Berg Judit a megyei könyvtárban mesélt Ruminiról

A felnőtt szemlélő arra gondol, a kiskamaszoknak alapos indok kell, hogy lelkesen magasba emeljék kezüket, jelentkezzenek, ne fogyjanak ki a kérdésekből. A Deák Ferenc Megyei és Városi Könyvtárban a múlt héten átélt délután rácáfolt a közhelyekre, miszerint a kisdiákokból manapság nehéz kihúzni a szót. Hiszen Berg Judit író, gyermekkönyvszerző, meseíró számára mindez nem okozott gondot, sokkal inkább az ellenkezője.

A Rumini kalandjai, a Panka és Csiribí, a Cipelő cicáka, a Maszat, a Két kis dínó, a Lengemesék, a Hisztimesék, a Mesék a Tejúton túlról, az Alma - A sötét birodalom 43 éves szerzője, magyar-angol szakos tanár, négy gyermek édesanyja alig néhány éve kezdett a meseírásba, méghozzá úgy, hogy nem is igazán tervezte. Most meg itt állt seregnyi gyerek előtt, akik még arra is kíváncsiak voltak, hogy hogy hívják az édesapját, az édesanyját.

Hogyan is kezdődött? A Hisztimesékkel. Élvezetesen, ifjú hallgatósága számára ismerős helyzetek, jelenetek vázolásával érzékeltette, milyen gyötrelmeket él át egy anyuka, akinek kétéves kislánya épp' azt nem akarja soha megcsinálni, amit kellene. Egyszerűen hisztis volt, ismeritek az ilyesmit, igaz?

Iiiiigen! - zúgott a kacagó egyetértés az olvasóteremben.

Lilla, azaz Lilu (testvéreit, Borit, Dalmát, Vilmost értelemszerűen megelőzve) a ma már 18 éves elsőszülött tehát így lett a Hisztimesék ihletője, szereplője. Mert nem akart enni, nem akart öltözni, nem akart menni. Ezért a mama mesélt az egyszeri kisgyerekről, aki pucéron töltötte a napot, mert nem akart felöltözni.

És a Rumini? Hogyan született? - érkezett a kóruskérdés.

Nyaralás alkalmával, mesélte Berg Judit. Lilu már minden állatról, növényről kapott mesét az anyukájától, amikor kibökte, most egeres mesét szeretne. Miért pont egereset? Az írónő eleinte nem találta rokonszenvesnek az egérmotívumot, hiszen nem sejthette, az egyik legsikeresebb sorozat alapját vetették meg ők ketten azokon a nyári napokon.

És miért Rumini a neve?

Nos, ezen a ponton le kell tennie a krónikásnak a képzeletbeli tollat. Hiszen az író megkérte a jelenlévőket a titoktartásra, csak az tudhatja, akinek személyesen árulja el. Az ígéretet pedig nem illik megszegni...

Azt azonban igen, hogy miközben felnőttként hallgatja az ember az írót, érzi, nagyon is tudatosan bontakozik ki a szándék: az olvasást érdemes a gyerekek életének középpontjába helyezni.

Miért?

Mert varázslat. "Nem tudok sárkányt idézni elétek, de ha mesélek róluk, mindannyiótok képzeletében másféle alakban jelenik meg. Szürke, zöld, tarajos, pikkelyes, egyfejű, sokfejű, igaz?"

Iiiigen, zúgták a gyerekek.

- Akkor tehát együtt varázsolunk. Én írok valamit, ti elolvassátok, a képzeletünk, fantáziánk összekapcsolódik. Annyiféle élmény kel életre, ahányat csak akarunk.

A könyv, a történet, a mese ekképp ültet például közös, de mégis nagyon más hajóra, s a tenger is lehet sima vizű, vagy épp viharosan haragos.

Hányféle pedagógiai, gyermeklélektani szakkönyvet kellene elolvasni, feldolgozni, amíg ugyanerre a következtetésre jutnánk. Szülőként hajlamosak vagyunk sommásan rádörögni a gyerekre: olvass, mert az jó. Miért? Könnyen lehet, elakadunk a válasszal.

Berg Judit eközben négy gyermek nevelésével a háta mögött időt, energiát áldozott a többiek gyerekeire is. Igaz, mint mondta, vasalásra nem nagyon maradt ideje.

Mi ennek titkon örülünk.