India magyar lelket bűvölt - Beszélgetés Bethlenfalvy Géza orientalista professzorral

Szülővárosában, Nagykanizsán pedig létrejöhetett az állandó Brunner-gyűjtemény, melynek alkotásaiból készült időszaki tárlatokat egyre többen látogatják határon innen és túlról. Bethlenfalvy professzor visszaemlékezésében felidézi azt az időszakot is, amikor az 1956-os forradalom híre Indiába is eljutott.

- Amikor először jártam Indiában, említették, hogy van ott egy jól ismert magyar festőművész. Elmentem hozzá. Nem értettem, hogy a magyar ismerősök miért nem említették. Kiderült, Erzsébet ki volt tiltva a magyar követségről, mert fennhangon hirdette az 1956-os forradalom dicsőségét. Indiában egyébként is nagy érdeklődéssel kísérték az 1956-os magyarországi eseményeket. Elsősorban Dzsawaharlal Nehru és családja foglalkozott Magyarországgal, mert unokaöccsének, B.K. Nehrunak magyar felesége volt.

Bethlenfalvy Géza orientalista

A Brunner hölgyek már Tagore udvarában összebarátkoztak Indira Gandhival, akinek Erzsébet elmesélte, mi történt Budapesten. Indiában a rádió és újságok részletesen beszámoltak a magyarországi eseményekről. Erzsike - mint jó magyar - természetesen a forradalom oldaláról szemlélte a dolgot, és - különösen az orosz támadás után - nem a magyar hivatalos álláspont szerint ítélte meg a helyzetet. Mindez oda vezetett, hogy nem mehetett a magyar követségre, mert szidta a Kádár-kormányt és az oroszokat.

Eltelt másfél évtized. A professzor rábeszélte az akkor létrejött magyar kulturális intézet vezetőjét, rendezzen Brunner-kiállítást, hiszen Erzsébetet mindenki ismeri, ő a magyar festészetnagyszerű személyisége. A tárlathoz a nagykövet is hozzájárult.

- Amikor a Magyar Intézet igazgatója lettem, lakásom közel volt Erzsike otthonához. Azokban az években gyakran átmentem hozzá, ami azért is hasznos volt, mert sok érdekes emberrel meg lehetett ismerkedni, akik szintén szívesen időztek nála.

- Erzsébet közeli barátságot ápolt a dalai lámával, Delhiben tartott előadásait meghallgatta. Amikor a dalai láma észrevette, angolul így szólt hozzá: My old friend! Amikor Erzsike már közel volt a halálhoz, elmentem a dalai lámához elmondtam, ha még élve látni akarja, jöjjön. Néhány napon belül el is jött, egy órát ott üldögélt Erzsikével. Én is ott üldögéltem.

- Izgalmas kihívás lehetett előkészíteni a gyűjtemény azon részét, amelyet a festőművész szülővárosának kívánt adományozni.

- A Brunnerek emlékét Indiában elsősorban az a múzeum (az Indira Gandhi National Centre for the Arts) ápolja, amelyik az Erzsébetnél őrzött anyag egyik felét, az Indiának szánt alkotásokat kapta, a másik felét pedig szülővárosa, Nagykanizsa. Ő maga választotta ki, melyik alkotás hova kerüljön. Persze igyekeztünk a válogatásnál a két országot jelképező szobákban a hasonló képekből egyet ide, egyet oda rakni. Az Indiában maradt képek egy nem túl nagy része állandóan ki van állítva a múzeumban, a többit őrzik és időnként nagy kiállítást építenek belőlük.

Brunner Erzsébet a dalai lámáról készült festménye mellett áll 1959-ben

- Köztudott, hogy amikor anya és lánya Rabindranáth Tagore meghívására Indiába érkezett, az 1930-as években Sántinikétan-ba mentek és összebarátkoztak a szintén ott tanuló Indira Gandhival.

- Ez egész életre szóló barátság volt. Jómagam Erzsikével együtt látogattam el Indira Gandhihoz a minden hét egyik napján nyitott kertjébe. Ez a barátság ösztönözte az indiai kormányfőt, hogy amikor Magyarországra látogatott, négy Brunner képet hozzon állami ajándékként Budapestre. Idehaza akkor még nem ismerték a nagy festőművésznőt, kutatás után találtak rá a nagykanizsai előzményekre. Amikor Indira Gandhi elhozta a képeket, Erzsike maga is hazautazott Nagykanizsára. Ekkor magas kitüntetést is kapott a magyar kormánytól (1994-ben a dél-zalai város díszpolgára is lett - a szerk.).

- Milyen tudományos munkát végzett az elmúlt évtizedekben?

- Magyar kutatókról - főleg Kőrösi Csomáról - és más indológusokról, mongolistákról és tibetistákról (Amrita Sher-Gil, Stein Aurél, Szerb János, Nagy Zoltán) írtam, de legjelentősebb köteteim a buddhista szent könyvekről (Kánon és Kandzsur) szólnak. Két nagy könyvem a mongóliai Kandzsur kiadást írja le: az egyik a nyomtatott (A Catalogue of the Urga Kanjur, itt az Urga szó Mongólia fővárosának a régi neve), a másik egy kézzel írott Kandzsur katalógusa. Mindemellett számos művészeti témájú könyveket is írtam, legutóbb 2010-ben Sárközi Alice-vel dolgoztuk ki „A Tibeto-Mongolian Picture-Book of Hell” kötetünket, végül meg kell említenem egy tanulmányom hosszú, de sokatmondó címét: „Félelmetes és védő istenségek, égben, légben, földön, hegyben, vízben élő, ártó és segítséget nyújtó démonok, szellemek, kísértetek, ördögök és boszorkák Tibetben, Mongóliában”.