Halálközeli élmények - A klinikai halál állapotából visszatértek tapasztalatai

A klinikai halál állapotából visszatértek körülbelül 25-30 százaléka számol be ilyen élményekről, a jelenséget azonban általában a mai napig tabuként kezeljük. Ezért is vállalkozott arra R. Kárpáti Péter színművész, hogy dokumentumfilmsorozattal igyekszik a témát a lehető legalaposabban körüljárni.

Az Élet az élet után című többrészes ismeretterjesztő sorozatban nem csupán a klinikai halál állapotából visszatért átélők beszélnek különös élményeikről, hanem olyan országosan ismert és elismert tudósok és gondolkodók is megszólalnak, mint Jókai Anna író, dr. Papp Lajos szívsebész professzor, Réz András esztéta vagy Vitray Tamás és Vágó István televíziós személyiségek.

– Én nem az a klasszikus nagy komédiás alkat vagyok, aki csak a deszkáért él, sokkal szélesebb érdeklődésű embernek tartom magam – mondta lapunknak. – Bár nagyon szeretem a szórakoztatást, ahogy drámai, úgy vígjátéki szinten is, de mindig kerestem a lehetőségét annak, hogy olyan területekre is ellátogassak, melyek a színészeten túl is érdekeltek. Ilyen a halálközeli élmények jelenségköre, amiről csak nagyon keveset tudunk, s még kevesebbet merünk róla beszélni. Pedig valljuk be, előbb-utóbb mindannyian ott leszünk majd a kapujában, és egyáltalán nem mindegy, tudjuk-e új ismeretek segítségével árnyalni azokat az esetleges szorongásokat, amelyek a saját valamikor elképzelt halálunkat övezik.

R. Kárpáti Pétert egy ifjúkori olvasmánya sarkallta arra, hogy ezzel a témával foglalkozzon. Mindössze 17 éves volt, amikor kézbe vette a téma egyik legnagyobb szakértőjének tartott Raymond Moody könyvét. Az abban olvasottak már akkor komoly hatással voltak rá, ám elfoglaltságai miatt csak most adódott lehetősége ifjúkori terve megvalósítására, a halálközeli élményekkel kapcsolatos ismeretek összegzésére.

– Már ifjúkoromban is furcsállottam, hogy ennek a különös, s egyelőre tudományosan meg nem magyarázott jelenségnek vajon miért érhetőek el olyan nehezen a hivatalos artikulációi – magyarázta. – A kérdéskör nem személyes okok miatt izgatott, mert sem nekem, sem pedig családtagjaim közül bárki másnak nem volt ilyen élménye, ám mégis foglalkoztatott a kérdés. Talán azért is, mert nagyságrendekkel több embert érint, mint a legtöbben gondolnánk.

A halálközeli élmények témakörét R. Kárpáti Péter véleménye szerint a nyugati társadalmak azért kezelik tabuként, mert ezekben az orvostudomány elsősorban a fizikai gyógyítással foglalkozik. Ezzel szemben a keleti orvoslás párhuzamosan, parallel kezeli a fizikai és mentális problémákat.

– A fogyasztói típusú, vagyis nyugati társadalmakban egyelőre nincs is apparátus arra, hogy klinikai halált átélt emberek élményeiről leiratokat készítsen – folytatta a színész. – Még a kórházakban sem, pedig az előfordulásuk gyakorisága miatt ott lenne a legtöbb lehetőség az ilyen eseteket jobban megvizsgálni. R.Kárpáti Péter kiemelte: a halálközeli élményekkel kapcsolatosan sokáig tartotta magát az a nézet, miszerint azt az agy oxigénhiányos állapota váltja ki. Ennek mondanak ellent azok az élménybeszámolók, amelyek visszaigazolható történeteket írnak le. Például azé a betegé, akinek műtétje közben leállt a keringése, tehát a klinikai halál állapotába került, majd újraélesztését követően meg tudta mondani a műtőlámpa tetejére ragasztott leltári számot. Ezek olyan jelenségek, amelyekre a természettudomány nem tud választ adni.

– Nagyon sok a nyitott kérdés – tette hozzá a rendező. – A tudomány nem tudja a választ arra, hogy egyes embereknek miért van halálközeli élményük, másoknak pedig miért nincs. Egy átfogó felmérés szerint a klinikai halál állapotából visszatért személyek körülbelül kétharmada semmiről sem tud beszámolni. Ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy nekik nincsenek is élményeik, a legújabb kutatások azt mutatják, hogy helyenként azoknak is van tapasztalatuk, akik arra tudatosan nem emlékeznek. Valami megmagyarázhatatlan ok miatt náluk a tudatalattiban tárolódnak el ezek az élmények. A modern orvostudomány azonban már arra is képes, hogy regresszióval, tehát egy speciális orvosi technikával előhozza ezeket a klinikai halál állapotában megtapasztalt, de nem tudatosult élményelemeket.

R. Kárpáti Péter kérésünkre a hittel kapcsolatos tapasztalatokról is beszélt. Kiemelte: az amerikai eredetű dokumentumfilmek közös jellemzője, hogy az átélők ott kivétel nélkül Jézussal való találkozásokról beszélnek, ugyanakkor a Magyarországon átélőknek mintegy nyolcvan százaléka nem azonosítja Jézussal a fényjelenséget. Még a hívők többsége sem számol be ilyen jelenségről. Az idő provizórikussá válása – vagyis a hirtelen lelassulása vagy felgyorsulása, általában mindig megelőzi a fényjelenség észlelését, a fénylénnyel való találkozás élményét.