Baleset volt, vagy gyilkosság?

Ennyiből már biztos kitalálták, hogy Zrínyi Miklós költő-hadvezérről, horvát bánról, Zala és Somogy vármegyék örökös főispánjáról van szó, aki a história szerint 1664-ben a horvátországi Csáktornya közelében található Kursanec erdejében egy vadászat során vadkantámadás áldozata lett. A mainstream történetírás ezt fogadja el tényként, de vannak, akik szerint egy profi vadász nem halhatott meg így, Zrínyit valójában meggyilkolták, a császári udvar megrendelésére. A témáról a Kocsis Edit által szervezett Hadtörténelmi Esték című sorozat keretében Nagykanizsán tartott előadást „Megrendelni egy-két vadkant jó pénzért mindig lehet – Nézetek, legendák a költő Zrínyi haláláról” címmel dr. Hausner Gábor hadtörténész és dr. Nemes István főorvos.

– Mi a gond a vadkan-sztorival? Van-e egyáltalán gond vele?

– Van, mert tettek róla, hogy legyen – válaszolta kérdésünkre dr. Hausner Gábor. – A nemzeti mitológiákhoz hozzátartozott, hogy a nagy emberek születése és halála az egész életüket hitelesítette, haláluk össze kellett, hogy fonódjon a nemzeti sorskérdésekkel. Ilyen nemzeti sorskérdés volt az osztrák udvarral való viszony. Az, hogy a Habsburgok gyilkolták volna meg Zrínyi Miklóst, jellemzően a Wesselényi-féle összeesküvés idején merült fel először, és aztán 1848-49-ben végletesen felerősödött ez a nézet, amely történelmi érvet szolgáltatott azoknak, akik a Habsburg-háztól való elszakadást szorgalmazták. Olyannyira, hogy 1847-ben a Nemzeti Múzeumba például egy puskát is beadtak, a tusán egy fém lemezzel, amire latinul azt írták: én vagyok az a puska, amivel Póka István vadász megölte Zrínyi Miklóst. Persze, kiderült, hogy egy 18. századi hamisítványról van szó.

Dr. Nemes István

Visszatérve a vadászat: bizony, az ma is veszélyes sportág, előfordul, hogy a társak véletlenül eltalálják a másikat. Azt, hogy pontosan mi történt Zrínyivel ott és akkor, nem lehet tudni, hiszen egyik korabeli forrásunk szerzője sem volt ott. Maga a forrásközlés onnét kezdődik, amikor a haldokló Zrínyi Miklóst kihozzák az erdőből. Azt tudni lehet, hogy a főúr egyedül ment a sértett vad után, csak később követte Póka István, az egyik vadász. Hogy Zrínyi profi vadász volt? Való igaz, de a vadászat, mint olyan, akkoriban a főurak körében a virtus egyik megjelenési formájaként működött, Zrínyi biztos volt abban, hogy felkutatja a vérző állatot és megöli. Ezt ő katonához, arisztokratához méltó, bátor „haditettnek” tartotta, s azt mondta a többieknek: maradjanak, majd ő ezt az ügyet elintézi egyedül. Nem sikerült. Meggyőződésem, hogy Zrínyit valóban a vadkan ölte meg és nem tervezett gyilkosság történt. Hogy miért? Mert valljuk be, nehéz lett volna az erdőben az útjukba terelni egy vaddisznót.

Zrínyi Miklós halála egy korabeli ábrázolás szerint

Azt meg pláne nem lehetett megtervezni, hogy a vadásztársak közül senkit nem enged magával a főúr. Nem mellesleg: a közhiedelemmel ellentétben Zrínyi nem volt rossz viszonyban a Habsburg-udvarral, így nekik nem állt érdekükben a likvidálása. A császári udvar legfontosabb grémiuma, a Titkos Tanács tagja volt, tehát hallgattak rá. Folyamatosan egyeztetett a Habsburg-gépezettel, még Montecuccolival is, voltak ugyan nézeteltéréseik, de többször működtek együtt, mint nem. Az utóbbi évek kutatásai révén derült ki, hogy mennyire beépült az udvari döntéshozatalba – ezt a nemzeti látószög igyekezett elfelejteni. Száz szónak is egy a vége: azt inkább elképzelhetőnek tartom, hogy a vadász, Póka István, éppen akkor ért oda, amikor a vadkan a főúr testét koncolta. Esetleg meg akarta menteni, célzott, lőtt, de a vadkan mellett Zrínyit is eltalálta. Persze, ha valóban történhetett ilyen malőr, akkor azt nyilván, igyekezett mindenki eltitkolni. Ám ez minden bizonnyal véletlen baleset volt – erről számolt be Forstall Márk csáktornyai Ágoston-rendi szerzetes, Zrínyi Miklós udvari papja is, aki látta a holttestet, amit szekéren vittek be a várba. Többször is leírta: látott egy nagy sebet az ura holttestén, ami lehetett puskalövéstől. Ám ő már abban az időben sem hitt a merényletben – tehát valószínűleg nem látta olyan nagyon rossznak a viszonyt a császári udvarral.

Dr. Hausner Gábor

Dr. Nemes István szájsebész főorvos viszont egészen biztos benne, hogy nem a vadkan volt Zrínyi gyilkosa.

– Számos tanulmányt vizsgáltam meg, de a legfontosabbnak ezek közül Bethlen Miklós későbbi erdélyi kancellár önéletírása bizonyult – bocsátotta előre. – Ugyan nem volt ott a tragédiánál, de ő szállította be a csáktornyai várba a tetemet. Bethlen leírta a sebeket, amelyeket a halott férfin látott. A csuklóján például körömnyomokat fedezett fel, olyanokat, amilyeneket vaddisznó nem ejthet. Volt még a holttesten két hosszú, párhuzamos, de nem túl mély, vágás-jellegű sérülés is. A vaddisznó súlyos, mély roncsolásokat tud ejteni, de ezek nem ilyenek voltak. Ráadásul hasonló szituációban az ember védekezik, valószínűleg védi a fejét, az arcát a kezeivel, ám azokon sem voltak a vaddisznó-támadásra jellemző sérülések. Sőt, az egész testen nem voltak ilyen sebek. Véleményem szerint a legnagyobb, nyaki sérülést bozótvágó késhez, machetéhez, jágerkéshez hasonlító vágóeszköz okozhatta inkább, nem vaddisznó, hiszen utóbbi esetben extrém, nem életszerű testhelyzetben kellett volna lennie Zrínyinek. Azt gondolom tehát, hogy orvosilag a vadkantámadás nem igazolható. Minden jel inkább arra utal, hogy Zrínyit lefogták és meggyilkolták.