Betakarító üzemmódban - Lackfi János örül, hogy az internet révén tömegek olvasnak verset

– Egy költő a Facebook-on is megtalálja a számítását?

– Alapvetően világháló pártinak vallom magam, van egy írói oldalam a közösségi portálon, ahol rendszeresen megjelennek az írásaim, képekkel körítve – mesélte Lackfi János. – Azóta kicsivel több, mint 25 ezer követőm van, s jól jártam, hiszen a reggeli kávé mellé az emberek verset és prózát „fogyasztanak", egy olyan korban, amikor azt mondják, hogy az irodalom kevesek ügye. Ugyanitt robbant ki az a bizonyos verslavina, amiből azóta már kötet is született. Szabó T. Annának volt egy költeménye, amiben játékosan és viccesen a 40. születésnapomon felköszöntött. Azt írta: „...ha férfi, ha negyven, nem tökörészik és nem kapuzár és csak módjával szidja a más anyukáját..." Majd öt évvel később fióktakarítás közben feltöltötte a netre. Erre válaszul írtam, hogy milyen, ha a nő negyven. „A nőci, ha negyven úgy megy az utcán, mint kés megy a vajban, s nem bánja, ha medve ki átöleli." Ezt a versemet 330 ezer ember tekintette meg, ami eszelősen nagy szám. Aztán már azt vettük észre, hogy egyre többen, más kollégák is bekapcsolódtak, sőt újabb két perc alatt határon túli költők is csatlakoztak. A verslavina elöntötte a világhálót, amatőrök és profik nyilvánultak meg a női és férfi témakörben. Ezáltal tömegek olvasnak verseket, ami nagyon jó érzés.

Huszonötezer követőm van – mondja Lackfi János. Alapvetően világháló pártinak vallja magát. Fotó: Gergely Szilárd

– Most éppen hol tart a költészetében?

– Így nyáron, az őszi betakarító periódusban járok. Aki költő és a 26. évében nem esik el Segesvárnál, s aki nem kerül 32 évesen vonat alá, az már várhatja a nyugdíjat. Ez egy túlélő szakma, az első hat verseskönyvem összegyűjtött anyaga most jelent meg Szóvihar címmel. Időutazás számomra is, hiszen a saját múltamba utazom vissza. Ezen kívül megjelent az Öt seb című vallásos témájú kötetem, aminek a lányom, Lackfi Margit készítette a borítóját. Még várat magára, de a nyáron elkészül Emberszabás című új kötetem, ami az elmúlt öt év verseit öleli fel. Benne egy CD-vel, Sinha Róbert gitárművész szerzeményeivel, Herczku Ági és Novák Péter énekli a dalokat – bitang jó anyag lett.

– Mi inspirálta a nagy „magyarkodásra"?

– Inkább ki, Csák János a londoni-magyar nagykövet, a kiadóm vezetője adta az ötletet, hogy írjam meg milyenek is a magyarok. Adott egy-két támpontot, aztán tódultak a szavak, a humor könnyed formáitól egészen az abszurdig elmentem. Nem az volt a cél, hogy fentről oktassam az embereket, hanem hogy érzékeny pontokat érintsek meg. Például érdekes, ha valaki megérkezik egy vendégségbe, hogyan kezd el szerénykedni. Nem veszem le a cipőmet, de vedd le, de nem, aztán végül nagy lelki frusztráció kerekedik belőle. Furcsa dolgaink, berögződéseink vannak. A Milyenek a magyarok című kötet nagy sikert futott be, több nyelvre is lefordították. Majd ezt követte a Milyenek még a magyarok? Ez nyelvi leletek gyűjteménye. A nyelv tele van izgalmas lehetőségekkel, amelyek a külföldi előtt is akadályt képeznek, a gyerekek is sokat bukdácsolnak benne. Jól emlékszünk még arra, amikor idősebb Knézy Jenő elkiáltotta magát az olimpiai közvetítésben: „Messzire száll a finn gerelye", akkor nem mindegy, hogy „ly"-ra vagy pontos „j"-re gondolunk. Ezután sem álltam le, a Három a magyar igazság című könyv magyar történeteket dolgozott fel. Frissen jelent meg az Egy a ráadás című kötet, mely tényleg az utolsó ebben a sorozatban és tárcanovellaszerű rövid írások gyűjteménye.

– Tudatosan figyeli a magyar nyelv érdekességeit?

– Akinek van egy kis verstani képzettsége, gyorsan rájön arra, hogy mennyi gyöngyszemet rejt a nyelvünk. Az egyik szupermarket pénztáránál olvastam: „Áfás számla igényét kérjük előre jelezze!" – ez egy tökéletes hexameter. De úgy tűnik, hogy a BKV is verstanra költi a nagy pénzeket, hiszen ott láttam: „Jegykezelés megtörténtét a piros fény jelzi." A rádióban rendszerint bemondják: fennakadások vannak a városi közlekedésben. De a „munkamódszer-átadás tapasztalatcsere" is a maga nemében páratlan mondat. Weöres Sándor tabló versében szerepel az a híres pentameter: „Tóth Gyula bádogos és vízvezeték szerelő". Ezeket a poénokat a mi nyelvünk csodája kreálja. Ugyancsak költészeti minimál remekmű: „Miskolc és Hatvan között két szerelvény ütközött." Az ilyen és hasonló gyöngyszemek mellett szinte naponta elrohanunk, oda sem figyelünk, hiszen a felnőttek agya folyamatosan kattog.

– Hat gyermek édesapja és már két unokája van, a velük való együttlétből is merít?

– Mini társadalomban élek, ahol különböző korú fiatalok, tinédzserek és apróságok töltik együtt a napjaikat. Óhatatlanul pörög az agyam, felfrissülök belőlük, valóban talán egy kicsit „lopom" a családomat.