Kultúra

2016.07.18. 12:21

Gondolat-girlandok Dús Lászlóról

Zalaegerszeg - Ritka alkalom, hogy egy tárlat megrendezése arra is alkalmat kínál, hogy az élményt albumba zárva dajkálhassuk tovább.

Magyar Hajnalka

Dús László, zalaegerszegi születésű festőművész közelmúltbeli tárlata azonban magáénak tudhatja ezen érdemet. A kalandos életű, Amerikában is jelentős karriert építő földink 75. születésnapja előtt tisztelgő kiállítással egy időben látott napvilágot a város által is támogatott album, a Keresztury VMK gondozásában. A közel 200 oldalas, az alkotások világa mellett a művész műtermébe is bepillantást engedő nívós kiadvány nem a tíz perc alatt átpörgethető katalógusok sorába illeszkedik. Elmélyült vizsgálódásra bír, újabb és újabb lapozgatásra sarkallva azokat, akik valóban szeretnék felfejteni e komplex művek megszületésének miértjeit.

E folyamathoz Hajdu István műkritikus, szerkesztő esszéje, valamint Lapos László képzőművész fotókollekciója szolgál segítségül. A fotók az alkotások szinte tapintható anyagszerűsége és részletgazdagsága mellett elénk idézik az embert is. Látjuk Dúst, amint a festményei hangulatát hűen tükröző műtermében dolgozik, vagy éppen sokat látott, fürkésző tekintettel pillant az olvasóra egy készülő kép „fedezékéből".

Az albumban Lapos László fotói hozzák közel az olvasóhoz az alkotót és műveit egyaránt

A Hajdu István által jegyzett „gondolat-girlandok" Dús László pályaívét művészettörténeti és művészetfilozófia összefüggésekbe ágyazva boncolják. Számos megközelítést alkalmaz, különböző utak, okfejtések mentén mutatja be Dús képteremtő szándékának mozgatórugóit. Egyebek közt így ír: „A képek lazasága, tudatos slendriánsága mögött a véletlent és az esetlegest következetesen, építőelemként használó szándék működik (...) Szerkezetüket - a látvány szintjén is - ugyanaz a hármasság határozza meg, mint amelyik jelentésüket. A dekoratív-geometrikus betűkből álló szövegképet mértanias foltok hordozzák vagy feszülnek vele szembe (valamifajta állandóságot sugallva), az elmosódott fényképtöredékeket a rasztert is többnyire megőrző, efemer képtörmelékek közvetítik (amint a valóság, a jelen is kusza és törmelékes). Dús művei - más szempontból - a figuralitás és az absztrakció határán állnak, de már onnan, a látványelvűségen túlról tekintenek vissza vagy át, anélkül, hogy valaha is igazán közel jutottak volna a narratívitáshoz. Ennek köszönhető, hogy a téri kapcsolatok bonyolultnak és szövevényesnek hatnak, a konkrét és kvázi síkok mintha egymásba csúsznának, bár nem történik más, mint hogy a felismerhető és a csak sejthető realitás a viszonylagossággal kokettál."

Látva persze mindez egyszerűbb...

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!