Ha nincs nyelv, nincs jövő sem

Ezt dr. Rácz Erika, a murakeresztúri általános iskola matematika-horvát-testnevelés-pedagógia szakos tanára mondta, akinek nemrég Nemzetiségekért Díjat adományozott Orbán Viktor miniszterelnök. A hivatalos indoklás szerint a tanárnő a Mura menti kaj-horvát nyelvjárás és identitás kutatásával, valamint a horvát nemzetiségi identitás fennmaradásáért végzett több évtizedes, áldozatos munkásságával érdemelte ki az elismerést – idén egyedüliként a hazai horvátság köréből.

– Természetesen, örülök a díjnak, nyilván, a munka elismerése, de itt nem csak rólam van szó, hanem a zalai horvát népcsoport munkájáról is – válaszolta kérdésünkre dr. Rácz Erika. – Ugyanis nélkülük biztosan nem kaphattam volna meg ezt a díjat, hiszen velük együtt és értük dolgoztam az elmúlt évtizedekben. Hogy ebből a mélyreható és sokrétű munkából mit emelnék ki?  – Mindenképpen a Mura-menti kaj-horvát nyelvjárás elemzését, a szókincs összegyűjtését, hiszen tudjuk jól: nyelvében él a nemzet, s ha a nyelvünk elveszik, akkor már nem lesz elég a megmaradáshoz az, hogy énekelni és táncolni tudunk – folytatta a pedagógus. – Ezért mindent el kell követnünk, hogy megtartsuk az anyanyelvünk.

Fotó: Croatica Médiaközpont/Hrvatski glasnik

Dr. Rácz Erika rámutatott: ez nem is olyan egyszerű, aminek számos oka van.

– A kaj nyelvjárás nem azonos a horvát irodalmi nyelvvel – mondta a szakember, aki doktori disszertációjában a dialektus nyelvtanát tárta fel. – Az iskolában viszont az irodalmi nyelvet tanítjuk és nyelvvizsgán is azt kérik. Dialektusunk teljesen megegyezik Muraköz megyéével, a tájegység pedig a horvátországi megye szerves része volt egészen Trianonig. Akkor azonban nem csak a két tájegységet vágták el egymástól, a horvát anyanyelvű népességet is. Így maradtunk mi meg itt önmagában létező, úgynevezett szigetnyelvként. Azt szeretnénk, ha dialektusunk még tovább megmaradhatna, hiába nem olyan, mint az irodalmi horvát – nekünk mégis a legszebb, mert az anyanyelvünk. Továbbá: a többségi társadalom tagjai kicsúfolták az iskolákban a horvátul beszélő gyerekeket. Ezért utóbbiak csak rejtőzködve és halkan, egymás között használhatták anyanyelvüket, másként hamar megkapták a bélyeget: „krabótok”. Így lassan, de biztosan áttértek a magyar nyelvre.

A tanárnő már 41. éve tanít a murakeresztúri iskolában.

– Soha nem fordult meg a fejemben, hogy elmenjek innét – jelentette ki. – Ez az én igazi közegem. Az itt élő emberek nélkül biztosan nem az lennék, aki vagyok, szükségem van rájuk – titkon azt remélem, hogy nekik is rám