Kultúra

2017.02.21. 15:30

Az Árnyország című dráma vendégjátékként a lendvai színpadon

Lendva - Megváltozhat-e az ember élete derekán, ha végre rátalál a szerelem? Vajon elveink feladását jelenti-e a változás, ha az boldogságot hoz az életünkbe? És egyáltalán, létezik-e boldogság a fájdalom árnyékában...?

Gyuricza Ferenc

Ezekre a fontos kérdésekre keres választ William Nicholson Árnyország című drámája, amit Rátóti Zoltán és Tóth Auguszta főszereplésével hétfőn este közös produkcióban mutatott be Lendván a budapesti Nemzeti és a kaposvári Csiky Gergely Színház társulata. A nyolcvanas évek végén született történet életrajzi ihletésű, az elsősorban novellistaként és forgatókönyvek szerzőjeként ismert Nicholson egyik írótársa, Clive Staples Lewis megejtően szomorú történetéből merített, hogy közben a romantikát és a humort sem feledte.

A barátai által Jacknek hívott, mereven konzervatív és megrögzötten agglegény professzort az ötvenes évei végén hozza össze az élet egy rossz házasságból menekülni akaró, a konvenciókat figyelmen kívül hagyó, s nála 17 évvel fiatalabb, Amerikában élő, zsidó származású nővel, Joy-jal. Az eleinte csupán felszínes kapcsolatuk akkor vesz éles fordulatot, amikor az időközben elvált, s a fiával együtt Angliába költözött Joy kérésére titokban névházasságot kötnek, hogy az asszony végleg a szigetországban maradhasson. A férfi nem is vágyik többre ennél, hiszen életfilozófiája szerint ódzkodik mindentől, ami változást okozna életében, ám Joy életigenlő, elbűvölően bájos, a berögzült angol konzervatív társadalmi normák közt kétségkívül liberálisnak (vagy sokkal inkább szabadelvűnek) tűnő természete egyre inkább hatással lesz rá. A kibontakozó idilljükbe robban be a kegyetlen valóság: Joy csontvelőrákban szenved, amiből felgyógyulni a korabeli Európában gyakorlatilag nincs esély. A tragédia elkerülhetetlennek tűnik, mégha Joy egészségügyi állapotában ideiglenes javulás következik is be.

Tóth Auguszta és Rátóti Zoltán az életrajzi ihletésű Árnyország című Nicholson-drámában Fotó: Gyuricza Ferenc

A kétrészes dráma második felvonása az izgalmasabb, itt leszünk részesei Jack igazi jellemformálódásának, ebben Rátóti Zoltán zseniálisan szerepel. Nem túlozza, és nem is nagyolja el a karaktert, hiteles a kétkedéseivel, az önmarcangolásával, az esetlenségével, s a személyiségének átalakulásával. A férfi rádöbben, hogy a Joy iránt érzett szimpátiája valójában szerelem, s egyben arra is ráébred, hogy eddig mi minden maradt ki az életéből. A tragédia árnyékában valódi (egyházi) házasságot kötnek, ami után három évnyi boldogság jut még nekik, benne egy merőben új élményeket nyújtó görögországi nászúttal. Aztán a nyakába szakadó, eddig nem ismert felelősséggel: képes lesz-e, akarja-e az eleinte még a csodában reménykedő, majd édesanyja halálának tényét értetlenül fogadó, a „miért?" kérdést feltevő Douglas számára a megnyugtató, elfogadható választ megadni, és a gondját viselni. S vajon tud-e azonosulni az ószövetségi Jób történetével, amelynek tanítása szerint a fájdalom és szenvedés nem más, mint az Isten szeretetének ajándéka.

A rendező Dér Andrásnak nem volt új feladat Nicholson drámájának értelmezése, dolgozott már vele korábban is. Ezúttal egy igazi kamaraszínházi produkciót alkotott, ahol a helyszínek váltását fényekkel, az idő múlását finom utalásokkal oldotta meg, s még a szimbolizmus eszközrendszerét is használta. Ez utóbbinak egyik legmarkánsabb példája Jack, azaz C. J. Lewis legismertebb regényéből, a Narnia krónikáiból ismert ruhásszekrénye, melybe nemcsak Douglas bújik be csodaország után kutatva, de maga Jack is azon keresztül viszi át karjaiban tartva halott kedvesét egy jobbnak remélt/hitt világba.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!