Gyökerek, érzések, hidak - Látogatás a Zala György-díjjal elismert Illésné Major Juliannánál

Művészetekhez vonzódó, s alkotó családból származik Illésné Major Julianna. Bár gyermekkorában még nem érezte közel magához a festészetet, vallja: a gyökerek meghatározóak számára.

Illésné Major Julianna: Szabadlelkű embernek tartom magam, imádom a kísérletezést Fotó: Keszey Ágnes

- A genetika önmagában nem elég, az otthoni háttér, a neveltetés, a szokások a gyerekkortól kezdve meghatározóak. Édesanyám szereti a képeket, nagyon ügyes kezű, gyönyörűen köt, mindenfajta kézműves technikához ért. Már kiskorunkban megszoktuk, hogy képek vannak a falon, a testvéremmel ebben nőttünk fel. Vannak iskolai hatások, de akkor nem a képzőművészet foglalkoztatott. Később, ahogy az ember a világot járja, barátokat, ismerősöket szerez, úgy alakulgat - vallja a festőművész.

Iskolai éveiben sok minden érdekelte, tanítóképző főiskolát végzett, ettől sokszínűséget remélt és kapott is. Szeret sakkozni, a zene is meghatározó az életében, hisz a muzsika sokrétű, közösségformáló, lélekgazdagító erejében. Fontosnak tartotta, hogy minden gyermek megismerje a zenét, a közös muzsikálás örömét, ezért megalapította a vonyarcvashegyi fúvószenekart. Tanított, matematika specializációval megújította diplomáját, okleveles művelődési és művészeti menedzser képzettséget szerzett. Volt a vonyarcvashegyi iskola igazgatója, de e pozíciót nem kedvelte: távol érezte magát a gyerekektől. Kétéves időtartamra, felkérésre vállalta el a művelődési intézmény vezetését - ebből mára 25 év lett.

A természet ábrázolása egyik leginkább kedvelt témája

- Ellentétben a társadalomban érezhető tendenciákkal, melyek a kultúrát egyre inkább háttérbe szorítják, meggyőződésem, hogy nagyon sokat tudunk tenni egymásért. A programokkal hasznos szabadidőtöltést, kikapcsolódást, szórakozást biztosítunk a stresszes hétköznapokból. A szakkörökkel, tanfolyamokkal önmegvalósításra tudjuk rávezetni az embereket, hogy ismerjék fel, mennyi érték van önmagukban. Hiszem, hogy minden emberben vannak értékek, de sokszor a családi, társadalmi körülmények nem teszik lehetővé, hogy sokan felismerjék és kibontakoztathassák. A kulturális intézmény erre ad egyfajta lehetőséget. Nagyon jó példa a Balaton Art alkotóközösség. Testvérem, Major Lajos ötlete volt, hogy próbáljuk meg az alkotó embereket összehozni, bátorságot önteni beléjük, mert sok ember nem hisz magában - vallja a vonyarcvashegyi Művelődési Ház vezetője.

Az intézmény alkotótáboroknak, kiállításoknak ad otthont, nemcsak falain belül, hanem Fodor Márk jóvoltából egy másik helyszínen is, még több emberhez közelebb hozva a művészetet.

- Nagyon sok képzőművész barátom van és a barátságokat mindig igyekeztem Vonyarcvashegy javára fordítani. Több alkalommal, amikor külföldi országokba kaptam meghívást kiállításra, vittem a vonyarci művésztelep munkáit is. Amikor a Balaton Artban Takács Ferdinánd és Szencz Lívia festőművészek segítségével olyan szintre jutottak a tagok, hogy a nagyközönség számára is bemutathatóvá váltak a művek, már azokat is vittem - emlékszik vissza.

Ezek jelentették a gyökerét a már sok éve zajló Kulturális híd nevű programnak, mely Vonyarcvashegyet köti össze több európai, sőt sok jóval távolabbi országgal, művésszel.

