"Nem lesz mindenkiből muzsikus, de az életüket jobbá teszi"

Az egerszegi Eötvös József iskola tanára a zalaszentgyörgyi Örömzene kórus vezetője. A kezdetek húsz évvel korábbra, vagy talán még régebbre nyúlnak vissza. Szombathelyen szerzett történelem-ének szakos diplomával kezdte pályáját. A bagodi iskolában töltött tíz évet, aztán Zalaszentgyörgyre költözött családjával és megalapította a Gyertyafény kórust Hencz Ernő plébánossal közösen. Ez történt 1997-ben. Évről évre gyarapodott a családja, ma már hat zenével megfertőződött gyermek anyukája, közben mellette földrajz szakkal és kántorképzővel egészítette végzettségei sorát. A Gyertyafénnyel elsősorban egyházhoz kötődő darabok bemutatására vállalkoztak. A vallásos indíttatásban nagy szerepe volt keresztanyjának, aki az egerszegi ferences templomban árult könyveket és kislányként odajárt rendszeresen Sümegi Marianna is, akit megérintett a légkör.

- A Gyertyafény kórus öt község gyerekeit fogta össze. Ők az óvoda után a szélrózsa minden irányába szétszéledtek, hiszen mindenki más és más iskolába került. A kórus belőlük formált közösséget, mert a hétvégékből áldoztak időt az éneklésre. Nincs is olyan család a faluban, amelyik ne kötődne valamilyen módon a kórushoz - mondta.

Ezzel erősítették az összetartozást is, minden települési megmozduláson ott voltak, felléptek falunapokon, közösségi rendezvényeken. S nem csak otthon szerepeltek.

- Olyan helyekre jutottunk el, mint a gráci székesegyház, ahol a kápolnában énekeltünk, megfordultunk a szegedi dómban, a budapesti Szent István-bazilikában, a váci székesegyházban. Jártunk Horvátországban, Erdélyben. Mindig arra gondolok, lehet, hogy a gyerekek soha nem jutottak volna el ezekre a helyekre - mondta.

Széles a kórus repertoárja: a gregoriántól, az egyházi motettákon, taisei gitáros énekeken át a magyar retró slágerig tart, és beleférnek még a rajzfilmzenék, musicalek is. Az időközben Örömzene névre átkeresztelt kórus mellett működő alapítvány több programot szervez hosszú ideje. Ilyen nyolc éve az egyházzenei tábor, amit Salomváron az iskolában rendeznek 50-60 gyermek részvételével. Ennél sokkal hosszabb múltra tekinthet vissza a tíz kilométeres Szent István-túra, amit a környéken, Zala-völgye településeire szerveznek. Augusztus huszadika környékén indulnak útnak éjszaka gyerekekkel és szakrális helyeket, templomokat kápolnákat, kereszteket, haranglábakat keresnek fel. Az állomásokon Szent Istvánhoz kapcsolódó kérdésekre válaszolnak a túrázók. Így megismerik a gyerekek településük és környezetüket múltját. A verseny 10 éves évfordulóján pedig 10 napon keresztül járták végig korábbi verseny helyszíneket, hogy végre nappal is lássák a gyerekek. Jut idejük karitatív akciókra is, maguk készítette ajándékkal, műsorral, adománnyal többször felkeresték az egerszegi gyermekotthont, a hajléktalanszállót, a kórház gyermekosztályát. Egyik karácsonykor a gyerekotthon lakóit kihozták a templombeli koncertjükre, s utána megvendégelték őket. A hagyományos rendezvényük az Örömzene fesztivál is, amit egyházi énekléssel foglalkozó kórusoknak szerveznek 2010 óta, elsősorban zalai részvevőkkel, de felléptek már a határon túli testvértelepülések kórusai is. Standi Gyuláné úgy érzi, komoly szerepe volt abban, hogy környékbeli településeken is alakultak kórusok.

Náluk a tagok kiválasztása egyszerű volt, a jelentkező szeressen énekelni. A hang másodlagos, senkit nem küldtünk el, mondta mosolyogva Marianna. Ekkor villant belém Deák Kristóf Mindenki című az Oscar-díjas filmjének története, ahol a kórusban a gyengébbek csak tátoghattak, nehogy a minősítést veszélyeztessék Szinte erre reflektálnak Marianna mondatai:

- A zene kiváló eszköz a lélek nemesítésére. Nem lesz mindenkiből muzsikus, de az életüket jobbá teszi. Közösséget kapnak s hitet a vallással együtt. Ha ezt elérjük, már megéri és nem számít, hogy arany minősítést szerzünk vagy sem. Élményt kapnak, ezért a kórusunk neve Örömzene - mondta végezetül.