Kis falu, nagy sztárokkal

Az újabb évad „bekéréséről” - A mi kis falunk című sorozatot külső cég gyártotta a tv-csatorna számára - minden bizonnyal már akkor határoztak, amikor meglátták az első epizód nézettségi adatait. Merthogy azok imponálóak voltak, a filmbéli település, Pajkaszeg fura mikrotársadalmának bemutatkozása több mint 1,1 millió nézőt ültetett a képernyők elé.

Igaz, ez a szám a következő héten aztán bő kétszázezerrel csökkent, ám a nyolc epizód 978 ezres átlagos nézőszáma is tekintélyt parancsoló, dicsekszik is vele a csatorna feszt. Szóval jó lóra tett az RTL Klub, amikor a Válótársak sikerén felbuzdulva egy, a szituációs komédia műfajába sorolt sorozatba is belevágott. A recept is ugyanaz volt - akárcsak az HBO két sikersorozata, a Terápia és az Aranyélet esetében - , hogy adaptálták a külföldön már bevált történetet.

A mi kis falunk esetében a szlovák Horná Dolná az előzmény, gondolom a magyarítás nem is lehetett olyan nehéz. S ha már az előzményeknél tartunk, említsük meg a nagyon hasonló című cseh filmet is, Az én kis falumat, ha másért nem, hát azért, hogy tudassuk, A mi kis falunk nem olyan. No igen, azt Jirzi Menzel rendezte 32 évvel ezelőtt, s nem szituációs komédia, noha vígjáték, a magyar Bán János nagyszerű alakításával. No de ejtsünk most már néhány szót magáról a sorozatról is.

Laci (Bánki Gergely), Stoki (Szabó Győző) és a polgármester (Csuja Imre) akcióban
Fotó: Jelenet a filmből

A beharangozó annakidején azt ígérte, hogy a magyar falusi élet figurái jelennek meg benne, karikatúraszerűen ábrázolva. Ami az előbbit illeti, aligha állja meg a helyét, a magyar falusi élet azért talán nem ilyen, mint a sorozatbeli, de a karikatúraszerű ábrázolás stimmel, s ez egyébként passzol is a műfajhoz, amit ha nem az újmódi szituációs komédiának, akkor burleszknek mondhatnánk. A meghatározása pontosan illik A mi kis falunkra: képtelen helyzetekben megjelenő esetlen, irreálisan viselkedő hősök, ebből következő bonyodalmak.

Története a sorozatnak tulajdonképpen nincs, egy-egy epizód egy-egy eset. Ezt olyannyira követték az alkotók - a rendező Kapitány Iván a forgatókönyvet Kormos Anettel együtt jegyzi -, hogy lazán el is ejtik a már „elhasznált” szálakat. Hogy egy példát is említsünk: az első epizód azzal kezdődik, hogy szobrot avatnak a kicsinyke - alig 150 lelket számláló - faluban.

Az alkotás maga egy óriási rakás kutykakinak látszik, mindenki annak is nézi, de az elöljárók szerint egy kakaós brióst ábrázol, merthogy az a falu legfőbb nevezetessége. Többé egy szó sem esik a kakaós briósról, nem süti, nem eszi senki. A sorozatot a szereplőgárda viszi a hátán, amely tagadhatatlanul parádés.

A folyton folyt ügyeskedő polgármestert Csuja Imre alakítja, a HMCS (helyi menő csávó) szerepében Lengyel Tamás brillírozik, Schmied Zoltán játssza az elvágyódó, s mindeközben folymatosan kísértéseknek kitett papot, Reviczky Gábor az állatorvost, aki az embereket is gyógyítja (rendszerint egy lóhoz méretezett injekciós tűvel), s hát ott van Stoki, az ügyefogyott, bumfordi rendőr, a kék lámpával felszerelt biciklijével, őt Szabó Győző jeleníti meg. A női vonalat pedig a polgármesteri „hivatal” harcos amazonjaként Lovas Rozi, illetve szexi kocsmárosnőként és kísértésként Bata Éva képviseli.

Ne feledkezzünk meg az utóbbi után (hiába) epekedő Laciról sem, akit pedig Bánki Gergely alakít. De hát a mellékszereplők listáján is olyan neveket láthatunk, mint Udvaros Dorottyáé vagy Bezerédi Zoltáné. Egy ilyen szereplőgárda alighanem eleve garancia a sikerre, s néhány jó poén is jutott azért minden epizódra, ha nem is szakadtunk meg folyton folyt a röhögéstől. Summa summárum: nézhető kategória. Azt meg, hogy némely történés utalt a mai magyar valóságra is, tekinthetjük bónusznak. Jöhet a folytatás.