Az apai szívemet is belekomponáltam a hangok közé - Kollonay Zoltán műve egy apa és fia közti kapcsolatról szól

Mi több, nem is kellenek szavak a köztük lévő különleges kapcsolat érzékeltetéséhez. Egy csodálatos zenemű, mint amilyen az ismert és elismert  zongoraművész és zeneszerző Kollonay Zoltán lelkében-fejében megszületett, többet mond minden szónál e gyengéd érzésről

Kollonay Zoltán zongoraművész-zeneszerző megható műve egy apa és fia közti kapcsolatról szól Fotó: Szakony Attila

A művésztől rajongói elsősorban drámai hangvételű, szakrális és történelmi témájú zeneműveket ismernek. Mondhatni, az évek folyamán védjegyeivé is váltak Kollonay Zoltánnak a patetikus darabok.  Bőséges szerzeményeiből válogatva, a közelmúltban szerzői estjén adott elő több művet a zeneszerző. A közönség által közkedvelt darabok - így a Szent Mihály Arkangyal legyőzi a sárkányt, vagy a Szent Filoména legendáján, ami egy őskeresztény görög királylány csodás meneküléséről és vértanúhalálról szóló történetet „mutat” be a zene nyelvén, vagy a görög koncert karakterdarabjai  – mellett egy „hétköznapi”, élethelyzetről, kapcsolatról szóló, zongorára és harsonára íródott művet is előadott Kollonay Zoltán, Vámosi Péter harsonaművésszel közösen.

- Művésztársam és barátom régóta Németországban él – bocsájtotta előre Kollonay Zoltán. – Így volt ez már jópár esztendővel ezelőtt is. Vámosi Péterrel régóta dolgozunk és működünk együtt. Annak idején ő jegyezte meg, mi több, unszolt is, ne mindig drámai művet szerezzek – nevetett a művész. – Aztán, mikor egyszer ismét megjegyezte, olyan szöveg-és témakörnyezetben tette, amikor a családjáról beszélt: hogy a távolban mennyire hiányzik neki a kisfia. Megütötte a fülemet egy mondata:” hallom a kicsi csengő hangját a távolból ”. S ekkor megfogant a szívemben és a fejemben valami zeneszerzői ötlet, tekintve, én is édesapa vagyok, ám szerencsére az én esetemben a gyermekemmel és a feleségemmel közeli és harmonikus kapcsolatban élünk – mondta Kollonay Zoltán.

S hogyan született művésztársa szomorúságából, gyermeke utáni vágyakozásból a zongoraművésznek egy szerethető, megható zeneműve?

- A kisgyermek hangja „bennem” is csenget – folytatta. – A legszebb dúr akkordokat használtam az ő hangjára, a szeretet érzékeltetésére szintén. Az apa feszengését, szenvedését sem mellőztem, amelyben a kis szekund távokat ültettem a kottákba. Ez a zenében feszült lépésnek számít.  Van természetesen a boldog találkozás fejezete, amikor végre együtt lehet a család, ám a visszatérést is beépítettem a darabba, amikor Péter kénytelen visszatérni külföldre, ahová a munkája szólítja. Ám szerettem volna kedves „végkicsengést” adni a darabnak, így az optimizmust, a reményt a mielőbbi találkozásra, nem hagytam ki a műből. Így a tiszta harmóniák, és a feszült lépések eggyé olvadtak az utolsó hangban . A darab ősbemutatója még a Pannonhalmi Bazilikában volt, és nagyon nagy lelkesedéssel, meghatottan fogadta a közönség. Ha azóta előadom egy-egy koncertemen, ugyanilyen szeretettel hallgatják az emberek. Mindnyájan beleélik magukat a helyzetbe. Könnyen érthető és szerethető darabról van szó, a zene a történetet, a mű mondanivalóját mindenki számára befogadhatóvá teszi – összegezte Kollonay Zoltán, aki a nyári tervei kapcsán elárulta: egyelőre újabb darab megszületése, vagy netán e mű folytatása nincs kilátásban, a feltöltődés időszaka van soron. Mindössze egy-két fellépést vállal az elkövetkezendő hónapokban, azonban eközben sem zárkózik el új mű szerzésétől, ha olyan ihlet jön...