Lószőr füstje rajzol mintát - Csuti Tibor legújabb edényei Gébárton

A tárlat a Vitrin-kiállítások sorába illeszkedik, ami arra utal, hogy a több tucatnyi munkának méretes üveges szekrények, tárlók adnak átmeneti otthont augusztus végéig.

Csuti Tibor az egyik raku technikával készült edényt mutatja, amelyet madártollakkal díszített
Fotó: Katona Tibor

Csuti Tibor bő húsz éve kötött ismeretséget a fazekas mesterséggel. Az idő múlásával szakmájában rangot szerzett, ennek jeleként a Zala Megyei Népművészeti Egyesület elnökségi tagjává választották. Számos elismerést vívott ki munkájával, 2008-ban például nagydíjat nyert az Országos Fazekas Pályázaton. De hírt adhatunk frissebb eredményről is, ugyanis ősszel bronz plakettet nyert az Élő népművészet című országos kiállításon. Az 5 évente megrendezett seregszemle bőségét és nívóját ismerve idekívánkozik: ez esetben a bronz is figyelemre méltóan csillog. A díjat 50-55 centiméter átmérőjű, folyatott engobe (földfesték) díszítésű táljaival, valamint palackjaival érdemelte ki.

Fazekasként az őrségi, dunántúli és erdélyi központok hagyományainak feldolgozásával foglalkozik, ám a tradicionális vonulat ápolása mellett a kísérletező kedv is hajtja, szívesen kalandozik el a kerámiaművészet berkeibe. E tárlat szintén bizonyság erre, hiszen többféle újragondolt technika eredményeivel szembesülhetünk a magas tüzű és raku kerámiákat felvonultató, teljesen friss kollekció jóvoltából.

Az edények közt feltűnik néhány szokatlan küllemű, csavart „zebracsíkos" palack, de raku edényei sem a gyakran látható füstös-fekete színt mutatják. Utóbbiakon kusza vonalak és madártoll motívumok rajzolódnak ki. Vajon mitől?

- A tavalyi gébárti kerámia művésztelep egyik osztrák résztvevőjétől kaptam kedvet a raku kerámiával való kísérletezésre - tér a részletekre. - A raku ősi japán kerámiaégetési eljárás, amely nagyon izgalmas és teljesen egyedi felületi hatások elérésére kínál módot. Az általam alkalmazott technika, amit az internetről lestem el annyiban különbözik a klasszikustól, hogy kiégetés után az edény nincs füstben „visszafojtva", így nem lesz fekete. Ehelyett a kemencéből mintegy ezer fokosan kiemelt edényt kicsit visszahűtöm, majd lószőrt vagy madártollat helyezek rá, ami azonnal beleég. A mintázatot gyakorlatilag ezek füstje rajzolja az edényekre. Az evezőtoll mellett fosztott pihével is próbálkoztam, az nagyon finom, pamacsos mintát adott.

Azt is tudakoljuk, miként születnek a „zebrák".

- Kétféle színű agyag kombinációjából korongozom őket - feleli. - Először fehér agyagból húzok egy hengert, majd ebből szeleteket vések ki, amelyek helyét vörös agyaggal pótolom. Ezt követően hasasítom meg az edényt. Ahogy alakul, csavarodik a korongon, megszületik a minta is.