„A pult, inkább játszótér” - Gerlóczy Márton darabjának összes szerepét Ötvös András játssza

Ötvös András színművész eddigi pályáját sokan megirigyelhetik. 2007-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, Máté Gábor osztályában, ezt követően a Krétakörrel dolgozott, részt vett a KoMa társulat alapításában, majd az egri Gárdonyi Géza Színházhoz szerződött, 2011-től pedig a Katona József Színház társulatának a tagja. Mindeközben 2009-ben elnyerte a Színikritikusok díját, 2010-ben a POSZT-on, a legjobb 30 év alatti színésznek választották, illetve a Színikritikusok díját, mint a legígéretesebb pályakezdő és a Gárdonyi Géza Színház társulati díját is megkapta. Legutóbb pedig a tatabányai MOST FESZT-en a Csemegepultos naplójával nyerte el a Legjobb alakítás díját.

Egerszegen is remekül hozta az ifjú íróból csemegepultossá avanzsált Márczy Lajost, és nem kevésbé hitelesen formálta egymaga a többi szereplőt is, különböző eszközök – például húsok, felvágottak, pulóver, felmosórongy – segítségével. Régóta terveztek a darab rendezőjével, Göttinger Pállal közös produkciót, hiszen az egyetem óta jól ismerik egymást. De más előzménye is volt a monodrámának.

– A csemegepultos napolójából először egy filmet terveztek, amelynek a casting-ján részt vettem. S bár a film azóta sem látott napvilágot, mégis volt a meghallgatásnak pozitív vetülete: Gerlóczy Márton is részt vett a válogatáson, megnevettettem, elbeszélgettünk, megismerkedtünk, s ebből barátság lett. Később is mindig felemlegettük, milyen jó lenne A csemegepultos naplóját feldolgozni... Készült is belőle egy darab, amelyben megjelentek a szereplők dramatizálva, de úgy éreztük, ez nem az igazi... Majd Göttinger Pál javaslatára inkább hosszú monológgá alakítottuk át a könyvet. Így mindent Márczy Lajos szájából hallunk, s ha már egyszer ő csemegepultos, akkor a történetet azokkal a dolgokkal kelti életre, amelyek a pultban találhatók. Mindehhez szponzori segítséget nyújtott Orlai Tibor is, majd Schneider Jankó, az ország egyik legjobb bábrendezője segített a tárgy-animációban – mondja Ötvös András, hozzátéve, természetesen kortárs darabról beszélünk ebben az esetben is, hiszen 2009-ben jelent meg a kötet. S még ha egy csomó minden változott is azóta Pesten, az emberek és a piac egyéb „jelenségei", Gerlóczy Márton „emberutálata" és öniróniája máig megmaradt. S nem titkolja a színész, ez utóbbival ő is kimondottan szimpatizál.

Ötvös András hetekig járt a pesti Vásárcsarnokba, hogy hitelesen alakíthassa a figurát. Fotó: Kvártélyház

Gerlóczy Márton e művének alapját saját tapasztalatokból merítette, fél évig járt a Nagyvásárcsarnokba dolgozni, hogy megírhassa A csemegepultos naplóját. Ennek kapcsán érdeklődtünk arról is, vajon Ötvös András szintén kipróbálta-e magát kofaként.

– Filmek esetében általában elmegyek az adott helyekre, ehhez a darabhoz azonban inkább a „gyerekszobából" kellett hozni ötleteket. Nem az volt a lényeg, hogy hitelesen szeljek fel egy sonkát, hanem az, hogy például a műanyag kolbászokkal úgy játsszak, hogy megelevenedjen általa az a figura, akivel kapcsolatba kerülök. Így aztán maga a csemegepult, ahol Marci dolgozott, kevésbé volt érdekes számomra, inkább az izgatott, amit egy bábszínész ehhez hozzá tud tenni, hogy ezekből a tárgyakból hogyan lehet előhívni a szereplőket. Számomra a pult inkább egy játszótér – fogalmaz a színművész. S szavaiból arra következtethetünk, hogy alkotótársai is hasonlóképpen élvezték e játszótér életre hívását.

– Már nem is emlékszünk rá, hogy kinek melyik kellék köszönheti a funkcióját, arra viszont igen, hogy a próbák remek hangulatban teltek – jegyzi meg Ötvös András. S hogy egy monodrámát játszani miben más?

– Nehéz, de nagyon jó. Itt tényleg megtapasztalom, hogy a közönség együttműködik-e velem, vagy sem. Kíváncsiak-e rá, mit akarok nekik adni, kibontják-e a fa alatt rejlő ajándékot. A testemen érzem, miként reagálnak, felnőttek maradnak, vagy beszippantja őket a játék varázsa.