Kincs, ami átsegít a bajon - Egy héten belül három Arany Páva-díjat nyertek el a zalai énekesek

Pünkösd hétfőn Tatabányán a Galagonya Citeracsoport, május 21-én Lentiben pedig két zalaegerszegi - a ságodi Gyöngyvirág és a landorhegyi Nefelejcs - népdalkör kapta meg a KÓTA legrangosabb elismerését. A Galagonya citerásai gyerekek, a népdalkör tagjai pedig nyugdíjasok.

- A gyerekek nem szeretnek énekelni, a felnőttek pedig citerázni?

- Valóban jó lenne gyermekkorban kezdeni a népdaléneklést, sok helyen már az óvodában is bevezetik. Zalában több száz gyermek énekel versenyszerűen népdalt. Én is szívesen foglalkoznék kicsikkel, de egyelőre csak citerázás közben tudom tanítványaimmal az éneklést fejleszteni - mondta Marianna. - A citerás csapat is megyeinek mondható, hiszen a gellénháziak mellett csonkahegyháti, zalaszentiváni, zalaegerszegi és németfalui gyerekek alkotják. Galagonya Citeracsoport néven tizenegy éve működik, és ér el szép sikereket, amiben nagy szerepe van a gellénházi polgármester úrnak és a szülők támogatásának.

Kulcsárné Csejtei Marianna a Galagonya Citeracsoporttal is a Arany Páva-díjat kapott. A képen Kovács Krisztina, Sabján Bernadett és Kustán Petra között
Fotó: A szerző

- A citerások mellett 8 népdalkör szakmai vezetője. Hogy tett szert ennyi dalárdára?

- Egymás után kerestek meg a közösségek, hogy szeretnék az autentikus népdalokat magas szinten elsajátítani. Én pedig a népzenének, a népdalnak képtelen vagyok ellenállni. Az első népdalkört huszonhét éve Gellénházán alakítottuk, s szerencsénkre nagyon sok segítséget kaptunk Vajda Józseftől, a jeles zalai népzenekutatótól, népdalgyűjtőtől. Nem véletlenül viseli az ő nevét a népdalkörünk. Biztosan büszke lenne ránk, hiszen a számtalan arany minősítés mellé három ízben is megkaptuk az Arany Páva díjat, a férfikar pedig kétszer. Annak is már több mint tíz éve, hogy a népdalköröktől sorra kapom a felkéréseket. Nem könnyű feladat összeegyeztetni a próbákat, de nem kell szégyenkeznem az eredményeinkkel. A nyolc népdalkör közül hattal elértük az Arany Páva, kettővel pedig az országos arany minősítést.

- Mennyi munka fekszik az irigylésre méltó eredményekben?

- Egy-egy új dalcsokor tökéletes, aranyszintű elsajátításához legalább egy évi kemény munka, rendszeres gyakorlás, próba szükséges. Egyetlen népdalkör sem ülhet a babérjain, kétévente illik minősítést kérni, méghozzá új dalcsokrokkal. Szóval állandó tanulás az életünk. Az enyém is persze. Évente részt veszek a Vass Lajos Népzenei Szövetség népzenei táboraiban, az idén is jelentkeztem. A citerásaimmal mindig megyünk nyári kurzusokra, ahol más népzenészektől tanulhatnak, s velük együtt én is.

- Honnét ered a népzene szeretete?

- Az édesapámtól örököltem, tőle tanultam citerázni is. A népdaléneklést Káldy Gergelyné szerettette meg velem, s már kisiskolás koromtól részt vettem a versenyeken. Számomra a népzene igazi lelki táplálék, támaszom a nehéz helyzetekben. Mint Kodály Zoltán mondta: Aki zenével indul az életbe, bearanyozza minden későbbi tevékenységét, az életnek olyan kincsét kapja ezzel, ami átsegíti sok bajon. Úgy érzem, a csoportjaimnak szükségük van rám, de nekem is ugyanilyen sokat jelentenek, bizonyítják, hogy van értelme a munkámnak. Közöttük önmagam lehetek, elfelejtem a sok bántást, amit az élet oszt ki rám.

- Terveik? Netán újabb versenyek?

- A nyár zsúfolt lesz, tele programokkal, fellépésekkel. Örömhír, hogy augusztusban 4 csoportommal is CD-felvételt készítünk. Amit nagyon szeretnék: népdaléneklésre tanítani a gyerekeket. Ezúttal is Kodályt idézném: Az általános iskola célja a teljes embert megalapozni. Zene nélkül nincs teljes ember .