Biciklis váztáskát is tervezett - Bognár Angéla még csak tanulja a divattervezést

A 23 éves Bognár Angéla sokáig kereste az útját, mire kiderült, a bőr megmunkálása áll közel hozzá

- Eléggé hiperaktív gyermek voltam, ezért a kanizsai Péterfy-iskola testnevelés szakos osztályába kerültem, ugyanis imádtam mozogni - fogalmazott Bognár Angéla. - Azonban a pedagógusok észrevették, hogy a művészetek iránti affinitásom is erős. Már második osztályosként bekerültem Ambrus Márta tanárnő felső tagozatos rajzszakkörébe, ahol lendületet kaptam és sokat fejlődtem.

Épp ezért felmerült a tinédzserben, hogy a pécsi művészeti gimnáziumban folytatja a tanulmányait. Azonban félt elhagyni a szülői házat, ezért a nívós Batthyány-gimnázium humán tagozatán tanult.

- Ott viszont háttérbe szorult a művészet, így orvosnak vagy ügyvédnek készültem. Aztán rájöttem, hogy az a világ mégsem nekem való - folytatta. - Krumplipucolás közben az egyik hirdetési újságban megláttam egy pályázati felhívást. A város kedvenc helyéről kellett plakátot készíteni. A Sétakert háromdimenziós látványtervét alkottam meg, egy fatörzsön keresztül bemutatva a tájat. Majd az új városfejlesztési tervekről kérték ki az ifjúság véleményét. Az előzőhöz hasonló technikával egy óriási szem retinájába festettem bele a torzított városképet, s ezzel szintén nyertem.

Bognár Angéla kreativitása lenyűgöző. Wilhelm Judit modell segítségével mutatta be új alkotásait       
Fotó: Szakony Attila

Ezek a sikerek ráébresztették Angélát, hogy a művészet érdekelné. Akkor rátalált a fővárosi Moholy-Nagy Művészeti Egyetemre (MOME), de úgy érezte, oda kevés lett volna az a tudás, amivel akkor rendelkezett.

- Egy francia divatiskola, a Mod’Art budapesti kihelyezett divattervező szakára felvettek - mesélt tovább. - Élveztem, osztályelső is voltam, de nem éreztem akkora kihívásnak, ezért abbahagytam. S úgy döntöttem, inkább magánúton megtanulom a szabászatot. Nyolc hónap az útkeresésről szólt, közben dolgoztam egy női magazinnál stylist gyakornokként, és szabászatokban próbáltam tapasztalatokat szerezni.

Angéla ennél többre vágyott. Egy hirtelen ötlettől vezérelve Kaposvárra, jelmez és díszlet szakra jelentkezett.

- Jó volt, de nem az igazi, a félévi kitűnő vizsgák után némi tudásbeli munícióval a „zsebemben” megpróbáltam a MOME felvételit - fogalmazott a lány. - Egy szakmai felkészítő kurzuson vettem részt, de Márta néni is oktatott. Első nekifutásra maximális ponttal bekerültem a textiltervező szakra.

Fotó: Piltner Péter

Bognár Angéla valóssággal fejest ugrott a képzésbe. Minden művészeti ágba belekóstolt, így a festészetbe, a szobrászatba, a formatervezésbe s a kivitelezésbe is.

- Minden félévünk másról szólt, a másodikban például a textiltervezés különféle ágaiba próbáltunk belelátni, elkezdődött a rajz, emellett a sok elmélet - tette hozzá. - Hangsúlyt fektettek a gazdasági ismeretek elsajátítására is, ennek segítségével a későbbiekben vállalkozást és saját márkát is indíthatunk.

Angéla a kézműves anyagképzésben a ruhás feladatnál remekelt: egy állat jellegzetes karakteréből inspirálódva egy makettruhát készített.

- A portugál gálya medúza faj gázbuborékának redőzetét használtam fel, s olyan öntartó rendszert alakítottam ki, ami merevítők nélkül is kiadja ezt a formát hordás közben - mesélte. - A ruhatervezés nem szolgált elég kihívással, de akár később foglalkoznék vele. Most a kötés és a bőrözés mellett tettem le a voksomat. Két tervező feladatunk volt, az egyik szerint kötőgépeken tanult technológiák felhasználásával egy olyan szalagot kellett készíteni, ami a testen viselve adja ki a kötött struktúra jellegét. Az inspirációt a napfelkelte adta, a formája pedig átmenet az egyszerűből a bonyolult felé.

Fotó: Piltner Péter

A 23 éves lány a bőrös feladatban szárnyalt, egy 1920-as évekbeli kerékpáros váztáskát gondolt újra. Ami alapvetően egy férfi váz nyeregcső előtti részén használt szerszámtartó táska. A formai elemek helyett a funkciót részesítette előnyben.

- Nyáron nyelvtanfolyamra jártam női vázas Csepel biciklivel és soha nem tudtam úgy elpakolni, hogy a hátizsák kényelmes legyen - így Angéla. - Ebből jött az ötlet, hogy a hölgyek kétkerekűjére kellene egy hasonlóan praktikus eszköz. Az igényeknek megfelelően nagy pakolóteret alakítottam ki. Néhány egyszerű, finom mozdulattal leszerelhető a vázról, a tartópántok eltüntethetők, és többféle módon, kézi és háti verzióban egyaránt hordható. Sőt, a bringa nélkül közlekedők számára is ideális, s uniszex jellegéből adódóan a férfiak szintén pakolhatnak bele.

A fiatal ötlete a tanárokat lenyűgözte, s reméli, egyszer sorozatgyártásban is megjelenhet az egyedi táskával.