- Nagyon nemzetközi és nagyon sokrétű ez a program. Gyerekeknek nemzetközi képzőművészeti pályázatokat hirdetünk évente a művelődési ház keretein belül, hogy valami egyedit alkossunk, mutassunk itt Vonyarcvashegyen. Például amikor a svéd királylány házasságra készült, a Királylány férjhez megy címmel gyermekrajzpályázatot írtunk ki. Göteborgban volt az eredményhirdető kiállítás, sok vonyarci gyermeknek volt ott alkotása. Az első helyezett alkotást - melyet testvértelepülésünkről, a vajdasági Erzsébetlakról készített egy kisfiú - el is küldtük a hercegi párnak nászajándékba. A Kulturális híd programban a felnőtteknek kiállítások, művésztelepek kínálkoznak. Két, nagyon népszerű képzőművészeti versenyünk is van, az egyik a Balaton Szalon. Több tucatnyi ország alkotói küldik be felhívásunkra kis formátumú műveiket. A másik a VoVa MiniArt, a miniatúrák két évente megrendezésre kerülő versenye. Ezek nagyon sok munkával járnak, máshol tíz-tizenöt fős stáb szervez ilyeneket. Mi a művelődési házban hárman végezzük. Ez annyira újszerű volt, hogy Törökországban, a konyai egyetemen előadást is tarthattam róla, s ők is elkezdtek versenyt szervezni - mesél a határokon átívelő kulturális kapcsolatról.

Nem teszi le a voksát egyetlen technika mellé sem, de azért van kedvence, mégpedig a mikromozaik

Illésné Major Julianna munkásságát több nemzetközi elismeréssel jutalmazták, s a Zala megyei Közgyűlés által idén alapított Zala György-díjat is megkapta a nemzetközi művésztelepek szervezésében és a kulturális értékek gyarapításában, valamint a közösségi kapcsolatok erősítéséért végzett munkájáért. De nemcsak szervez, kapcsolatokat épít, hanem ő maga is alkot.

- Amikor valamit festek, abban az is benne van, hogy remélem, másoknak tetszeni fog, s jó érzéssel nézik. Szabadlelkű embernek tartom magam, akit sem téma, sem képzőművészeti technikák nem korlátoznak. Imádom a kísérletezést, nem tudom azt mondani, hogy valamilyen stílusirányzathoz tartozom. Amikor festek, mindig meghatározó a motiváció, hogy miért állok neki a képnek, milyen a kedvem és melyik technikához van kedvem, vagy melyiket érzem leginkább alkalmasnak a pillanatnyi érzelmeim, gondolataim kifejezésére. Ez nem klasszikus festői vonás, és nem is hiszem, hogy valamikor egyetlen technika mellé leteszem a voksomat. Azért vannak kedvencek, az egyik például a mikromozaik, az anyagok közül pedig az akril és az aranyfüstlemezek alkalmazása - vall festészetéről Illésné Major Julianna.

A festőművész kedveli a földszíneket, a rozsdás, barnás, vöröses árnyalatokat. S annak ellenére, hogy elvarázsolja a zöld természet látványa, e színt nem szívesen festi képeire, mindig árnyalja. A természet ábrázolása viszont kedvenc témája. Szereti a realisztikus képeket, de nem törekszik fotószerű művek alkotására.

- A festészet egyfajta kifejezési forma, de mellette sok sok más, kézügyességet igénylő technikával foglalkozom. Szeretem a kreatív dolgokat. A festészet számomra azt is jelenti, hogy biztonságban érzem magam a családommal. Amikor festek, nyugalom uralkodik és minden rendben van. Jelenti a reményt, hogy Márton fiam is ecsetet fog egyszer, mert a tehetsége adott hozzá, ám a zene irányába fordult az érdeklődése. A festészet jelenti a gyermekkoromat, a szüleimet, azt a jó érzést, hogy hálás lehetek azért, amit kaptam, hogy magamat adhatom a vászonra. Szeretném, ha a képeim békét, megértést sugároznának, meghitt beszélgetésre ösztönöznének embereket. Szeretném, ha kapcsolatot teremtenének emberek között, ha sikerülne hozzájárulni különböző előítéletek lerombolásához. Csupa olyan dolgot adnának, melyek a világot széppé teszik...