Az egyenkaja mindig rossz - Beszélgetés Arató Lászlóval, a Magyartanárok Egyesülete elnökével

Az előadó szerint, akit gyakran láthatunk a televízióban is, sokkal nagyobb és élvezetesebb a tanárok szabadsága, mint ahogy az maguk érzik. Ennek alátámasztására javasolta, a magyartanárok nyúljanak bátrabban a kortárs hazai és világirodalomhoz, hiszen a tantervekben szereplő kötelezők mellett ezekkel eredményesen motiválhatják tanítványaikat az olvasásra. Elmondta, ma némi ellentét feszül az irodalomtanítás és az olvasás öröme között, mivel az előbbi líraközpontú, utóbbi regényközpontú, a tanítás a klasszikus termést oktatja, miközben a fiatalok zömmel populárist olvasnak. Az sem segít, ha időrendben haladnak a szerzőkkel, néha szerencsésebb előbb a kortársakat tanítani, s utána a régieket. A kötelező irodalom felülvizsgálatra szorul, folytatta, hiszen például a Harry Potter elsöprő sikere megmutatta, nem az olvasási hajlandósággal van baj, hanem az étlappal. A jelen lévők általa ajánlott művek listájával lettek gazdagabbak. Skandináv, amerikai és magyar ifjúsági regénytermés legjavát hozta szóba Arató László, köztük Békés Pál, Berg Judit, Lackfi János, Tasnádi István, Kalapos Éva, Szabó Tibor Benjámin szerepelt, hogy e helyt csak a magyarokat említsük.

Mi is faggattuk a vendéget.

- Két féle kérdés az, hogy a magyartanárnak mekkora a szabadsága a tananyag kiválasztásában és mennyi ideje marad rá a temérdek adminisztrációs teendő miatt. A mai minőségellenőrzési metódus és leterheltség mellett nincs ideje naprakésznek lennie a magyartanárnak az irodalmi termést illetően, de a gyerekek rengeteg elfoglaltsága sem enged tágabb horizontot - mondta, amikor a minősítésről kérdeztük. - Valamilyen ellenőrzésre szükség van, de nem írásban, inkább élőszóban kellene „önreflektálnunk". Nem igaz, hogy az a legjobb tanár, aki a legjobb óravázlatokat tudja csinálni. A hibák feltárása intim műfaj, bárki által elérhető internetes felület nem alkalmas rá. Pedig tanácsokat mindenki szívesen fogad szerintem. Az iskola minősítésében jobban hiszek, mint az egyes tanárokéban, hisz fontos az összhatás.

- Az egyesületet bevonják tantervek készítésébe, tankönyvek kiválasztásába, irodalomjegyzék összeállításába?

- A magyartanárokat, az egyesületünket nem kérdezik meg nagyjából semmiről. Mi azért készítünk észrevételeket a szakmánk ügyeiről, kéretlenül tesszük. A Nemzeti Alaptantervnél valamit elértünk, de a szerkezetét nem tudtuk megváltoztatni, hogy kevésbé múltba forduló legyen, ne ragaszkodjon a kronologikus sorhoz. Talán nekünk is szerepünk van abban, hogy a regénylisták nyitottak lettek, némi választhatóság megengedett. Ez azonban sokszor személyes nexuson múlik, nem az intézményes struktúrán.

- Hogyan választódnak ki a tankönyvírók? Kiket kik kérnek föl erre a munkára?

- Javaslom különválasztani a tankönyvek minőségi kérdését és a média által felkapott kapitális hibákét. Azok mindig akadnak, a kísérleti tankönyvek nem ezért rosszak, hanem az összedobottságuk, jó didaktikai koncepciójuk gyatra megvalósulása okán. Az eleve hamis elképzelés, hogy egyforma könyvet lehet adni az összes tanulónak. Differenciálni kellene, az egyenkaja mindig rossz. A lisztérzékenynek sem adjuk ugyanazt, mint a tejérzékenynek. A tankönyvpiac felszámolása miatt jó sorozatok szakadtak meg sajnos. Egy középiskolai irodalomkönyv szöveggyűjteménnyel együtt 3400 forintba kerül, míg a kísérleti csupán 750-ba. A tisztességtelen gazdasági verseny miatt így szorítódnak ki a régi bevált tankönyvek.

- A pedagógusok komoly jelzéseket adtak le az utóbbi hónapokban, hogy érzékeltessék a közoktatás gondjait. Hogy látja a tüntetéssel, sztrájkkal, nyílt levelekkel jelentkező elégedetlenséget?

- Az egyesület régóta kritikusan áll a jelenlegi oktatáspolitikai kormányzat törekvéseihez, nem értünk egyet a voluntarista, akaratelvű centralizációval. Mi 2011 óta fogalmazzuk meg a javaslatainkat, ám mostanra úgy néz ki, sokaknak telt be a pohár. Egyébként azért, mert most indult be az értékelés, a papírmunka dömpingje, látogatók tömege érkezett az iskolákba, káosszá vált az egész. A kormány eközben taktikázik, a köznevelési kerekasztalnál ígérnek változásokat. A pedagógusoknak egyesületünk szerint alternatív kríziskerekasztalt kellett volna létrehozniuk, amihez le kellett volna ültetni a kormányt, s ez talán lehetséges is lett volna, hisz a CKP 56 szervezetből áll, és a szakszervezetekkel is csak ennél a kerekasztalnál találkozhatna a kormány. Az oktatási kormányzat házi használatú Köznevelési kerekasztalánál nem az oktatás valódi szereplői ülnek. A Tanítanék mozgalom is követ el taktikai hibákat, baj volt, hogy a két szakszervezet öt nap különbséggel két különböző sztrájkot szervezett, és a mozgalom csak az első köré szervezett látványos, „médiahatékony" akciókat. Működik a megosztottság is. Ne legyen igazam, de úgy érzem, mostanra hanyatlóban van a mozgalom, a kormány pedig a kifárasztást alkalmazza, ráadásul itt az érettségi, jön a nyári szünet. Pedig most sokaknak lett elegük a helyzetükből, kérdés, meddig tart a lendület.