Kultúra

2016.08.26. 09:29

Filmkritika - Szépen csillog, de belül üres: Az új Ben-Hurt felesleges volt leforgatni

A klasszikus 1959-es Ben-Hur sosem tartozott a kedvenc filmjeim közé, de a monumentalitása és a fontossága a mozgóképek világában megkérdőjelezhetetlen.

Péter Zsombor

Hollywoodnak azonban ebbe is bele kellett tenyerelnie, hogy elkészítsék az újragondolt változatot. Őszintén, ki számított rá, hogy működőképes remake fog születni?

A történethez nem nagyon nyúltak. Judah Ben-Hur (Jack Huston) zsidó herceg, aki árulás áldozatává válik, így gályarabságra ítélik. Hatalmas viszontagságok árán új életet tud kezdeni egy afrikai szerencsejátékos oldalán, hogy aztán bosszút álljon Rómán, és fogadott testvérén, Messalán (Toby Kebbell), aki kivégeztette a családját.

Nehéz félretenni a nagynevű elődöt, és nem összehasonlításokba bocsátkozni. Elvégre minden idők egyik legnagyobb történelmi eposzáról beszélünk, amely 11 Oscar-díjat nyert, és mind a mai napig viszonyítási alap ebben a kvázi kihalt műfajban. A kérdés az volt, hogy a modernizált köntös a vizuális gyönyörön kívül képes lesz-e valami mást is adni? Nos, nem. Az új Ben-Hurt meg sem kell nézni ahhoz, hogy világossá váljon: csak egy izzadtságszagú nyári látványfilmről beszélünk.

Az 59-es film 210 perces, míg a remake 124. Effektíve egy majd 100 perccel rövidebb verziót kapunk, ami a modern igényekhez van igazítva, azaz sokkal pörgősebb, de jóval felszínesebb is. Nincs azzal probléma, ha egy történelmi film nem veszik bele a saját fennköltségébe, az viszont kifejezetten zavaró, amikor másodpercek alatt éveket ugrunk előre és fel sem tudunk ocsúdni, hogy mennyi minden történhetett ennyi idő alatt. A karakterek is egyszerűek, a jó jót cselekszik, a rossz rosszat. A narratíva szájbarágós, és valahogy tét nélkülinek érződik az egész cselekmény.

A szereplők hirtelen pálfordulásai nem indokoltak, legalábbis nem úgy, ahogy megtörténnek. A Jézus szálat is amolyan kötelező jelleggel erőltették bele, holott lélektanilag fontos szerepe van, de misztikum helyett csak egy összecsapott mellékalakot látunk, aki gyűlöli az erőszakot. A változtatásokat egy kezemen meg tudom számolni, a legnagyobb újdonsággal a befejezésben találkozunk, de ez is rosszul sül el. Az üzenet szép és becsülendő, de közhelyes és annyira csöpögősen hollywoodi, hogy elfogott az émelygés a totális happy end láttán.

A modernizált kivitelezésnek előnyei is vannak: nem fogunk unatkozni és többé-kevésbé szórakoztató is tud lenni a Ben-Hur. A látvány szép, főleg a fogatversenynél, az operatőri munka pazar. Ha magára a filmre is annyi energiát fordítottak volna, mint arra a jelenetre, elégedetten jönnénk ki a moziból.Az új Ben-Hur nem nézhetetlen, vannak erényei, a modern generáció pedig sokkal inkább fogja értékelni ezt a fajta, a mai igényekhez igazított, lebutított változatot.

Önálló filmként egy szimpla történelmi látványosság, ami szépen csillog, de belül üres, újrafeldolgozásként pedig egy hatásvadász másolat, amit a felesleges jelzővel lehet leginkább illetni. Leeshetne már Hollywoodnak, hogy klasszikusokat feldolgozni sem minőségben, sem anyagilag nem kifizetődő.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!