Kultúra

2016.12.10. 07:25

Az egérfészekkel kell kezdeni - Molnár Ferenc óra- és rádiógyűjteménye a Keresztury VMK-ban

Ha valamennyi időmérő szerkezetét fel akarná húzni, másfél órát is igénybe venne a művelet... Molnár Ferenc gyűjtőre igazak a fentiek, aki 210 darabos óra- és több mint 100 darabos rádiógyűjteményéből kínál ízelítőt.

Magyar Hajnalka

A zalaegerszegi Keresztury VMK Gönczi Galériájában mutatja be kiállításon becses tárgyait Molnár Ferenc, aki a rendszerváltást követően négy cikluson át volt Nagykapornak polgármestere.

Tilajújhegyen nőtt fel, Almásházára járt osztatlan iskolába. Odavolt a technika óráért, minden bütykölésért. Sőt, mint halkan megsúgja, kézimunkázni is nagyon szeretett, ő vezette a csupa lányból álló iskolai szakkört. Otthon is, míg a többi gyerek szánkózni, biciklizni ment, ő édesanyja mellett hímzett, horgolt.

Talán a csipkékben is meglátta azt a finom szerkezetet, ami annyira lenyűgözte az órák belsejében. Nem volt tőle biztonságban egyetlen óra vagy rádió sem, menten leszedte mindnek a hátlapját. De persze csak azért, hogy megjavítsa őket. Mégsem ez lett a szakmája.


- Szerettem volna órás lenni, jelentkeztem is tanulónak Szolnokra, Pécsre meg az erősáramú technikumba, de a 60-as években nem volt ez egyszerű. Nem volt protekcióm, nem is jött össze. Akkor indult Egerszegen a Ganz-MÁVAG, oda tudtam bekerülni géplakatos tanulónak.

A kényszerpályát is sikerült a maga javára fordítania. Hamarosan készített ugyanis egy olyan fűrészgépet, amivel még a szomszédos megyékbe is hívták tetőfákat fűrészelni.

- Legalább ezer tetőhöz közöm van, a gépemet még az ország túlvégéből is eljöttek megnézni - idézi fel.

1972-ben kezdett vállalkozni, amikor még kevesen. Bérfűrészelést vállalt 16 évig, majd TÜZÉP telepet működtetett. Családjával 1975-ben építkezett Nagykapornakon, azóta oda köti minden.

Mindeközben semmit nem csitult a gyerekkori szenvedély, gyűjtötte, szerelte az órákat, rádiókat. 1990-ben azonban, amikor polgármesterré választották, dobozba kerültek a relikviák.

- Fájó szívvel le kellett mondanom a hobbimról, végképp nem fért bele az időmbe - emlékezik. - Nagy erőkkel zajlottak a beruházások, számos feladatot vállaltam a faluvezetésen túl is, napi 16-20 órát dolgoztam...

Tizenhat éven át volt polgármester, s amikor 2006-ban „leválasztották", kis híján depresszióba esett. Megtalálta a gyógymódot, előszedte a porosodó dobozokat, s újra felizzott a régi szenvedély. Járta a bolhapiacokat itthon és külföldön, rákapott az internet böngészésére is.

- Csakis rosszat veszek, jó nem kell... - szögezi le. - Abban nincs semmi kihívás. Nekem olyan kell, amin sokat kell dolgozni, ez benne a lényeg. A rádióknál néha avval kell kezdeni, hogy kipucolom belőle az egérfészket... Azt a sikerélményt, amikor rengeteg bütykölés, munka után végre elindul egy óra, megszólal egy rádió, nem adnám semmiért.

Hogy honnan van hozzá érzéke, maga sem tudja. Már iskolás korában avval tették próbára társai, hogy a háta mögött szétszedett óra alkatrészeit odaborították elé, rakja össze, ha tudja. Tudta. Rátermettségének gyorsan híre ment, így legénykorában már a szomszéd falukból is odahordták hozzájuk az órákat javítani. Át is kellett alakítani a fürdőszobát órásműhelynek. A rádiókkal ugyanez volt a helyzet, hívták, ő meg ment.

A gyűjtemény egy része időközben, a költözések során ebek harmincadjára jutott, de 2006 után újult erővel látott neki a régi rádiók, órák felkutatásának.

- A hozzám került faliórák egy része olyan állapotban volt, hogy a házat már nem lehetett felújítani. Megette a szú, darabokra hullott. Ekkor kezdtem el saját fantáziám után tokokat gyártani. Berendeztem egy kis műhelyt, esztergáltam, faragtam, minden műveletet magam végeztem. Soha nem készítettem vázlatokat, mindent úgy csináltam, ahogy tetszett, ahogy az anyag adta. Ha nem sikerült, ment a szemétbe, pedig értékes fából, dióból, juharból, vadcseresznyéből vannak.

A rádiógyűjtemény a legrégebbi, 2 gombos néprádióktól indul, majd jönnek a 3 gombos és a skálazsinóros modellek. Ott feszít köztük egy karos lemezjátszó is.

- Ennek köszönhetem a feleségemet - néz rá mosolyogva. - Padárba jártam udvarolni, s egyszer gyalogosan elvittem a lemezjátszót is. Én adtam a zenét, így kaptam meg az asszonyt...

Ahhoz, hogy az összes óraszerkezetet felhúzza, másfél órára volna szükség. Meg füldugóra, gondolom én, de ő már régen megszokta a sok tiktakot és bim-bamot.

Vajon mi lesz a gyűjtemény sorsa? Két fia más irányban kötelezte el magát, így unokáiban bízik. Hogy mi is volna az örökség, arról január 7-ig a közönség is fogalmat alkothat a kiállításon.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!