Hja, a szarvasnak könnyű! Még egyszer Enyedi Ildikó Arany Medve-díjas alkotásáról

Csodaszép, sokéves fenyves ágai lengedeznek lágyan az enyhe légben, közeli képen. Elkopott, szürke utcák, sivár folyosókon leselejtezett bútorok a váltóképek. Elhanyagolt, kopár betonárkádok között melósok fújják a füstöt. A nap egy keskeny pászmán azért befut. A nagyfőnökök irodái se kifinomult enteriőrök. A személyes terek jól illenek tulajdonosaikhoz: az egyik szögletes, racionális, steril, a másik valamikori bensőségessége már megkopott, "jó lesz az már úgy, ahogyan van" érzést tükröz. Két csodálatos állat az erdőben, két átlagtól eltérő ember az üzemi étkezőben. S közben marhák a sötét, természetüktől idegen, szűk istállóban, ahonnét gyanútlanul, ártatlan szemekkel, békésen kérődzve vonulnak az elektromos tagló alá, s válnak rövid percek múlva első-, esetleg másodosztályú húsáruvá, ha túl jó mérőeszköz nélkül is az újdonsült élelmiszermérnök szemmértéke. Márpedig ezé a nőé igen jó. Kiömlő marhavér a padlón, slaggal veretik le, verőérből hosszanti vágáson át vízbe pulzáló emberi vér, festőien gomolyogva, aztán szerencsés - deus ex machina - telefon nyomán törölközővel, gézzel elállítva.

Nehéz érzékeltetni mindazon síkokat, színeket, témákat, melyeket Enyedi Ildikó megcsillant, feldob, vagy kifejt filmjében.

Átderengő sorsok. A való élet helyett álmukban szarvasként találkoznak. A film főszerepeiben Borbély Alexandra és Morcsányi Géza, utóbbi amatőr, eredetileg író, könyvkiadó

Tulajdonképpen egy mesefilm, vagy inkább a fantasztikum kategóriájába sorolható? Mindegy is, mert aki el tudja engedni a rációt, és hagyja sodortatni magát a film ritmusával, képeivel, az fokozódó izgalmat, feszültséget, együtt rezgést fog érezni a főszereplőkkel, s megbocsátó elfogadást a sok jó, gyarlóságainkat megmutató, epizódszerepben játszó színész játéka láttán. Életfilm ez, szeretetteli, finom, élvezetet okozó.

A fél karjára béna, korosodó gazdasági igazgató (Endre - Morcsányi Géza) belenyugodott már magányos élete fakuló lehetőségeibe. Lányát, aki felnőtt, csak akkor látja, ha az épp pénzzavarral küzd, alkalmi szeretőjével tárgyszerű a viszony, disztingvált arcszeszbe invesztálni kár lenne. Feltűnik a színen egy csodabogár nő (Mária - Borbély Alexandra), rezzenéstelen arccal, tiszta tekintettel, vízszínekbe öltözött jellegtelen ruhákban, szőkén és megközelíthetetlenül. A nőről minden társas próbálkozás lepattan: ebéd közbeni fecsegés, a titkárnő kávémeghívása, a melósnők, vagy az üzem bikája szerepére törő új fiú, Sanyi (Nagy Ervin) kezdeményezései. Egyedül az alkoholista takarítónő (Békés Itala) talál rajta fogást. Egyszerűen nekiszegezi a kérdést: "Palit akar fogni, doktornő?" - s mindjárt be is mutatja az igenlő válasz után, hogy kell azt csinálni. Hiába keresi azonban fel ez az áttetsző nő gyermekkori terapeutáját, ő sem tudja a varázsszót, amivel feloldhatná extrém magas intelligenciával rendelkező páciense autisztikus karakteréből fakadó életidegenségét.

Forgatókönyvírói bravúr, ahogy Enyedi Ildikó megtalálta a lehetőségét annak, hogy közös nevezőre hozza Mária és Endre történetét, anélkül, hogy azt túl kimódolttá tenné. A fantasztikum persze benne marad - a közös álom - de az, ahogy kiderül, már nagyon is racionális és valóságos.

A férfi főszereplő amatőr (valóságban a karja ép), a női sem nagyon ismert - az egyik jobb, mint a másik.

A filmben van humor, kis krimi, vágóhídi amorózó és klimaxos férj (Jenő - Schneider Zoltán), üldöztetési téves eszmébe kergetett, túlterhelt szexepiles pszichológus (Tenki Réka), az élet valóságától megroggyant, végletekig leegyszerűsített eszközökkel dolgozó terapeuta (Jordán Tamás), bélszínnel korrumpálható, fanyar bölcsességű nyomozó (Mácsai Pál), de mindezek a szálak épp csak felvillannak - mint fűszer az ételen - de nem viszik el a lényegről az érdeklődést. Az megmarad a két páron: a két emberin és a két animálison. Endre és Mária, ha nehezen is, de egymásra találnak. A szarvasszereplők neve Picur és Góliát. De hogy érte el az operatőr (Herbai Máté), hogy ne csak távoli képeket csinálhasson e két nemes állatról, hanem lefilmezhesse még a hóból elrugaszkodó szarvaspatát is közeliben?

A rendező azt nyilatkozta egy helyütt, hogy a forgatókönyvéhez az ihletet Nemes Nagy Ágnes versének egy sora adta. A nézőkre vár a megfejtés: melyik az a sor?

Az idén bemutatott magyar filmdráma elnyerte a 2017-es Berlini Nemzetközi Filmfesztivál fődíját, az Arany Medvét, emellett a FIPRESCI-díjat és az ökumenikus zsűri díját is.

Remélem nevezik a következő Oscarra. Legjobb epizodistára, aki legyen Békés Itala.