Ismerkedés Lóránt József három falut bemutató helytörténeti kötetével

A korábban közfeladatokat ellátó kutató több évet fektetett a települések múltjának felderítésébe, hogy a ma itt élőkkel vagy innen elszármattakkal megoszthassa ismereteit. A kötet előszavában lelünk rá egy, a gyűjtőmunkát inspiráló indítékot illusztráló versre: ..."Minden évben, tavasz érkeztével, / Újra elfog a vágy és repülnék a széllel!..." E sorok szerzője ma Svájcban él, a korábban ezekben a falvakban szolgálatot teljesítő körzeti orvos lánya, Csíkász Katalin.

A rendkívül igényes kivitelű, képekkel illusztrált könyv első fejezeteiben a táj földrajzi elhelyezkedését ismerheti meg az olvasó, de az őstörténetet is felvillantja Lóránt József, a továbbiakban pedig elfelejtett puszták, falurészek múltja elevenedik meg. Zalaszentlászló története a harmadik fejezetben szerepel, amelyből kiderül, az első írásos emlék 1333-ból való, hogy aztán - a jobbágyterhek ellenére - a Széchenyiek birtokaként élje gazdaságtörténete egyik fénykorát.

Különleges szerkezetű szálló Gyülevészen

Gyülevész múltja kapcsán a levéltári források alapján a Hosszútóti és a Schmideg családdal találkozhatunk a kötet soraiban, míg Sénye esetében a zsákfalu világtól elzárt szépségeire hívja fel a figyelmet.

A három település második világháború alatti éveiből a szerző kiemeli a Zalaszentgróton felállított, a környékbeli zsidókat összegyűjtő gettót, amelyben 591 főt deportáltak. A könyvben a doni katasztrófából 1942-ben szerencsésen megszabadult gyülevészi Mikolás József története is megjelenik, jelezve, az összeírások, számadatok, mezőgazdasági-társadalmi-politikai tények mögött mindig érző, küszködő emberek állnak.

Kép a könyvben Sági Ferenc zalaszentlászlói kovácsmesterről

Keserű, mégis groteszk és derűs oldalakon sorjáznak az ötvenes évek eseményei, tanulságos a téeszesítés, a disszidálás felidézése.

Hangsúlyos témakör az alapfokú oktatás áttekintése ebben a helytörténeti forrásmunkában. A helybéliek számára bizonyára kedves élményeket idéznek a mellékelt fotók, amelyek iskolai osztályokat mutatnak, igaz, pontos adatolás nélkül. (A tanárok névsora azonban később biztosan felbecsülhetetlen értéket képvisel majd.)

Lóránt József a kötettel

A hitélet terepén és a XVIII. században járunk, amikor a plébánia történetéhez érünk a kilencedik fejezetben, szintén pontos plébánosi névsorral. Lóránt József a hivatalos szervezetekről, a közigazgatásról, a jegyzőségekről, tanácsokról sem feledkezik meg.

Itt is közreadja az elérhető tisztségviselői névsorokat. Az önkéntes egyesületek története mellett a pártok ötvenes évekbeli jelenléte is megvillan a szóban forgó könyvben, ahogy a kulturális és sportélet is. Mindebből kiderül, a három település évszázadok óta ezer szállal kötődik egymáshoz.

A megszépülő múltba visszarévedő attitűd jelképe a szerzőhöz közel álló költő, Lóránt Zsolt Esti séta című verse, amelyet a kötet zárófejezeteibe szerkesztettek.

A honismeretben elmélyült szerző végül jelzi, a dokumentumok, források felhasználása mellett számos idős embert is felkeresett azzal a céllal, hogy megőrizze az élő visszaemlékezések varázsát, még akkor is, ha néha csak nagyon óvatosan lehet támaszkodni rájuk.