Kultúra

2017.06.17. 08:15

Hajdanán, Szent Iván havában...

Nagykanizsa - Véd a dögtől és a ködtől. Jobb lesz a termés, nem veri el a jég. "Kezem-lábam ki ne törjön, minden csontom összeforrjon". "Tyüzit megrakájuk, négyszögre rakájuk". E, fülnek ma már idegennek tűnő mondások és mondókák nem a népi tréfa "mémjei". Mindegyik a nyár legrejtelmesebb éjszakájához, (egyben) leghosszabb nappalához, avagy Szent Iván napjához kötődik.

Szabó Zsófia

Vesta-istennő vagy Ianus-isten havának is szokták nevezni a régmúltban júniust, ám a legközismertebb a Szent Iván hava elnevezés. A már említett, hó végi nyári napforduló (Iván) napján túl ez az időszak több "ünnepben" is bővelkedik, amik némelyike közismert, s amelyekhez ma már felújított, "újraélesztett" hagyomány kapcsolódik. Ezt mondta Gyanó Szilvia, a Balatoni Múzeum néprajzkutatója, aki a júniusi "jeles" napokról mesélt érdekességeket.

- Pünkösd után a júniusi jeles napok sorozata Medárddal kezdődik - A mondást a mai napig sokan ismerik: ha ekkor esik az eső, akkor negyven napig el sem áll. Szerencsére idén nem volt égi áldás aznap, a szőlősgazdák is reménykedhetnek. A legenda szerint nem kell rossz termésre számítaniuk - mosolygott Gyanó Szilvia.

- A június tizenharmadikai Szent Antal, az állatok védőszentjének napja pedig az istállószentelésekről, az orbánc ráolvasással való gyógyításáról, az asszonyok számára lisztbe nyúlás tilalmáról szólt - folytatta. - Ez utóbbit azért nem szabadott megtenni, mert abban hittek a népek, kelések nőnek a kézen. Soron következő, ámbár vallási ünnep, éppen az előttünk álló vasárnapon lévő úrnapja, az oltáriszentség ünnepe. A mai napig több helyütt, a templomok környékén körmeneteket tartanak, amikor több állomáson viszik körbe az oltáriszentséget. Megállnak a hívek az általuk épített sátraknál a szent jelképpel. Ezekben a sátrakban lombok, növények is vannak. Sokan ezekből haza is vittek magukkal a körmenet befejeztével, hogy otthonukat ezek révén védjék meg a tűztől, a villámlástól. A rózsasziromnak, amit az oltáriszentség elé szórtak, szintén különös jelentőséget tulajdonítottak - összegezte a néprajzkutató, majd áttért a legközismertebb jeles eseményekre.

- Szent Iván napja és az e körüli időszak egyaránt misztikusnak számított. Az Iván éjszakájához tartozó tűzugrásnak egészség- és szerelemvarázsló jelentőséget tulajdonítottak. Ezen az éjen, hajdanán, összeénekelték a párra váró fiatalokat is a falvakban: így boronálták össze őket. Azonban a mulatságokon, bohémkodásokon túl az egyik legnagyobb mezőgazdasági munka, a búza betakarítása lengett be mindent. Göcsejben már Szent Vid hóközepi napján elkezdtek aratni, legtöbb helyütt viszont Péter-Pálra maradt mindez. Úgy tartották, akkor kell aratni, amikor a búza töve megszakad. Régen még kézi szerszámokkal végezték, utána pedig kombájnokkal. Sokan azt hiszik, mindez nagy mulatozás volt. Igaz ugyan, hogy sok falubeli, rokon közösen dolgozott ilyenkor. Fontos és meghatározó munkáról volt szó. Régen ilyenkor a törvénylátás is szünetelt: a rabokat kibocsátották, hogy kenyeret szerezhessenek maguknak télire - nevetett Gyanó Szilvia. Hozzátette: ami mindezekből a szokásokból mára megmaradt, azok az aratóünnepek és fesztiválok. Ezek immár modern rendezvények, ám életben tartják a régi hagyományokat.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!