Kultúra

2014.10.30. 12:55

Boa Endre évente egy-két saját alkotásával fogja gyarapítani a csörnyeföldi Soós Lajos gyűjteményt

A pályám alakulása szempontjából Soós Lajos volt a legfontosabb személy. Tulajdonképpen ő indított el, ő keltette fel bennem az érdeklődést a fafaragás iránt. Ezért gondoltam arra, hogy veszem a bátorságot, és egy-két munkámmal bekéretőzöm az ő állandó kiállításába.

Gyuricza Ferenc

Boa Endre letenyei faszobrász mondja mindezt, aki elhatározta: évente egy-két belső téri, kisebb méretű alkotását ajánlja fel a csörnyeföldi Soós Lajos gyűjtemény számára. Az ok kettős, nemcsak a zalai pásztorfaragó nemzedék egyik utolsó képviselője, a dél-zalai községben élt és alkotott Soós Lajos iránti tiszteletét kívánja kifejezni e módon, de – mint azt beszélgetésünk során többször kihangsúlyozza– a szülőfalujának is tartozik ezzel.

A letenyei műhelyben készül Keszei Sándorné szobra.

– Ugyan én már kórházban születtem, de mindig is Csörnyeföldet tartottam a szülőfalumnak, hiszen a gyermekkoromat ott töltöttem – mondja önmagáról. – Azok az évek a pályám alakulása szempontjából meghatározóaknak bizonyultak. Nemcsak azért, mert személyesen is megismerhettem Soós Lajos bácsit, hanem azért is. mert én még megtapasztalhattam a falusi-paraszti élet mindennapjait, s ezek a még halványan révedező emlékek időnként az alkotásaimban is visszaköszönnek.

A Letenyén élő Boa Endre gyermekként nagyon sok időt töltött Soós Lajos mellett, az első fafaragó kést is tőle kapta ajándékba. Később, amikor már valóban látszott, hogy van érzéke és tehetsége a fa megmunkálásához, édesapja Soós Lajos vésői és bicskái alapján készített számára további eszközöket.

Az első felajánlás, a Csörnyeföldi csordás.

– Lajos bácsi szerette, ha a környezetében sok volt a gyerek, de ennek ellenére általában tartózkodónak bizonyult – sorolta tovább az emlékeit Boa Endre. – Bár rendszeresen áthívott magához, hogy nézzem meg faragásait, a szakmai fogásokat azonban, bármennyire is kértem, nem magyarázta el, inkább hagyta, hogy rájöjjek magamtól. Utólag már azt mondom, jobb is volt így.

Boa Endre sokat tűnődött azon, hogy valami módon ki kellene fejezni tiszteletét mestere iránt. A végső lökést egy közelmúltbéli kiállítás adta meg ehhez, amikor Csörnyeföldön, a könyvtárban, ahol Soós Lajos munkáinak egy része is látható, volt egy közös tárlatuk.

– Szerettem is volna, ha az én szobraim közül néhány bekerül a gyűjteménybe, ugyanakkor folyamatosan ott kísértett a gondolat: hogyan jövök én ahhoz, hogy Soós Lajos bácsi nyomdokaiba lépjek. Amikor vettem a bátorságot, s az ötletemet megemlítettem a helyieknek, nagy örömmel fogadták. Így elsőként azt a Csörnyeföldi csordás című szobromat ajánlom fel a gyűjtemény számára, amelynek az ihletője egy szintén híres fafaragó-dinasztia leszármazottja Harmat Aladár volt.

A kis méretű diófa-szobor egyike azoknak az alkotásainak, amiket a legutóbb zsűriztetett a faszobrász. Boa Endre ugyanis csak olyan munkáját ajánlja fel a gyűjtemény számára, amiket a szakma is elfogad, s azokhoz természetesen a jegyzőkönyvek másolatait is mellékeli.

– Már gondolkodom azon, hogy mi legyen a jövő évi felajánlás – folytatja. – Miután Soós Lajos bácsi annak idején rengeteg használati eszközt is készített, ezért hogy ne mindig csak szoborral gyarapodjon a gyűjtemény, talán szintén valami használati eszközzel, esetleg dísztárggyal bővíteném. Azon is gondolkodom, hogy esetleg elkészíthetném a mellszobrát is, ám a helyszűke miatt erről a helyiekkel is egyeztetni kell.

Boa Endre egyéb munkáiról is beszámol. Mint mondja, a 2014-es esztendő munkával telt, de jól alakul a következő éve is, azaz panaszra egyáltalán nincs oka. Ezekben a napokban fejezi be a Zala Megyei Népművészeti Egyesület néhai elnöke, Keszei Sándorné portrészobrát, ami az egykor Muraszemenyén született pedagógus letenyei emlékszobáját díszíti majd.

– Ahogy említettem, a pályám alakulásában Soós Lajost tartom a legfontosabb személynek, de rögtön utána Keszei Sándorné következik – magyarázta Boa Endre. – A nyolcvanas években ő volt az, aki elhívott az akkoriban alakult zalaegerszegi fafaragó stúdióba. Nagyon kedvesen invitált, mindig odafigyelt rám, és később is követte a pályám alakulását, amikor találkoztunk, mindig rákérdezett, hogy éppen mivel foglalkozom. Számomra ezért nagyon fontos, hogy én készíthetem el az ő mellszobrát. A zalaegerszegi fafaragó stúdiónak is rengeteget köszönhetek, ott olyan nagyszerű mesterek tanítottak bennünket, mint a zalakomári Pápai Sándor, a búcsúszentlászlói Badacsonyi Lajos vagy az akkor már Zalaegerszeg-Gógánhegyen lakó Harmat Ede. Ebben a közös munkában természetesen Soós Lajos bácsi is részt vett, vagyis én abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy a zalai pásztorfaragók nagy nemzedékének utolsó képviselőit, akik még valójában megélték a paraszti létformát, személyesen is ismerhettem.

Boa Endre a jövőbeni terveiről is szólt. Ahogy befejezi Keszei Sándorné mellszobrát, rögtön utána bele is kezdhet egy Szent Kristófot ábrázoló nagyobb műbe, amit egy osztrák megrendelő kérésére készít, a szobor azonban a Lenti-hegyre kerül.

– Ma a munkáim jelentős részét a szakrális szobrok jelentik – jelentette ki. – Az élet úgy hozta, hogy eleinte népies szobrokat, s mellette használati tárgyakat faragtam, illetve játszótereket készítettem a kollégáimmal közösen. Egy alkalommal rám lelt egy osztrák férfi, s ennek köszönhetően egyik pillanatról a másikra át kellett váltanom a szakrális szobrokra, gótikus és barokk jellegű alkotásokra, ami igencsak izgalmas kihívásnak bizonyult, hiszen az arc kidolgozása, vagy a drapéria légiességének visszaadása talán a legnehezebb feladat a faszobrászatban. Később annyira beleszerettem, hogy ma már főleg ezzel foglalkozom.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!