apa is bedolgozott.

Én egyébként úgy tartom, ha egy lánynak nem az anyukája a példaképe, valami nem stimmel.Eszterről sokan tudják, a kézművességhez való örökölt vonzódás mellett orientális tánccal, hastánccal foglalkozik versenyszerűen, kis bánata, hogy gyönyörű édesanyját nem sikerült ennek eddig megnyernie.

A bensőséges beszélgetés harmadik hölgypárjának mindkét tagja az orvoslást választotta hivatásul. Dr. Gorza Évát bizonyára sokan ismerik, hiszen a kórházi intenzív osztályon kezdte a pályafutását, majd a mentőszolgálatnál mentett életeket, jónéhány éve pedig a körzetében gyógyítja a családokat.

- Eleinte azt gondoltam, csak ezt a pályát ne válasszák a gyerekek, de amikor egyszer nem találtam sehol a fonendoszkópomat, pedig rohannom kellett a kórházba, megláttam az alig pár éves Tündét, ahogy pizsamában áll az ágyon és a munkaeszközömmel méri magát, éreztem, a gyerek megfertőződhetett - adott magyarázatot a pályaválasztásra az anyuka.

- Elsősegélynyújtó tanfolyamom voltam 17 évesen, amikor jogosítványt szereztem, anyu kollégája volt az előadó, méghozzá olyan fantasztikus, hogy hazamenve csak azt tudtam mondani, ezt akarom csinálni - folytatta dr. Pereszlai Tünde, akinek a férje is orvos, tehát egyéves kisfiuknak még egyértelműbb lehet a mintakövetés.

- Előfordult, hogy rezidensként épp édesanyám volt a főnököm a sürgősségi osztályon, de amúgy is megbeszéljük a szakmai kihívásokat. Anya okos, megfontolt, ilyen szeretnék lenni.- Pedig anya pályakezdőként elbizonytalanodott, mert a főorvosa állította, sose lesz jó orvos - mondta meglepetést keltve Éva önmagára utalva. - Sokat sírtam, végül megkérdeztem a főnökömet. „Nem halhat bele minden betege gondjába, mi lesz így?”, volt a válasz.

Valóban, igyekszem beleérezni magam minden beteg élethelyzetébe, szerintem ugyanis csak így tudok rájuk maximálisan figyelni. Bizonyított tény, a gyerek énképét és önismeretét alapvetően határozza meg az édesanyjával való kapcsolata. Ha ilyen, mint a fentiek, jobb a világ.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!