Kalotaszegivel a Szigeten - Beszélgetés Pál István Szalonna népzenésszel az őszinte muzsikálásról

2017. június 14., 09:00 szerző: Matyovszky Márta
komment
ZALAEGERSZEG - A Kárpát-medencei népzene 2017. rendezvénysorozat zalaegerszegi hangversenyén néhány hete találkozhattunk Pál István Szalonna és bandájával.
hirdetes_kapcsolo: 1
data['nincs_banner']: 0
G->reklam_mentes: 0

Ahogy felállt Pál István Szalonna és bandája a pódiumra, s felhangoztak az első hangok a prímás hegedűjén, azt kellett gondolnunk, a Szalonna banda a ritmus, dallam, érzelem, virtuozitás és elegancia utánozhatatlan harmóniája.

Csapzottan áll a prímás az interjúra készen, jóformán az utolsó ráadáshangokat követő percekben.

- Zavarja-e a Szalonnázás?

- Nem - neveti el magát - ma reggel is úgy jöttem el otthonról, hogy egy csík szalonna és indulhat a nap.


Pál István Szalonna és bandája a zalaegerszegi koncertszínpadon, balról a harmadik Pál István 	Fotó: A szerző

- Fantasztikus a repertoárjuk, briliáns a csapat. Hogy sikerült így összeállniuk?

- Egyszer csak azt vettük észre, hogy mi igen-igen szeretünk együtt muzsikálni. A szabadidőnkben is szeretünk együtt lenni. Egy szempillantásból is érezzük, hogyan kell lüktetnie a zenének, és azt hiszem, a közönség is pontosan érzi, őszinte muzsikálásról van szó, a szívünket, lelkünket hozzátesszük.

- Nem bizarr, hogy önök húzzák a színpadon, a közönség meg csak ül?

- De, de! Örülünk annak, ha olyan körülmények között muzsikálunk, hogy a koncert után táncház is van. Az emberek pont a koncert végére elérik azt a hőfokot, hogy nagy mulatozásba csaphat át az este. De itt azért mégis csak egy templomban vagyunk, ez nem lett volna most idevaló.

- A műsoruk óhatatlanul oktat is. Tudatosan, és ismeretterjesztő jelleggel (is) zenélnek.

- Ezt mindig is fontosnak tartottam. Pedagóguscsaládba születtem - zenepedagógusok a szüleim -, és akár Kárpátalján, vagy bárhol másutt, ahova az élet sodort bennünket, többet akartunk adni annál, mint hogy elmuzsikáltunk, összepakoltunk és hazamentünk. Fontos, hogy néhány szót szóljunk arról, honnan táplálkozik a zenénk, kik voltak, akik ezzel foglalkoztak. Az emberekben ez a zene révén megmarad. Meghallják valahol a dallamot és eszükbe jut az a két mondat, amit mondtam. Nem akarom az emberekre rátukmálni az ötleteimet, de minden koncerten mondok valami új információt, amit fontosnak tartok. Nagyon sok jót kaptam életemben, és ezt próbálom is továbbadni.

Ahogy a muzsikus feláll a színpadra, és ráteszi a vonót a húrokra, már mosolyog is, keresi zenésztársai szemét. Jókedvűen indította el ezt a hangversenyt is, de tudta fokozni a hangulatot, a viharos sikerig.

- Amikor muzsikálok, nem tudok elfáradni. Aztán amikor befejezem a muzsikálást, szinte összeesek. Teljes az összehullás a buszban, de amikor muzsikálok és ott vannak az emberek, nincs fáradtság.

- Az angol királyi család előtt mely alkalomból zenéltek?

- Háromszor jártunk ott. Az első alkalom az egy '56-os emlékünnepség volt, amin a Jeremy Irons szavalta Máraitól a Mennyből az angyalt, Sebestyén Márti énekelt, mi muzsikáltunk. A második alkalom Camilla 60. születésnapja volt, harmadszorra pedig Károly herceg 60. születésnapján léptünk fel.

- Hány évvel előbb kell, hogy hívják magukat? Vagy ugranak az utolsó pillanatban?

- Nem, nem mondanék le mondjuk egy szatmárcsekei koncertet azért, mert hirtelen Angliába kéne mennünk. Elmennénk a hatvanegyedik születésnapra. Természetesen megtisztelő a meghívás, de nekünk ugyanolyan fontos, hogy itthon játsszunk.

A zalaegerszegi koncert egyik befejező momentumaként a közönséget kérték, énekelje velük a Székely fonóból is ismert "A csitári hegyek alatt.." kezdetű népdalt. A zenekar aztán lassan elhallgatott, és csak a közönség énekelte a dalt.

- Ha nem idősebb korosztály ül itt, hanem fiatalok, mit gondol, énekeltek volna?

- Sokszor az az érzésem, burokban élek, mert a koncertjeinken nyilván azokkal találkozunk, akik ezt a zenét szeretik. Egyre többet játszunk azonban olyan fesztiválokon, ahová a modernebb zene hívei látogatnak. Legutóbb az Androméda koncert előtt elkezdtünk játszani, és 80 pár fiatal felállt kalotaszegit táncolni a Szigeten. Azt mondtam, van remény! Ez a fiatal társaság magyarul énekel, s lehet, hogy utána rockerkednek, miért ne tennék. De úgy megdobbant a szívem azt látva, hogy az egész ország területéről összegyűlt fiatalok felkérték egymás párjait és magyar táncot jártak!

- Kedvenc nóta?

- Minden tájegységből van kedvencem. A kedvenc nóta lelkiállapottól is függ. Például nagyon szeretem az erdélyi, gyönyörű hajnalit: "„A fiastyúk, a fiastyúk magasan száll az égen" "De magyarnótában is van kedvencem, amit a nagyszüleimtől hallottam először, a Kék nefelejcs, kék nefelejcs"

- Van adomája a Szalonnaságról?

- Amikor először a Magyar Állami Népi Együttes színpadára felengedtek volna, nem voltam még ott állásban. Hátul az ügyelő azt mondta, mikor megjelentem, ide bárki nem jöhet föl muzsikálni, elküldött. Mondták neki másnap, nekem játszanom kellett volna, miért küldött el? Azt mondja nekem: Figyelj csak, Disznósajt, te voltál itt tegnap? Disznósajtként indult az Állami Népi Együttesben a karrierem, ahol másfél hónapja művészeti vezető vagyok. Végigjártam a ranglétrát.

Matyovszky Márta

2017. június 14., 09:00 szerző: Matyovszky Márta

Hozzászólások

Részletes műsor

loader image

Műsorok betöltése...