Fotózott, rajzolt, jegyzetelt - Göncz Ferenc 154 évvel ezelőtt született

Korán árvaságra jutott, de a helyi plébános, Polák Ferenc nagylelkű támogatása segítségével el tudta végezni iskoláit, s 1880-ban tanítói oklevelet szerzett. Kezdetben Somogyban és Baranyában oktatta a diákokat, majd 1884-ben szülőföldjére visszatérve először Nagypalinán, majd 1885-től a muraközi Tótfalu-Zrínyifalva kinevezett tanítójaként végezte munkáját.

Muraközi lakosok helyi viseletben

A szlovén és horvát többségű környezet felélesztette benne azt a mindig is meglévő késztetést, hogy alaposan megfigyelje a körülötte élők életmódját, lelkületét és szokásait. Kutatásainak megkezdéséhez további ösztönzést adott a Néptanítók Lapjában 1883-ban megjelent felhívás, amely kulcsszerepet szánt a helyi tanítóknak a hazai népesség még fellelhető néprajzi és kulturális értékeinek összegyűjtésében. Gönczi ennek hatására látott hozzá az akkori Zala megye délnyugati részén elhelyezkedő, 27 szlovének lakta falu viseletének, szokásainak, családi és társadalmi életének átfogó feltérképezéséhez. Vizsgálódásainak eredményét 1887-ben a Muraköz című lapban, később pedig könyv formájában is A Zala megyei vendek címmel publikálta, ahol az olvasók részletes képet kaphattak az ott élők ruházatáról, táplálkozásáról, ház- és lakásviszonyairól éppúgy, mint foglalkozásáról vagy a sorsdöntő családi eseményekhez kapcsolódó tradíciókról. Nálunk, e soknemzetiségű államban, kiválóan szükséges úgy a magunkbeli magyar népet, mint egyes nemzetiségeink népét is megnyerni. Hazánkban a nemzetiségek felét képezik a lakosság számának, s így magatartásuktól sok függ az állam békés fejlődését illetőleg. Ha ismerjük őket, gondolkodásmódjukat stb., könnyebben alkalmazkodunk hozzájuk, vagy alkalmaztatjuk őket magunkhoz írta fentebbi művében az akkor 26 éves fiatalember.

Figyelme ezután a muraközi horvátok felé irányult, róluk kezdte el gyűjteni hasonló módszerességgel az adatokat. Jellemző volt rá, hogy amit látott, azonnal rögzítette. Fényképezett, rajzolt, lejegyezte a falusi idős emberektől hallottakat. Mindezt rendkívüli alapossággal, mert biztos volt benne, hogy a modernizáció egyre erősbödő folyamata hamarosan eltünteti azt a világot, amelynek az utolsók egyikeként ő még szemtanúja lehetett. 1893-ra készült el a munkával, amelynek a Muraköz és népe címet adta. A közvetlen hangú írás révén megelevenedik szemünk előtt a muraközi ember külső megjelenése, fő jellemvonásai, betekinthetünk házába, hallhatjuk sokszínű költészetét, kedves dallamait, és részt vehetünk a családi élet bizonyos alkalmaihoz kötődő szokásai gyakorlásában is.

Gönczi Ferenc (1861-1948)

A könyv 1895-ben került ki a nyomdából, a szerzőt azonban ekkor már változatos életpályájának egy másik állomásán, Budapesten találjuk. Tanított, egy ideig minisztériumi előadóként dolgozott, majd egymás után több megyében is tanfelügyelői állást vállalt. De szülőföldjére mindig szívesen visszatért. Bárhová is vetette a sors, hűen őrizte zalai identitását.

Ezután gyűjtötte össze az anyagot 1914-ben Kaposvárott kiadott fő művéhez ( Göcsej s kapcsolatosan Hetés vidékének és népének összevontabb ismertetése ), amelyben a két zalai tájegység népi kultúrájának összefoglaló feldolgozására vállalkozott. Hosszú évekig minden szabadidejét az ottani falvak bejárásával töltötte, s korábbi kapcsolatait felhasználva igyekezett a leghitelesebb adatközlőkhöz eljutni. Kutatásait Zala vármegye vezetése mindvégig támogatta. A monográfia több mint 600 oldalon tárgyalja Göcsej és Hetés földrajzi környezetét, múltját, népének lelki tulajdonságait, családi, társadalmi körülményeit, gazdálkodását, a természethez fűződő viszonyát, hagyományait, nyelvjárását, az általa alkalmazott gyógymódokat stb. Megjelenése óriási szakmai sikert hozott számára. A már addig is ismert szerzőt előadások tartására kérték fel, újságírók, tudósok fordultak hozzá szakmai segítségért. Említett művein kívül az évek során még számtalan néprajzi és egyéb tárgyú cikket publikált különböző folyóiratokban, heti- és napilapokban. S mindezt tanítói pályája mellett végezte.

Szlovén pár népviseletben 1898-ból (színezett rajz)

Szólnunk kell még arról a rengeteg időről és energiáról is, amelyet az akkor még fellelhető néprajzi és népművészeti értékű tárgyak megmentésére és méltó elhelyezésére fordított. Lelkes gyűjtő- és szervezőmunkája a zalai múzeumügy egyik élharcosává tette. Támogatta az azt szintén pártoló Zalai Táj- és Népkutató Munkaközösség, valamint a Göcseji Egyesület tevékenységét, s kulcsszerepe lett a mai Göcseji Múzeum anyagát megalapozó Göcseji Gyűjtemény létrehozásában is.

1912-től Somogyban élt, Kaposvárott hunyt el 1948. november 22-én. Szerteágazó életútját és sokoldalú egyéniségét lehetetlen jelen írás keretei között teljes egészében bemutatni, de annyi talán végkövetkeztetésként levonható, hogy Gönczi Ferenc személye és munkássága az eddigieknél jóval több figyelmet és megbecsülést érdemel.