Két kézzel szórják kincseiket - A gelsei hímzések a magyar tájegységek kultúráját, hagyományait őrzik

S hogy kinek mi áll a keze ügyébe, milyen hímzésformát kell elsajátítania, abban a foglalkozások vezetője, a Népművészet Mestere díjjal kitüntetett Kerekes Endréné Radó Mária nyújt segítséget az édesanyáknak, nagymamáknak, dolgozó nőknek.

Nagy álma vált valóra – ahogy a községben hívják – Marika néninek. Azzal, hogy szülőfalujában adhatja át az őt követő generációknak a hímzés szeretetét, sokszínű világát, amelyről oly’ sokat tud. Arról, hogy a népi iparművész különös érzékkel bánik a tűvel, híven tanúskodnak munkái: a megszámlálhatatlanul sok hímzés, szőttes, amiket közel öt évtizedes pályafutása során alkotott. Hagyományápoló tevékenységéért számos díjat kapott már, köztük magas szintű állami elismeréseket is. Ám a kitüntetéseiről szerényen beszél.

– Én csak azzal sáfárkodom, amit édesanyámtól, majd Beszprémy Józsefnétől, a Népművészet Mesterétől annak idején elsajátítottam – jegyezte meg Kerekes Endréné, aki a hetvenedik életévéhez közeledve is fáradhatatlan. Alkot, oktat, s ahogy ő mondja: újrafogalmazza a régi kincseket.

Kerekes Endréné (középen, hátul) boldog, hogy szülőfalujában adhatja át a hímzés terén szerzett tudását az ügyes, tehetséges asszonyoknak, köztük Almás Istvánnénak (balról), Kövér Józsefnének, Kalamár Istvánnénak, Lukács Emilnének, Hosszú Józsefnének, Kovács Károlynénak, Kovács Andreának, Horváth Dezsőnének, Horváth Györgynének, Győri Erzsébetnek és Papp Nándornénak Fotó: Szakony Attila

– A hímzés türelemjáték – ismerte el Marika néni. – Hiszen a megannyi tájegység motívumait elsajátítani, majd egyedi öltés-technikák révén a lenre, a patyolatra, a gyapotra „varrni”, korántsem egyszerű. Van, hogy napi több óra ráfordítással is hónapokig készül egy-egy kézimunka.

A hímzők nem pusztán az eredeti formákat utánozzák le. Hanem beleteszik az egyéniségüket is – állította az iparművész, miközben saját, valamint a hímzőkör asszonyainak alkotásait mutatta. A csodaszép párnákat, falvédőket, abroszokat, csipkék sokaságát, melyekből áradtak a népi értékek. Hímzéseik beszédesebbek bármely földrajzkönyvnél. A régi, fagerendás házak, a síkvidéki tanyák otthonainak egykori kellékei a jelen dübörgő világában már sehol sem lennének, ha nem volnának olyan asszonyok, mint Marika néni.

A térkitöltő-laposöltések, az írásos-, úri hímzések, a subrikára boruló virágok arról is árulkodnak, mennyire bonyolult a hímzés honi világa.

– Velem is rengetegszer előfordult, hogy elrontottam egy-egy öltést és bontanom kellett a szinte kész formát – nevetett Marika néni. – Megtettem s újra nekiálltam. Addig csináltam, míg olyan nem lett, amilyennek valójában lennie kell.

Ezt tanítja az őt követő nemzedéknek is. Gelsén szerencsére nincs hiány utánpótlásból. A megyében a legnépesebb, közel húsz tagot számláló hímzőkörrel e község büszkélkedhet, Az anyukák, nagymamák, amint otthoni teendőikkel végeznek, érkeznek Marika néni „szárnyai” alá. Úgy képzeljék el, mint a régi, tollfosztós, kukoricamorzsolós estéket, amikor összegyűltek a falu asszonyai, közös munkára. Csevej a családról, az egészségről, ám ezzel egyidőben a tennivaló is „ég” a kezük alatt.

– Ügyesek a lányok – pillantott elismerően a hölgykoszorúra Marika néni. – Már több ízben nyílt képzőművészeti kiállítás munkáikból – árulta el. – Sokan hímeznek az országban, szerencsére, így nem tűnnek el az elődeinktől örökölt népi kincsek. – Azonban több dolgot szem előtt kell tartanunk. Nem mindegy, sok más mellett az sem, milyen alapanyagra öltünk. Előnyomott műszálas felületet nem használunk. Körültekintően kell kiválasztanunk a fonalat is. A lányok jól tudják mindezt, nagyon figyelmes tanítványok – konstatálta a szakkör vezetője.

Valóban: a foglalkozásoknak otthont adó bibliotéka polcai közt „félfüllel” hallottam, mi az unikuma, a fűszere a gelsei hímzéseknek. Ami másutt is azonnal elárulja, hogy hol készültek, kik készítették. Ez a precíz munkavégzés: a hímzések szépen bedolgozott szélei, összhang, egyensúly a színek, a formák közt, a rendesen „levasalt” alkotások.

– Marika néni minden részletre figyel, a legjobbtól tanuljuk a hímzés- fortélyait – mondták többen a körből, ahol a fiatalabbaktól az ezüstkorúakig több generáció dolgozik együtt.

– Mindnyájan nagy kedvvel jövünk a foglalkozásokra – összegezte a hölgyek egyike, Kovács Andrea. – Nekünk ez jelenti a kikapcsolódást, ha hímezhetünk – így a családanya.

– Én pedig örömmel átadom a lányoknak azt a tudást, amire a hímzés terén szert tettem – mondta Marika néni. – S hogy ez kedves a szívüknek, lelküknek, számomra nagyon nagy boldogság.